The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Fókuszban a horgászat – Az erőmű titkai

Mindig különös várakozással tölt el minket az, amikor egy számunkra ismeretlen vízre tervezzük horgásztúránkat. Ez még inkább fokozódik, ha egy nagy kiterjedésű vizet célzunk meg, sőt jelen esetben rátett egy lapáttal az időjárás is, hiszen a téli időszakban céloztuk meg a Bokodi-hőerőmű 130 hektáros “tavacskáját”.

01

A vízről mindössze annyi információnk volt, hogy még a legkeményebb mínuszokban is tartja magát, azaz nem borítja jég, sőt mindössze a partszéli részek fagynak átmenetileg. Nos, miután megérkeztünk a Blöri Pecatanyára a délelőtti órákban, az egyik legfontosabb teendőnk az volt, hogy a lehető legtudatosabban meghorgásszuk az előttünk lévő vízrészt. Körülbelül 100-110 méter távolságban helyeztünk el egy bóját, hiszen túl nagy változatosságot nem tapasztaltunk a mederben a helykeresés során.

02

03

04

Mindenesetre bíztunk abban, hogy “halas területre” összpontosítunk. Annak érdekében, hogy ez kézzelfogható legyen, The Red One illetve Black One csalik kerültek 2-3 maréknyival a bója mellé, némi nagyméretű olajos pellettel kiegészítve. A pelletből is mindössze néhány szemet “pötyögtettünk” szét, ezt is elszórva 10-15 négyzetméteres területen. Ennek azért láttuk szükségét, mert abszolút nem sejtettük, hogy milyen irányból, mely részen jelennek meg elsőként a pontyok. Pontosan azért, hogy erre mielőbb választ kapjunk, a nagy területen történő etetés lehet az egyik kézenfekvő dolog. Nyilván biztosra mi sem mehettünk, ugyanis a fentebb leírtak alapján kizárólag annyi infónk volt, hogy nappal igazán nehéz kapást elérni, éjszaka viszont számíthatunk a kapásjelzők zenélésére.

Nos, a nappali órák szinte repültek, de sajnos kapásig valóban nem sikerült eljutnunk. Természetesen ez nem szegte kedvünket, sőt még inkább arra ösztönzött minket, hogy egy kicsit a halak fejévél gondolkozzunk. Én személy szerint azon a véleményen voltam, hogy ha megtaláljuk azt a “sávot”, ahol néhány ponty közlekedik, akkor biztosan van esélyünk a kapásra. Persze egy több mint 100 hektáros vízen ez nem egyszerű feladat, de próbáltunk pozitívan állni az éjszaka elé is.

A gyengén lengedező langyos szellő egyértelművé tette, hogy bizony egy front kellős közepén vagyunk, ami ugye sok esetben nyerő lehet. Ennek kimondottan örültünk, hiszen tapasztalataim alapján egy melegebb front a téli-tavaszi időszakban szinte kivétel nélkül pozitív hatású.

2

Igazság szerint innentől beindult a gépezet, a kisebb pontyokat követően folyamatosan nagyobb és nagyobb testű pontyokat szákolhattunk. Az első igazán szép hal 8 kg-ot nyomott, és korábban láthatóan nem volt horog ütötte seb a szájában. Ennek felettébb örültünk, és persze bíztunk abban, hogy a folytatás sem marad el. Talán fohászunk meghallgattatott, ugyanis a következő ponty már kereken 10 kg-ot nyomott, sőt az őt követő pedig már a tízen túlik társaságába tartozott. Fontos volt, hogy minden hal után pótoltuk a csalikat, dobócsővel repültek a kerek finomságok a bójánk mellé.

3

Már ekkor elégedettek voltunk az eredménnyel, és egyetértettünk abban, hogy ami esetleg ezután jön majd, az már csak hab lesz a tortán. Nos, ami pedig jött, arra abszolút nem számítottunk, és az is biztos, hogy minden pillanata az emlékeinkbe vésődött. A kapásjelző megcsippanását követően csónakba szálltunk operatőrünkkel, Andics Zolival, majd nagy sebességgel a hal felé mentünk. Közel 40 perc fárasztás után pillantottam meg a csillagos égbolt alatt a gyönyörű példányt, de ekkor még nem voltam tisztában a súlyával, kizárólag a merítésre koncentráltam. Miután lágyan belecsusszant a sűrű szövésű hálóba, hatalmas öröm szakadt fel belőlem, mert ekkor szembesültem a valódi méreteivel. Hihetetlen látvány volt a szákban, és az, hogy egy ilyen vízből sikerült megfognom, feltette a pontot az i-re! Fantasztikus érzés volt a kezemben tartani a gyönyörű tövest, és hálát adtam az égnek, hogy sikerült így megkoronázni horgászatunkat. A mérlegelésnél kereken 19,5 kg-nál állt meg a mérleg, de igazából a hal súlya másodlagos volt, hiszen leginkább a fárasztás pillanatai, a hatalmas küzdeni tudása voltak azok, amik hosszú ideig emlékezetesek maradnak. Minden trükköt bevetett a menekülés érdekében, sőt az halkan jegyzem meg, hogy egy bójára is rátekerte magát, amit nem kis művelet volt megoldani. Az már csak egy plusz volt, hogy neki sem volt korábban horog a szájában! (Azt azért hozzátenném, hogy 48 óra leforgása alatt egy ilyen gyönyörű halat megfogni, még intenzíven telepített vizekből sem egyszerű: nincs mese, szerencsém volt…: ) )

