The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Süllőzés a partról

Süllőzés a partról

Olvasóink megszokhatták már, hogy az esetek nagy részében csónakból horgászom. A csónakos horgászatnak kétségtelenül megvannak az előnyei. A nagyobb területű vizeken előnyösebb a csónakos horgászat, főleg az olyan zegzugos vizeken, mint a Tisza-tó. Azonban néha én is a partszélről szemlélem az eseményeket. Lehetőleg olyan vizeken, ahol nem kell a csónak.

A tükörvíz látszatra csodás látvány, a ragadozók azonban ezt ritkán jelzik az étvágyukkal, az ilyen környezet inkább inaktivitást vált ki belőlük.

Legutóbb a Siófok melletti, Hidegvölgyi horgásztó partjáról próbáltam szerencsét. Erről a tóról tudni kell, hogy egy igazi pergető paradicsom, a tó tele van nagy csukákkal és szép süllőkkel, amelyre bármikor horgászhatunk, vagyis leginkább csak pergethetünk. 

Egy kicsit meggyötört mohó süllő. A sötétebb szín utal arra, hogy a sekélyebb vízben tartózkodott már egy ideje.

Most sokan legyinthetnek, mondván ott könnyű halat fogni. Valóban könnyebb, vannak napok, amikor sokkal könnyebb kapást elérni, de az ilyen vizeken is előfordul, hogy megmakacsolja magát a ragadozó. Ilyen esetekben jöhetnek az apró praktikák, trükkök, amelyek lehet a nap egyetlen kapásához segítenek hozzá. 

A tó hátsórészén található bokor vonzza a ragadozókat.

Parti horgászat esetén a felszerelésem is más, mint amit általában használok. Az orsó és zsinór között nincs különbség, akár partról akár csónakból, egy 4000-es méretű orsó kiváló választás, az orsóra a legújabb L&K Fine Braid pergető zsinór kerül, a lehető legvékonyabb változatban. A legvékonyabb változat igazából, mint mindig egy szükséges kompromisszum. Olyan erős – vagy mondhatnánk a hozzátartozó zsinórátmérőt is – zsinórt használok, amely megfelel az adott helyzetnek és a várhatóan fogható halak méretének. Annak nincs értelme, hogy alulméretezett zsinórral folyamatosan beszakadjunk pergetés közben. A túlméretezésnek sincs értelme, mert akkor a csali vezetés és a kapás érzékelés rovására megy, ez pedig egyenlő az eredményesség csökkenésével. Számomra az egészséges kompromisszum a 0,10 -es fonott zsinór körül van. Ennek a 0,10-es Fine Braid zsinórnak a szakítószilárdsága 6 kilogramm felett van, ami bőven elegendő egy kapitális csuka kifárasztására is, persze nem egy kifejezetten akadós terepről beszélek, mert oda kell a vastagabb zsinór.

Ott virít a süllő szájában a 10 centis élénkzöld Floating Shad.

A horgászbot kérdésében már van egy pici különbség, mégpedig a partra természetesen hosszabb botot választok, a Pro Guide pergető botok kettő hosszban kaphatóak. A rövidebb 198-as változatot elsősorban csónakból használom, a hosszabb 220-as verzióját pedig már a partról. Ez a 20 centiméter nem tűnik soknak, ha úgy nézzük 10% pluszt kapunk, de a partról ez kényelmesebb, az biztos. 

Egy megbízható 4000-es orsó sok mindenre alkalmas.

