The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Fókuszban a horgászat – Pontyok a borvidékről I.

Hegyszentmárton, Puszta-tó. Talán sokaknak már nem ismeretlen ez a vízterület, hiszen korábban már két éjszakát eltöltöttünk itt, és hihetetlen élményekben gazdagodtunk. Akkor egy kereken 13 kg-os, éjszaka érkezett tükörponty volt a horgászatunk legnagyobb hala. Most ismét hosszú utat követően érkeztünk meg a Villányi Borvidék legnyugatibb településére. A zöldellő környezet, a csend és a nyugalom már alapvetően olyan atmoszférát teremt, ami egyszerűen leírhatatlan. Éppen ezért szerettük volna a végszerelékeinket mielőbb a vízbe juttatni. Tapasztalatainkból kiindulva az erősen aromázott, figyelemfelkeltő csalik azok, melyek itt (és a legtöbb vízen) gyors sikert hozhatnak. Járt utat járatlanért fel ne adj alapon a The Red és Black One süllyedő csalik, és egy-egy hóember került a horgok mellé, sűrű dipekben áztatva.

Szerettük volna alaposabban felmérni a terepet, ezért 60 métertől kezdődően egészen 110-120 méterig dobtuk be az erősen aromázott “golyókat” és hóembereket. Én dobócsővel szórtam meg 3-4 négyzetméteren a kiszemelt területet, míg Józsi Spomb segítségével próbálta csalogatni a halakat. Tavaly alig telt egy néhány perc az első kapásig, most viszont lényegesen hosszabb idő kellett ahhoz, hogy a halak rátaláljanak a csalikra. Ennek oka talán a kettős fronthatás volt, de azért a tó halállományának is köszönhetően alig 2 órán belül elfüstölt az egyik botunk. A komoly, húzós kapást követően könnyedén a “lábunk elé” húztuk a halat, majd a part szélében kezdődött meg a valódi küzdelem. Egy közel negyedórás fárasztás végén pillantottuk meg a gyönyörű tövest.

Azt mondhatom, hogy innentől magától íródott a forgatókönyv, hiszen a szebbnél szebb pontyokat szákoltunk a precízen felkínált csalikkal. Lényeges dolog volt, hogy folyamatosan “pezsgésben” tartottuk a helyeket, azaz minden kapást követően oldódó és főtt 18 illetve 22 mm-es Red és Black One bojlik repültek a dobócsöveinknek köszönhetően. Tény, hogy szép halakat fogtunk, de mindenképpen azon voltunk, hogy a tó legrutinosabb példányaiból elcsípjünk egyet. Persze tudtuk, hogy a rengeteg 7-10 kg közötti ponty mellett ez nem lesz egyszerű feladat, de rajta voltunk az ügyön.

Naplementéig számos “gyorsvonatot” fogtunk, és néhány dolgot lejegyeztünk: megfigyelhető volt, hogy a parttól közel azonos távolságban lévő szerelékeken rövid időn belül követék egymást a kapások. (nem egy esetben fordult elő, hogy egyszerre mindketten fárasztottunk) Miután a rövid távon lévő szerelékekre elcsábultak a pontyok, a távolabbi etetéseken lévő szerelékek is vendégre találtak. Ebből azt szűrtük le, hogy bizonyos időközönként más-más területen mozognak a pontyok, de így, mivel különböző távokat horgásztunk meg, mindig sikerült “belenyúlnunk”.

A rendkívül akciódús nappali órákat követően viszont beállt a csend, vagy ahogyan a legtöbb horgász fogalmazná, “mintha elvágták” volna. Az okát igazából nem teljesen értettük, hiszen a légnyomás nem változott számottevően sem pozitív, sem negatív irányba, viszont a szél éppen csak lengedezett. Talán ez volt az a tényező, hogy a kapások száma a nullára csökkent. Kicsit frusztráltak voltunk amiatt, hogy az éjszakai pihenőnk hosszúra nyúlt, mert néhány  éjszakai fárasztást szerettünk volna átélni.

Mindenesetre ez csak az első 24 óránk volt, így még volt okunk reménykedni abban, hogy megérkeznek a nagyobbak, és legalább egy fotó erejéig megcsodálhatjuk őket. Természetesen operatőrünk kamerája folyamatosan forgott, így szinte minden pillanatot rögzítettünk, de persze nagyon-nagyon vártuk a következő órák eseményeit…

Folytatása következik…

Írta: Csákány Attila
Fényképezte: Ács József, Csákány Attila