The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Feederbottal a Zalacsányi tavon

Feederbottal a Zalacsányi tavon

A Zalacsányi-tó csodálatos környezetben a Zalai dombság ölelésében fekszik. A 13 hektáros vízterület 1991-ben jött létre a Kettős patak felduzzasztásával. Elkészülte után rövidesen telepíteni is kezdték, így a 25 éve folyó hal kihelyezéseknek köszönhetően mára egy elég színes halfauna jött létre benne, amelyik között szép számmal megtalálhatóak a 10 kg feletti pontyok is. Ezek miatt a nagytestű pontyok miatt már régóta terveztem, hogy ellátogatok eme festői szépségű környezetben fekvő tóra. A horgászat időpontjára mindenképpen olyan napot szerettem volna választani, amikor a melegebb időjárást felváltja egy erős északi széllel beérkező hidegfront, mert ilyenkor a légnyomás emelkedéssel egyidejűleg a pontyok étvágya is megnő. A térképet tanulmányozva megállapítottam, hogy a legideálisabb az északnyugati széllel, megérkező hidegfront lenne, mert az pontosan hosszába fújja a tavat, és a gátra „tolja” a halat. Bojlis horgászataim alatt megfigyeltem, hogy olyankor, amikor a gátra fúj az erős szél, a nagy pontyok előszeretettel vonulnak előre a mély vízbe. A víztározóknál szinte mindig a gáti részen a legnagyobb a vízmélység, hiszen onnan van felduzzasztva a tó. Nyár közepétől figyeltem az időjárást. Minden egyes északnyugati széllel érkező frontnál telefonáltam a tóhoz, hogy helyet kapjak a gát melletti első helyen, de sajnos nem akart össze jönni. Folyamatosan foglalt volt az általam kiszemelt hely. Javában benne jártunk már az őszben mikor végre sikerült lejutnom a tóhoz. Először jártam ott. Miután körbe néztem azt gondoltam, hogy ide még botok nélkül is érdemes ellátogatni. A látvány lenyűgöző volt. Sajnos a kora reggeli órák horgászata kimaradt, mert csak reggel 8 órától lehetett pecázni, úgyhogy gyorsan összeraktam Manta Evo X 390 Heavy feedereimet, Shimano Bullseye orsókkal. Az Extreme Fish mellé a két új tesztelés alatt álló jövő évi kajámat, a Mad Mixet és a Pure Fisht kevertem be, amikhez csak és kizárólag 10 mm-es csalikat vittem, pop-up és wafters változatban.

Greznár Andris barátomtól, aki már pár alkalommal horgászott ott, azt az infót kaptam, hogy akadós és kagylós a tó első része. Ezért viszonylag vastag 25-ös főzsinórt tekertem az orsóimra, hogy erőből el tudjam húzni az akadótól a halakat. A pengeéles kagylók miatt pedig belekötöttem a szerelékem utolsó métereibe egy kagylóálló zsinórt. Mindezekre a durvításokra a halak védelme miatt volt szükség, mert nem szerettem volna, ha finomkodás miatt beleszaggatott horgokkal a szájukban kellene élniük.
Sokszor megfigyeltem már ehhez hasonló tavakon, hogy ha nem túl tiszta a víz és nem zavarja a halakat a bordás kosár látványa, akkor sok esetben nagyméretű halakra eredményesebb ez a típus, mint a kis befogadó képességű method. Csaliknál is hasonlóképpen azt tapasztaltam, hogy nagyobb halakra jobban működnek a 10 mm-es méretek, mint a 8 mm-esek. Mintha csak azt gondolnák a nagyobb halak, hogy na ezért már érdemes „lehajolni”. A nagyobb mennyiségű etetőanyagból és nagyobb méretű csaliból a kifejtett csalogatóhatás is nagyobb, több illat és íz tud a vízben terjengeni, így a pontyoknak könnyebb megtalálniuk, de még mindig nem azonosítják etetéssel így félelem nélkül szívják fel. A 10 mm-es Pop-upok vagy waftersek pedig kellően nagyok ahhoz, hogy könnyen észre vehetők legyenek, de az ekkora méretű csalikkal még kevés a rossz tapasztalatuk, így sokszor előnyben részesítik az átlagos 20 mm-es bojlikkal szemben. A lefoglalt hely a gáttól kb 20 méterre volt és egy stég is tartozott hozzá. Én mégis a leszúróimat inkább mellé, a földbe szúrtam, a stégre csak dobni és fárasztani mentem fel. Mindkét botomat bedobtam a gát mellé kb 2-3 méterre egyiket nagyjából 60, a másikat pedig 80 méteres távolságba.