Természetesen kérdés még a bot erőssége is, ugyanis sokszor kell itt is kompromisszumot kötnünk. Egyrészt figyelembe kell vennünk a dobált csali a súlyát, másrészt az adott vízterületen lévő halak méretét. A bot dobósúlya segítségünkre van a csalihoz való igazítás kérdésében. A Hidegvölgyi tavon én 9 gramm súlyú csalit használtam általában, így ehhez elegendő a fehér nyélű ProGuide bot is, amely 2-10 grammos dobósúlyával tökéletesen alkalmas lehet a feladatra. Azonban a tóban sok kapitális csuka él, amelyek nagyon erősek, természetesen ezzel a finomabb bottal is lehet fárasztani ezeket a kapitális halakat, de ebben az esetben én fentebb léptem kettővel és a sárga nyélű változattal dobáltam, amely 10-28 gramm dobósúlyú. Igaz nem annyira kényelmes dobni vele a 9 grammos csalit, de így egy kapitális méretű csukával összeakadva sem lennék zavarban. 

A gumírozott megfelelő méretű merítő itt alapkövetelmény.

A zsinóroknál egy fontos dolgot még érdemes megemlíteni. Sok csuka él a tóban így fel kellett készülnöm arra, hogy csukát is akaszthatok. Egyszer nekem is sikerült beleesnem ebbe a hibába.

Persze nem csak az élénkzöld színnel próbálkoztam.

Egy olyan részen dobáltam, ahol elsősorban süllők vannak és volt jó pár koppintásom, illetve fogtam is belőlük, de beigazolódott, hogy ami megtörténhet az meg is történik. Egy erőteljes kapásnak bevágva nem a szokványos süllő fejrázást kaptam vissza, hanem egy jellemzően nagy csukás oldalra kirohanós, de mégis komótos viselkedést éreztem. Innen már csak a szerencsében bízhattam, de valószínű a plasztikcsalit mohón leslukkolta a csuka, így oldalra rohanás közben máris a szájsarokba ért a védtelen fonott zsinórom, amelynek egyenes következménye a szerelék megkönnyebbülése volt. 

Tökéletesen látszik mennyire lágy a farokrésze a csalinak, plusz a bordázat is rezonanciákat kelt a vízben, ami számunkra észrevétlen marad, de a ragadozóknak ez egy fontos plusz inger lehet.

Természetesen tanultam a leckéből és rögtön az előkék között kezdtem el kutakodni, szerencsére sok lehetőségem akad, egyrészt van kész fluorocarbon előke is, vagy van tekercsen is, amelynek a hosszát én szabhatom meg. Azonban most a wolfram előkékkel szemezgettem, amelyek között van az igazán kapitális csukáknak szánt 45 centis változat is. Vagy van közöttük hihetetlenül vékony is, amely a wolfram előkék között is ritkaság a maga 0,16-os átmérőjével, így hibába a finnyás süllők, az L&K  wolfram előke került a zsinór végére. Természetesen fontos megemlítenem, hogy nem kristálytisztavízben horgásztam, így bátrabban raktam fel a wolframot. 

A 220 centiméteres Pro Guide bot tökéletes választás.

A csali kérdésére is kitérek, mert nem volt mindegy mit dobok be a vízbe. Nagyon sok csalit kipróbáltam, persze lehet a legjobb időben került fel, de egyértelműen a nap nyertesen az L&K Floating Shad volt. Azt persze eddig is tudtam, hogy a csukák imádják, az egy lemaradt csukám is ezt bizonyítja. A süllők viszont kifejezetten imádták ezt a csalit, ennek több oka is lehet. A 10 centiméteres méret lehet eleve jó választás volt, a shad forma nagyon sokszor tud áttörést hozni, a mostanában nagyon sokat használt féregtestű gumihalak mellett. Azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy egy anyagában rendkívül könnyű csaliról beszélünk,  így a lelibbenése a farok korongnak is sokkal lágyabb, amit a hosszú és vékony farok rész is erősít állóvízen lassan mozgatott csalinál ez lapvetően kulcskérdés. Ha tovább boncolgatnánk még a csali ízesítését is vizsgálhatnánk, egy biztos ezen a napon a Floating Shad bizonyult a legjobb csalinak.

                                                                                           Szöveg: Lukácsi Béla

Fotó: Pintarics Balázs

Forrás: Energofish