The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Termálvizes apróságok

Termálvizes apróságok

Egy kemény tél rendszerint komoly kihívás elé állítja a horgászni vágyókat, hiszen kevés olyan vízfelület marad, amely az egymást követő fagyos hetek során is horgászati lehetőséggel kecsegtet. Persze a legegyszerűbb azt mondani, hogy ilyenkor inkább maradjon mindenki otthon, ám mi, fanatikusok nem vagyunk egykönnyen meggyőzhetők. A legutóbbi horgászatom tervezése során azonban azzal kellett szembesüljek, hogy vajmi kevés melegvizes, illetve a webes felületein elegendő információt biztosító horgásztó van hazánkban. Néhány megeresztett telefon után viszont sikerült egy olyan tavat, jobban mondva tórendszert találnom, amely felkeltette az érdeklődésemet!

Bár az idő nem volt kegyes hozzánk, mégis bíztunk abban, hogy a megfelelő felszerelés, a kellően finom végszerelék és az időszak kívánalmainak maximálisan megfelelő csalogatóanyagok, valamint taktika sikerre vezetnek majd!

A komfortérzetet jelentősen javító forró tea nem maradhatott otthon!

A Berekfürdői Belső-tó egy klasszikus, egyesületi kezelésben lévő horgászvíz, amely, több másik tó mellett, közvetlenül a termálfürdő szomszédságában helyezkedik el. Mivel kizárólag termálvíz táplálja a tavat, ezért télen, a leghidegebb napokon sem fagy be. Halállománya változatos, de a helyiek elmondása alapján ebben az időszakban elsősorban ezüstkárász fogható jó eséllyel. Most biztosan sokan csodálkozni fognak, de én ennek kifejezetten örültem, hiszen végre találtam egy olyan vizet, ahol a téli hónapokban is lehet gyakorolni a leheletfinom horgászatot!

Keverékünk a már jól bevált Benzár Panettone és Verseny Speciál etetőanyagok elegye volt, amely egy közepes szemcseméretű, sötét színű, az ezüstkárászok számára oly kedves édeskés, enyhén fűszeres aromájú mix.

Egészen kisméretű és kis önsúlyú, mindössze 20 grammos kosarakat használtunk, hiszen a jóból ezúttal sem kellett sok! Az ütemes horgászatnak hála nagyon szépen felépültek a helyeink.

Természetesen ezúttal sem egyedül indultam útnak, hiszen Dani is elkísért, akivel úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk az alkalmat és megpróbálunk a Belső-tó ezüstkárászainak hála egy sokakat foglalkoztató kérdésre választ találni, amely nem más, mint a Benzár Jelly csaliimitációk fogóssága. Néhány éve már bárki számára elérhetők ezek a csalik, de legalább annyian kételkednek az eredményességükben, mint ahányan ódákat zengenek róluk.

Végszerelékünk sem volt túlbonyolítva. Egy rövid gubancgátló, 15 centiméternyi method gumi, majd pedig az 50 centis lágy, vékony horogelőke.

A folyamatos kísérletezés eredményeképp viszonylag gyorsan megtaláltuk a megfelelő horog és előkeméretet!

A 330-as Benzár Competition Feeder ideális társ a finom, kis távolságra történő horgászatban.

Dani végig a Jelly csalikat tűzte az apró horogra, melyek ezúttal sem okoztak csalódást, sőt!

Az ezüstkárász rafinált hal, megfogása nyáron sem mindig egyszerű, az év leghidegebb napjain pedig igazán komoly kihívás tud lenni. Alapvetően két módszer közül választhattunk ezen a napon is: az egyik, hogy megpróbáljuk megkeresni őket, amelyhez akár a method technika végletekig lefinomított változata is megfelelő választás lett volna, míg a másik, hogy szisztematikusan egy pontot horgászva igyekszünk őket koncentrálni. Végül azért döntöttünk az utóbbi mellett, mert a tó vize, a folyamatosan beáramló meleg utánpótlásnak köszönhetően, legalább 7-8 Celsius fokos volt, így joggal bíztunk abban, hogy mozgásra és táplálkozásra tudjuk majd bírni ezüstös barátainkat.

A délelőtti napsütésben a halfogás ugyan még döcögött, de a Jelly csaliknak (is) hála néhány ezüstkárászt már ekkor is sikerült elcsípni.

Ezen a képen bizony nemcsak élő csontik vannak! Nem csoda, hogy a halak sem tudják őket igazán megkülönböztetni.

Rugalmas állaguknak köszönhetően a Jelly imitációk horogra tűzése még ledermedt ujjakkal is gyerekjáték!