Alig tettem le a botokat a tartóra, a távolabbi botomon szinte azonnal kapás jelentkezett. Rögtön első dobásra sikerült egy keszeget fognom, majd miután visszaengedtem és a botot visszadobtam, újabb társa akadt a horgomra. Épp a keszeg utáni újra csalizással bíbelődtem, amikor láttam, hogy a közelebb dobott botomon kapás van, amire Mad Mix kaja és egy 2 cm-re lesúlyozott BCN Pop-Up került. Begörbült a botom spicce, majd a hal erőszakosan elkezdte húzni a zsinórt az orsóról. Bevágtam, és egyből éreztem, hogy egy nem hétköznapi hallal van dolgom. Nagyon erősen húzott, be is rohant a tó közepe felé, aminek örültem, mert nem akadt el semmi olyan rémisztő akadóba, amikről barátom mesélt. Próbáltam az erős cuccal magam felé húzni, de ő csak egyre tört jobbra, majd sajnos vissza a gát irányába, és csak reménykedni tudtam, hogy nehogy akadót találjon. Hosszú harc után már lassan a stég előtt fáraszthattam, amit a hátam mögött összegyűlt közönség is végigkövetett a halőr és a tógazda személyében. Sikeresen megszákoltam a pontyot, aminek hihetetlenül örültem, hisz mindjárt elsőre egy bámulatos 10 kg feletti, hibátlan tőpontyot tudtam matracra fektetni.

A pontyra tekintve azt éreztem, hogy ha aznap már több halat nem is fogok, akkor is teljesen elégedetten távoztam volna. Teljesen hibátlan volt a hal pikkelyzete, az uszonya sehol nem volt beszakadva és a szája is gyönyörű ép volt, mintha még sosem fogták volna ki. Fotózás után a lehető legkíméletesebben útjára engedtem a szépséget. Visszadobtam a botjaimat ugyan arra a helyre, ugyan azzal az etetőanyaggal és csalival. A jobb oldali botommal túlzás nélkül mondhatom, hogy töménytelen mennyiségű keszeget fogtam, teljesen mindegy volt, hogy 80 vagy 110 méterre volt bedobva, a tenyerestől alig nagyobb keszegek is befalták a 10 mm-es csalijaimat 1-2 percen belül. Érdekes volt, hogy a bal oldali botomon nem jelentkeztek a keszegek. A nap elején még nem értettem, hogy miért, de örültem neki, hogy pont azon a helyen hagyják békén ahonnan a ponty is jött. Annyira meguntam a keszegek rohamát, hogy kitekertem a jobbos botomat, majd bedobtam párhuzamosan magam mellé a sarokba 18-20 méterre. Közben meglátogattak a szomszéd pecások, akiktől éppen arról érdeklődtem, hogy milyen akadók vannak a sarokban. A válasz számomra egy kicsit fura volt és érthetetlen is, hiszen azt mondták, hogy egy focipálya van a vízben. Nem értettem, hogyan férhet el egy kb 40-50 méteres távolságon egy egész pálya, de nem volt időm visszakérdezni, mert a közelre bedobott botomon máris kapás jelentkezett. Kicsit belazult a bot spicce, felemeltem és azonnal éreztem a kontaktust a hallal, majd erőből megpróbáltam kihúzni a sarokból, nehogy elakadjon a focipályába vagy bármi is legyen az… A felszereléshez mérten maximális erővel húztam, és sikerült is kifordítanom. A ponty ezután erőt vett magán és vagy 25m zsinórt lehúzva berohant a tó közepére, ahonnan csak komoly erőfeszítés hatására sikerült a stég elé húznom. Kitört jobbra-balra legalább 15-20 alkalommal mire végre szákba tudtam terelni. Kivittem a matracra és nem akartam még mindig elhinni, hogy ilyen rövid idő alatt már a második 10 pluszos gyönyörűséges, szintén teljesen hibátlan tőpontyot fényképezhetjük ebből a víztározóból.

