The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Sikeres Sporthorgász áprilisi tartalmából

 

Április elején

Végre eljött a várva-várt április! Egy teljes hónapon át tartó „kényszerpihenő” után újra vízre szállhatok, és megmozgathatom kedvenc műcsalijaimat a Tisza tiszta, de még hűs vizében. Nagyon vártam már ezt a napot, nagyon vágytam rá, hogy elinduljon az új szezon, és hétről hétre újabb esélyt adhassak egy-egy termetesebb harcsa lebirkózásának. (Oláh Csaba)

 

Csaba pergetett harcsája

Azt nem tudom, hogy Hutás Csaba barátom szavazott-e annak idején, amikor arról lehetett dönteni, hogy melyik hal legyen az év hala 2017-ben, de azt biztosan állítom, ha most tenné föl a kérdését a Magyar Haltani Társaság, Csaba egész biztosan a harcsa mellett voksolna. Ezen persze nincs miért csodálkozni, hiszen egy 53 kilós harcsa megfogása már önmagában is rendesen megdobogtatná bármely horgásztársunk szívét, de azt is kijelenthetjük, hogy az Élő-Dunán partról pergetve, ráadásul teljesen egyedül, még a tapasztalt harcsásoknak is becsületére válna. Csabának viszont ez volt élete első pergetve fogott harcsája, s fenekezve sem jutott még tíz kiló fölé. A történet ettől is izgalmas és tanulságos, ugyanakkor az teszi időszerűvé a felidézését, hogy a hamarosan beköszöntő április előbb-utóbb a harcsahorgászat kezdetét is jelenti, csak nőjön már végre egérfülnyire a Duna-parti fűzfák levele. (Szarka László)

 

Finom method nagy halakra!

Nem mondhatnám, hogy az a típusú pecás vagyok, aki szeret leheletfinom felszereléssel horgászni, pláne nem az, aki fél órákig fáraszt egy-egy nagyobb halat csak azért, mert azon gyönyörködik, milyen szépen karikába hajlik a botja. Viszont vannak olyan szituációk, amikor a kapitális halak is csak a kis csali, kis horog + finom felszerelés kombinációval foghatók meg, de ekkor is mindig azt veszem figyelembe, hogy a kezemben lévő felszerelés maximális terhelhetőségével a lehető leggyorsabban meg tudjam meríteni a halat. (Sipos Gábor)

 

Csatornahorgászat

Aki szereti tavasszal a friss, ropogós keszeget vagy kárászt, és ideje is engedi, annak irány a Mária-csatorna. Amely köztudottan remek versenyvíz – igaz, ha gondol egyet, megtréfálhatja a versenyzőket. Eshet az eső, ami nem nagy dolog, hiszen ruha van, de bejutni a motyóval biztonságosan a csatorna partjára már nem olyan egyértelmű. Fúj a szél, ami szintén nem újdonság, eltekintve attól a tavalyi orkántól, ami akkor lehetetlenné tette a horgászatot. Jön az uszadék. Ez is a csatorna sajátja. Jön valahonnan, szinte fedi a vizet. Van egy megbízhatónak tűnő áramlása is, ami időnként furcsán viselkedik. A szél gondol egyet, elkezd fújni, ráerősít a folyásirányra – nesze neked, könnyed csalivezetés! (Zákonyi Botond)

 

Kenyeres tenyeresek

Van az úgy, hogy egyik-másik jól bevált csali nem működik. Csak úgy. Mindennap használjuk, aztán egyszer csak semmi eredményt nem hoz, holott egy nappal korábban még imádták. Ilyenkor szoktuk mondani, hogy nem eszik a hal, vagy épp nincsenek ott az etetésen. Sőt, néha még azt is megkérdőjelezzük, hogy egyáltalán élnek-e még halak a szóban forgó vízben. (Jakó László)