The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Fókuszban a horgászat – Pontyok a borvidékről II.

Több mint 1 napot követően számos gyönyörű pontyot szákoltunk a Puszta-tavi harcosok közül, de mégis az az érzésünk volt, hogy hiányzik az i-ről a pont. A pontyok zöme éppen elérte a 10 kg-os mutatót a mérések során, és valóban fantasztikus küzdelmekben volt részünk. Visszatérve arra a bizonyos “pontra”, mindketten szerettünk volna 10 kg feletti példányt szákba terelni. Annak érdekében, hogy ez valósággá váljon, különböző trükköket vetettünk be a csalik felkínálásánál és persze az etetésnél is.

Miután a hagyományosnak nevezhető süllyedő és hóember kombinációk szépen hozták a halakat, (a különböző helyekről nagyjából azonos mennyiségben), ezért biztosak voltunk abban, hogy az etetésünkön vagy a csalinkon kell változtatnunk. Próbáltunk a halak fejével gondolkodni, és egy-egy pontot komolyabban megetetni, majd a széliránnyal szemben az etetések mögé horgászni. A hajszálelőkénken egészen nagyméretű csalikat helyeztünk el, szinte kockára faragva, sőt az egészen pici, 10-12 mm-es hóember kombinációk is előtérbe kerültek. Pontosan azért volt szükség erre, hogy a rutinosabb, esetleg már horgot látott nagytestű pontyokat is meg tudjuk fogni.

Igazság szerint többé-kevésbé bevált a taktikánk, ugyanis érzékelhetően nagyobb pontyokat fogtunk, az átlagsúlyunk ekkor már biztosan 9 kg felett volt. A kapásokat nem számoltuk, de vélhetően több mint 150 kg-nyi halat zsákmányoltunk naplementéig.

Az előző naphoz hasonlóan azonban itt is megtörtént az a bizonyos “vágás”, hiszen egészen érdekes módon, az éjszakai órákban mindössze egyetlen kapásunk volt. A hajnal 2-kor érkező hibátlan tőpontyot követően hosszú órákig némák maradtak a kapásjelzők, majd végre megtört a csend.

A kapásjelzőm őrült zenélésbe kezdett, és bíztunk abban, hogy ezúttal egy nagyobb ponttyal akadunk össze. A napfelkeltében fantasztikus érzés volt fárasztani a bivalyerős ellenfelemet, akinél a jelző bizony abszolút nem volt túlzás. Míg a legtöbb pontyot negyedórás, húszperces “harc” után már a pontybölcsőbe helyezhettük, addig ennél a halnál más volt a helyzet. Már közel 30 perce húztuk-vontuk egymást, ami már sejtette azt, hogy bizony megjött a “nagy”. Amikor megpillantottuk a halat, már csak abban bíztam, hogy sikeresen szákba csusszanjon. A művelet tökéletesre sikerült, a bőven 10 kg feletti tükrös pedig egy gyors fotót követően már úszhatott is tovább.

A visszaengedést követően hosszasan “kibeszéltük” a fogást egy kávé kíséretében, én pedig azt kívántam, hogy Józsi is beleakadjon egy komolyabb pontyba. Nos, szinte az utolsó pillanatban hasonlóan hosszú, kemény fárasztás után ez sikerült is: egy tökéletes tőpontyot tarthatott kezében, szintén 10 kg feletti súlyban.

Rendkívül érdekes volt, hogy ez a két példány mennyire másként viselkedett, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy míg a legtöbb példány fárasztása a megszokott kerékvágásba ment, viszont itt szembesültünk az igazi őserővel. Sőt, talán ami a legfontosabb, hogy a két harcos ponty egyike sem volt még horgon! Ez minden esetben egy leírhatatlan, megfoghatatlan érzés számunkra. A végére tehát az i-re mindketten feltettük a “pontyot”, és bizony igen jóleső érzés fogott el minket. Hasonló élményeket kívánom mindenkinek, görbüljön!

Írta: Csákány Attila
Fényképezte: Ács József, Csákány Attila