A szomszéd horgászok is gratuláltak, és elmondták, hogy már 2 napja horgásztak ott bojlival, de még csak kettő pontyot tudtak zsákmányolni, azokat is 10 kg alatt. Ebből is látszik, hogy sokszor ezeken a bojlis jellegű vizeken milyen csodákra képes az etetőkosaras peca, mert alig értem ki a partra, máris két tíz kiló feletti pontyot zsákmányoltam. Ezek után egy hosszabb kapás szünet következett, ami alatt folyamatosan váltogattam a botok helyét. Próbáltam megint beljebb dobni, de onnan megint csak keszegek jöttek. Kizárólag azon a két helyen nem zavartak a keszegek, amelyekről a két pontyot is fogtam. Teljesen a sarokból és kb 50 méterrel beljebb, ugyancsak a gát mellől. Közben megkérdeztem a halőrt, hogy mi is ez a focipálya valójában. Kiderült, hogy a gáttal párhuzamosan egy kb 30 méter hosszú fából készült vízi focipálya volt a tó felszínén, amit egy nagy vihar felborított és belesüllyesztett a vízbe. Tovább kérdezgetve megtudtam, hogy a felém eső része a földön, a kapukon támaszkodik, míg a másik hosszú oldala pedig szinte hozzáér a gáthoz, és a víz alatt csak egy méterrel helyezkedik el. Mint kiderült, eddig valami iszonyatosan jó érzékkel pont eltaláltam, hogy hol lehet a két vége, és pont a focipálya széleihez dobhattam botjaimat. Valószínűleg alóla jöttek ki a pontyok táplálkozni, de ekkor jött a felismerés, hogy miért is nem volt keszeg kapásom, ezeken a helyeken, miközben bárhol máshol pedig percenként jöttek a dévérek, karikák. Teljesen egyértelműen ez a hely egy igazi harcsa tanya, ahová kistestű hal nem szívesen teszi be a lábát. A tógazda igazolta az elméletemet, ugyanis elmondta, hogy harcsában is nagyon erősek, és ő szerinte is több nagytestű ragadozó befészkelte magát az elsüllyedt focipálya alá. Miközben ezen elmélkedtem a távolabbra dobott botomon egy elementális erejű kapás jelentkezett. Bevágás után azonnal éreztem, hogy egy nagy hal van a horgom végén, de sajnos azt is éreztem, hogy valamin súrlódott a zsinórom. Valami alatt átúszott a hal és áthúzta a zsinórom is. Próbáltam visszahúzni rajta, de nem sikerült. Túl erős volt a hal. Ahogy nyertem egy kis zsinórt azonnal visszahúzta. Majd 5 percig ment ez a huzavona, egyszer én húztam, egyszer ő, majd hirtelen megkönnyebbült a szerelékem. Hiába a kagylóálló előke, sajnos a tartó oszlopon megtelepedett kagylók még ezt is elvágták. Nem örültem, hogy egy hal a horgommal a szájában úszkál, de bíztam benne, hogy hamar elhagyja.
Továbbra is dobáltam az addig eredményes helyet, de már nem annyira közel a focipályához, 5 m-rel legalább beljebb, hogy ne tudjanak kapás után a halak azonnal beugrani alá, mert hiába a legígéretesebb hely, a halak védelme mindennél fontosabb, így inkább a biztonságot választottam. Ezen a helyen egy jó darabig nem volt kapásom, de a sarokból ismét egy spicc lazítós kapás jelentkezett a Pure Fish etetőanyag Premium Crab Pop-Up csali kombóra. Bevágás után erőből kezdtem el azonnal húzni a halat, és egyből éreztem, hogy ismét egy óriási ponty van a horgomon. Ki tudtam a focipálya mellől fordítani, de éreztem, hogy valamin pattogott a zsinórom. Húztam tovább amennyire csak bírtam, és végül sikerült is elhúznom a veszélyes zónából. Elégnek bizonyult a 25-ös Technium főzsinórom ereje és a kagylóálló kopásállósága. Hosszú harc vette kezdetét, a hal azonnal lehúzott vagy 30 méter zsinórt az orsóról a tó közepe felé. Alig bírtam a táv feléig visszahúzni, rögtön megfordult és lassan, komótosan, de visszakérte az addig feltekert zsinórt több alkalommal is, aztán hosszasan erőltetve, nagy harc árán a partig sikerült húzni, de a fenéktől, még ott sem igen bírtam elemelni egy darabig. A Manta Evo X feedereim ereje itt mutatkozott meg csak igazán, mert ennek a brutálisan erős halnak is csak felőrölte az erejét, és segítségével végül belehúztam a hatalmas tőpontyot a nagyméretű bojlis merítőmbe. Kivittem a matracra és csak ámultam, hogy a nap felénél jártam, de már a harmadik bőven 10+-os ponty fekszik előttem a matracon, ami ráadásul ugyan olyan hibátlan, makkegészséges, mint az előző kettő társa, akiket kifogtam. Az uszonyaik, a pikkelyzetük, a szájuk, mind hibátlan volt. Azt is el tudom képzelni, hogy ez alól a focipálya alól olyan halakat fogtam ki, amik nagyon kevésszer, vagy talán még soha nem is voltak horgon. Határtalanul boldog voltam, hogy ismét egy ilyen csodás jószágot tarthattam a fényképezőgép lencséje elé.