Annak érdekében, hogy hitelesen a végére tudjunk járni a Jelly imitációk fogósságának, törekedtünk arra, hogy kizárólag a csalink különbözzön, ezért úgy döntöttünk, hogy a közösen kevert, így száz százalékban azonos etetőanyag mellett egyforma végszereléket is választunk és mindketten pontosan 20 méterben határozzuk meg a horgászat helyét. A különbség csupán annyi volt, hogy én a horogra élő vagy fullasztott csontit tettem, míg Dani kizárólag a Jelly csalikat használta.

Célszerű variálni a színekkel. Nem egyszer előfordult, hogy a piros Jelly csontira sokkal előbb volt kapás, mint a fehérre!

Időnként az egy, máskor a két szem csali volt kelendőbb. Az ezüstkárászok visszajelzései alapján azonban majdnem mindegy volt, hogy az igazi vagy Jelly.

A jellemző méret a tenyeres volt. Télen azonban ez a legkevésbé sem számít!

Az etetőanyagunk egyáltalán nem volt túlbonyolítva, két kedvenc, a kárász horgászatában már sokszor bizonyító, sötét színű, hallisztmentes keverékünk 1:1 arányú elegyét töltöttük a kisméretű feeder kosarainkba és mindenféle alapozás nélkül ezzel kezdtük meg az ütemes horgászatot. Kezdésnek úgy határoztunk, hogy három percenként dobunk újat, amely ideálisnak tűnt a tó feltételezett halsűrűségét és az évszak sajátosságait figyelembe véve. A kosárba, ügyelve arra, hogy tényleg csak a felkínált csali különbözzön, az etetőanyagon kívül semmi más, így élő vagy döglött csonti sem került.

Szerencsére időnként azért a merítőt is elő kellett venni.

Az első óra meglehetősen eseménytelenül telt, mindössze egy-egy darab tenyeres kárászt fogtunk mindketten, viszont az előke és a horog méretének folyamatos változtatása, variálása, illetve a kialakuló kicsi, de a kárászok számára vonzó etetés szemlátomást kezdett eredményre vezetni. Látványos volt, hogy a második óra közepétől, amikorra ráleltünk az aznap ideális horogra és előkehosszra, kezdett egyre ütemesebbé válni a horgászat. A helyek olyan szépen felépültek, hogy a peca végén már szinte minden dobásra halat fogtunk, valamint a kapások is lényegesen agresszívabbá váltak, mint a délelőtti időszakban.

A nap egyik legtermetesebb hala ez a hibrid példány volt, amely több faj jegyeid is magán hordozta.

A gyakorlatban mindez azt jelentette, hogy a 0,17-es főzsinór, a lágy bot és a 0,5 unciás spicc ellenére is csak egészen minimális rezdülések voltak észlelhetők az első halak megakasztását megelőzően. Aztán, ahogyan egyre csak éleződött a kialakuló etetésen a táplálékkonkurencia, a kapások mind vehemensebbé váltak olyannyira, hogy a horgászat utolsó dobásait követően már a halak méretét meghazudtoló bólogatás jelezte az éppen aktuális érdeklődőt. Mi tagadás, a fagypont alatti hőmérsékletben jót is tett a lelkünknek a falánk ezüstkárászok kapásai okozta adrenalinszint növekedés.
Nem volt sok időnk horgászni, mindösszesen négy nagyon tartalmas és tanulságokkal teli óra, melynek végére mindkettőnk számlálója jócskán húsz fölé szaladt. A különbség alig néhány hal lett a természetes csali javára, ami egyáltalán nem sok, sőt! Mivel minden szempontból törekedtünk az objektivitásra, konklúzióként egyértelműen levonható, hogy akkor sem kell kétségbe esnünk, ha esetleg a tervezett horgászatot megelőző napon nem jutunk friss élő csalihoz, hiszen a Benzár Jelly termékek kiváló alternatívái a különféle lárváknak. Legyen szó a keszegfélék, a kárászok vagy akár a ponty horgászatáról, élő csali hiányában bátran nyúljunk hozzájuk!

Jelly Baits
A Benzár Jelly csalik már a megjelenésükkor is hatalmas érdeklődésre és a szakma kalapemelésére tartottak számot, hiszen teljesen egyedülállók a piacon. Debütálásukkor rögvest termékdíjat nyertek az EFTTEX kiállításon, amely kétség kívül a legnagyobb horgászszakmai elismerés. Azon túl, hogy a megtévesztésig hasonlítanak az „igazi” élő csalikra, anyaguk nem szilikon, esetleg műanyag, hanem albumin. E jellemzőjüknek hála a Jelly csalik valódi táplálékforrást jelentenek a halaknak, így jóval vonzóbbak is számukra, mint bármely más csaliimitáció.

Forrás: Energofish