Úgy gondolom, hogy a csali mellett sem mehetünk el szó nélkül, ugyanis ekkor már szinte minden botunkon hóember kombináció volt, jelen esetben The Red One 20mm-es süllyedő bojli, szintén The Red One pop-uppal kombinálva, egy 4-es PB Products Super Strong horog mellett.

5

4

A reggeli órák azonban tartogattak még egy meglepetést, de sajnos a fárasztás első perceiben az előkezsinórom felmondta a szolgálatot. Szabályos vágás volt látható az előkén, ami azt bizonyítja, hogy egy éles tárgy, vagy kagyló rövidítette le. Igazán rossz érzés töltött el, egyrészt azért, mert a hal szájában maradt a horog, másrészt pedig azért, mert nem pillanthattam meg a halat.

1

Nos, történetünk itt még nem ért véget, ugyanis néhány héttel később ismét a Blöri Pecatanyán szereltük össze felszereléseinket. A második kört kezdtük meg a Bokodi Hőerőmű hűtőtaván. Egyébként a két faházból álló tanya igazán minden igényt kielégít, akár egy családi háznak is elmenne, de térjünk vissza a horgászathoz. Ekkor még azt gondoltuk, hogy hasonlóan alakulnak majd a dolgok, ezért próbáltuk azt a vízrészt meghorgászni, ahol az előző alkalommal sikeresek voltunk. Titkon reméltük, hogy ismét beakad majd egy “óriás”, de éreztük mindketten, hogy ehhez Fortuna kezei is szükségesek. A jól bevált recepten nem változtattunk, mindössze annyit, hogy oldódó csalikat is bevetettünk, remélve a gyorsabb eredményt. Azt már korábban tapasztaltuk, hogy bizony a nappali órákban igen nehéz kapásra bírni a víz alatti lakókat, bár azért egy-egy kisebb pontyot akkor is szákoltunk, de egyértelmű, hogy naplementét követően várhatjuk az igazi “csodát”. Dobócsővel nagyjából fél kilogrammnyi The One finomságok kerültek a vízbe, a horgok mellett pedig Red illetve Black hóemberek várták a pontyokat.

Érdekesség volt, hogy szinte sötétedést követően azonnal kapásunk volt (aminek okát kevesen tudják, köztük mi sem), és nem is a kisebbek közül került szákba a gömbölyű tükrös. Alig tudtunk feleszmélni, majd rövid időn belül kőkemény fárasztás után ismét sikerült “belenyúlnunk”, ezúttal Józsinak. A hajszálpontosan 15,4 kg-os tőponty (aki szintén elsőként volt horgon) után nekem egy kisponty érkezett, majd egy 12,2 kg-os pikkelyes zárta a mozgalmas órát. Mindössze 4-5 órája horgásztunk, és egyszerűen hihetetlen volt ez a széria. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy 130 hektáros vízről van szó, ahol ilyen eredményt is produkálhatunk. Talán a csali, talán a hely vagy az időjárás, (de talán mindegyik szükségeltetett hozzá) volt az, ami meghozta a sikert, és ismét sikerült emlékezetes pillanatokat átélnünk.

6

9

8

7

A hajnali és reggeli órák kisebb pontyai utána záróakkordként egy 14,80 kg-os nyurgatestű tükörponty érkezett, ami egyben azt is jelentette, hogy a nappali órák is lehetnek eredményesek. Ismét hozzáteszem, hogy mindegyik ponty “szűz” szájú volt, azaz nekünk sikerült becserkésznünk őket először.

10

pp

11

Talán így sorokban nem lehet visszaadni, de én személy szerint hatalmas élményként éltem meg az itt eltöltött napokat, ugyanis mindkettőnknek sikerült 15 kg feletti pontyot fognunk, sőt jó néhány 10-15 kg közöttit is. Azt gondolom, hogy óriási pontyokat rejthet a víz, sőt egy kis szerencsével és kitartással álmaink halával is összeakadhatunk. Utólag is köszönjük Dörnyei Bélának és a Blöri Pecatanyának a vendéglátást, hiszen ahogyan írtam, olyan élményekben volt részünk, melyről még sokáig beszélni fogunk…

PREMIER 2015 április 8.-án 20:00-kor!

Mindenkinek görbüljön!

Írta: Csákány Attila
Fényképezte: Andics Zoltán, Ács József, Csákány Attila