The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Jászkiütés

Jászkiütés

Általában a tilalmi idő előtt leívnak a jászkeszegek. Törtem is a fejem, hogy mi legyen… láttam a patakban a groupenező jász-hordákat és nagyon viszketni kezdett a tenyerem. Legyes bot után nyúltam és másnap már a patakparton osontam. Ezúttal már egy ívó halat sem láttam és a nagy hordáknak is hűlt helyét találtam.

Kezdődhet a cserkelés! Az egyik klaviatúra-huszár arról írt egy kommentben, hogy kiveri a víz, mikor a horgászattal kapcsolatban meghallja ezt a szót. Bojlis bottal bizonyára értelmetlen lenne, de egy oldaltáskával és kézben egy legyes pálcával elhihetik, hogy más a helyzet. A partoldalban csúszkálva, szúrós bokrokon átverekedve valósággal be kell cserkelni a tiszta vizű patakban szétszóródott szürke halakat. Mikor megpillantottam az uszadék mellé behúzódott jászkirályt, a torkomban dobogott a szívem.

Hosszú percek óvatoskodása után, szűk, de megfelelő pozícióba tudtam helyezkedni. Egy dobás az esély. A légy bepottyant és óvatosan húzni kezdtem, a hal pedig utána eredt. Legalább három méteren át követte. A rávágást nem láttam, de éreztem, hogy elkapta a hal… akasztottam. Pár pillanatra volt csak meg a jász. A nádbotom túlzott érzékenysége miatt szinte minden kapást elrontottam.

Másnap vékony grafit bottal cserkeltem be a még patakban maradt jászokat. Az ívásra felvonult halak többsége már vissza is húzódott a Dunába, de még így is jutott a műlégyre jó pár testes példány. Mondhatom, kiismertem a fajtáját! A dunai jászok kisebbek és még nehezebben csalhatók műlégyre, mint a zagyvai rokonaik –legalábbis a patakba felúszó példányok esetében.

Élethűen vezetett, szabadon sodródó bogár utánzatra még annyira sem volt érdeklődés, mint a nagyot csobbanóra és cincáltra. A folyamatos sebességgel húzott fekete nedves légyre volt igazán érdeklődés. Hosszú métereken át követi a legyet, kinyitja a száját és toló hullámot keltve megtolja maga előtt a csalit, aztán óvatosan kapja be és nem fordul vele, mint azt a domolykónál megszokhattuk. A kapást gyakran nem is érezni vagy csak annyi, mintha egy kis moszat került volna a horogra. Az AFTMA 3-as rövid pálca már igen megfelelő volt, csak ritkán rontottam vele kapást és a lelkem is megnyugodott, ugyanis egy kifogott jászkeszegből se jött örökítő anyag, így azt a következtetést is levonhattam, hogy az ívó jászokat nem zavartam.

A patakból gyakorlatilag egy hét alatt eltűntek a jászok, de továbbra sem bírtam leakadni róluk. A Duna kivételesen úsztatásra megfelelő formáját hozta és technikámon is van mit csiszolni… szóval nem csoda, hogy három nap egymás utánban foglaltam el a jobbnál jobb helyeket a rutinos dunai sporik elől… nem hiába!

Rendesen jött a hal, minden egyes pikkelyesnek úgy örültem, mint egy gyerek. A ragasztott tonkin avon’-bot remekelt.

Írta és fényképezte: Pupa