Érdemes a horogról is pár szót ejtenem. Vastag húsút választottam, hogy a kemény fárasztásoknál a halak száját ne vágja be, és biztos ne hajoljon ki. A Korda Kaptor Choddy horog a talaj felett 2 cm-el lebegtetett 10 mm-es Pop-up csalikkal hihetetlen jól akadt mindhárom óriásnál. Miután útjára bocsájtottam az addigi legnagyobb Zalacsányi pontyomat, visszadobtam botjaimat a pálya két oldalára. Egy kisebb kapásszünet következett, ezért elő is vettem egy távdobó botomat, amivel átdobtam a túloldal irányába a zsiliphez közel, nagyjából 140 méter távolságra. Sajnos ott is percenként jelentkeztek a keszegek. Nagyon megnehezítették a nagyhalazást, mert a nyílt vízen szinte mindent felettek. Biztosra veszem, hogy ha nincs ennyi keszeg, és hagyják a csalimat érvényesülni, akkor még ennél is több nagy pontyot tudtam volna fogni.
Ez a kapástalan időszak jó volt arra is, hogy átgondoljam, miért csak a lebegő csalikra volt érdemi kapásom. Rá kellett jöjjek, hogy ahová horgásztam, ott a gát oldala nagyméretű kövekkel volt védve, így tulajdonképpen a halaimat 2-3 méterre a parttól, egy köves fenékről fogtam, ahol a wafters csali elképzelhető, hogy begurult a kövek közé. Nehezen volt észrevehető a halak számára, így a lebegtetett csali jelenthette a megoldást. Sajnos a távoli peca továbbra is csak a keszegeket hozta ezért, visszadobtam a botjaimat a focipálya két oldalára. Egyszer csak a távolabbi botom spicce derékba görbült. Rövid fárasztás után egy 8kg körüli duci tükröst tarthattam a kezemben. Visszaengedése után szép idő kerekedett. Kisütött a nap, ami mintha kicsit elvette volna a halak kapókedvét. Teltek múltak a percek, de kis idő elteltével a távolabbi botomon megint kapás jelentkezett. Ezt a halat is erősen húztam, nehogy akadót fogjon, éreztem, hogy súlyra nem lesz akkora, mint előző társaié, de mikor megláttam már egy cseppet sem bántam, mert egy gyönyörű sötét, szinte fekete pontyot szákolhattam.

Visszaengedtem, majd rövidesen újabb kapásom lett. Az erős felszereléssel könnyedén kifárasztottam ezt a halat is, és meghökkenve láttam, hogy ez is egy cigányponty, valamivel fakóbb, de egyértelműen az előzőhöz hasonló jószág. Újabb dobás, majd perceken belül még egy fekete tőponty jött, talán ez volt a legsötétebb.

Ezek a különleges halak valószínűleg csapatba jöttek, sorra vették fel a csalijaimat. Nagyon örültem nekik, mert ritkán adódik alkalma az embernek ilyen meseszép és különleges halakat fogni. Ezek után a halas-büdös csalikra még jó pár egészséges hibátlan ponty mellett még egy amur is elcsábult, de sajnos az szákolás előtt leakadt a horogról. Végül több mint tíz darab pontyot és számtalan keszegfélét sikerült fognom. Őrült jó horgászatot tudhatok magam mögött a Zalacsányi horgásztavon, ahol első alkalommal, helyismeret nélkül több szép ponty között három igazán értékes nagy halat is sikerült fognom.

 

Írta: Jankovich Krisztián