The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Fókuszban a horgászat – Arizóna Carp Lake: a ponty nem jár egyedül

A hidegvízi horgászat a legtöbb esetben komoly fejtörést okozhat nekünk, elsősorban akkor, ha még mínuszokba süllyed a hőmérő higanyszála. Mi is ebben a cipőben jártunk a Biatorbágy mellett fekvő Arizóna Carp Lake-en. Sajnos napjaink kiszámíthatatlan időjárása okán a felmelegedő,  tavaszias idő helyett minket is igen kemény, szinte télbe hajló körülmények fogadtak. Annak ellenére, hogy valóban hűvös szellők jártak, mi a tó sekélyebb részét céloztuk meg. Ez a vízrész már korábban többször bizonyította számunkra, hogy jó haltartó helyeket rejt, és vízhőfoktól függetlenül nagy esélyünk lehet a pontyok megfogására. A stégünktől körülbelül 100-150 méter között helyeztük el bójáinkat, de azért itt említeném meg, hogy mindössze két darabot csúsztattunk a vízbe.

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy végszerelékenként egy-egy bóját raknak le még akkor is, ha azok alig pár méterre találhatóak egymástól. Ez úgy gondolom felesleges dolog, csak akkor lehet indokolt, ha olyan helyeket találunk, amit másképpen nincs módunk megjelölni. A sík medrű, egyenletes talajú vizeknél ezt nyugodtan hagyjuk el. Tapasztalataim alapján egyébként nem hat riasztóan a halakra, de mégis nagyobb az esélye annak, hogy a zsinórunk feltekeredjen valamelyik “jelölőkaróra”.  Visszatérve a megjelölt horgászhelyekre: a vékony iszaprétegre néhány marék The One bojlit szórtunk, sőt 2015-ben itt használtuk először a Purple bojlinkat is. A Red illetve Black hóemberek mellett tehát a Purple is bevetésre került, de a délelőtti órák eseménytelenül teltek. Tudtuk, hogy nehéz dolgunk lesz, de persze a horgász a végsőkig bízik magában.

1

2

3

Mivel a tendencia folytatódott (azaz továbbra sem volt kapásunk), az időnk pedig egyre fogyott, így folyamatosan cseréltük a csalikat, bízva abban, hogy valamelyikkel sikerül kapásra bírnunk az uszonyosokat. A különböző oldódó, főzött csalikombinációk nem hoztak sikert, de nem adtuk fel. A hóemberek amorf formára történő faragásától kezdve, az olajos pelleteken át a pop-up csalikig bezárólag mindent elhelyeztünk a hajszálelőke mellett. Nos, a másnapi napfelkelte közben tört meg az a bizonyos szilárd halmazállapotú jég, ugyanis ekkor szólalt meg először a kapásjelzőnk. Józsi egy hibátlan, pocakos tükröst szákolt, így volt rá remény, hogy beindul a gépezet! Ezt követően több kisebb példány került átmenetileg szákba, de a nagy áttörés még váratott magára.

7

8

Itt azért hozzá kell tennem, hogy éjjel -11 Celsius fokot mértünk, ami nem igazán tavaszi érték volt. Így kimondottan boldogok voltunk, hogy ilyen nehéz helyzetben is sikerült pontyokat szákolnunk. A csekély mennyiségű, de részben oldódó bojlikból álló etetésünket napközben megfűszereztük némi olajos hengerrel, illetve a The One dipekbe áztatott csalikat variáltuk a horog mellett. Természetesen tisztában voltunk azzal, hogy a tóban nem kevés nagytestű hal él, de a rendkívül fagyos időjárásnak köszönhetően mégis minden tudásunkat be kellett vetnünk. Úgy gondolom, hogy ez szinte minden vízen érvényes volt ebben az időszakban. Visszatérve a csalikhoz, én próbáltam a különböző kocka alakú “faragványokat” erőltetni, aminek a délelőtti órákban több kisebb, 4-5 kg-os ponty formájában meg is lett az eredménye.

5

4

A The Purple One oldódó csalit megfaragva egy pop-uppal egészítettem ki, ami igen jó hatást váltott ki a víz alatt. A nyerő lila kombináció szépen hozta a halakat, de igazán nagy pontyot nem sikerült megszákolnom. Az akcióknak köszönhetően gyorsan repült az idő, a sötétedés beálltával viszont kizárólag a természet hangjait élvezhettük. ekkor már szó szerint éreztük, hogy “valami” történni fog. Ez sokszor olyan megmagyarázhatatlan érzés, amit nem tudunk definiálni: talán a természet apró zörejei, a víz mozgása, a nád susogása együtt az, ami a horgász szívét megdobogtatja, és belül érzi azt, hogy most eljött az ő ideje. Nos, nem sokkal később egy ejtős kapásra emelhettem be, és egy igazán szép fárasztás végén szákoltuk meg a bivalyerős, hosszúkás tőpontyot.A csali a jól bevált Red One hóember volt, ezúttal főzött, de szintén kockára faragott változatban.

6

A sárgás töves felette a pontot az i-re, annál is inkább, mert mindkettőnknek megvolt a “nagy hal”, és tulajdonképpen ezért küzdöttünk. Mindenkinek azt ajánlom, hogy ha van rá módunk, és szeretjük a kihívásokat, akkor a legkeményebb időben is próbálkozzunk, hiszen a fogás élménye mindenért kárpótolhat minket. Görbüljön!

Írta: Csákány Attila
Fényképezte: Ács József