The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Udvarlás a vén lánynak

A márna vagy rózsás márna (Barbus barbus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes)rendjéhez, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjához tartozó faj.

Több elnevezése is ismert, mint brána, harcsaponty, havasi márna, marcihal, marina, martikeszeg, merenne, nagymarci, márnahal, rózsahal, tótkeszeg, tótkecsege, zsidóhal, tótkecegi-zsidóhal és rózsa márna.

…Szereti a tiszta vizű részeket, de Johann Jakob Heckel tesz említést arról, hogy olykor tömegesen tartózkodnak a szennyvíz befolyók környékén.

1

…Életmódja miatt nevezik folyami márnának is és a folyóvizek mederfenekén akárcsak a ponty turkálva keresi táplálékát. Férgek, rovarlárvák, vízicsigák és egyéb gerinctelen állatok mellett, jelentős arányban növényi anyagokat is fogyaszt. A késő ősszel lehűlő vizekben kisméretű halakat is elfogyaszt. Körülbelül ötéves kora körül éri el a 40 centiméteres legkisebb kifogható hosszúságot és ekkor testsúlya 1-2 kilogramm között mozog.

Írja a Wikipédia a kiszemelt célhalról. Mert, hogy kiszemeltem magamnak ezt az ígéretes sporthalat’. Az idei év lett az, amikor rámerészkedtem a Dunára. Igaz már pár éve itt lakom mellette, de jobbnak láttam tovább abajgatni a finom kis pisztrángos folyókat, tavakat. Mivel nem vagyok lottómilliomos se dúsgazdag örökös nem járhatok annyiszor a távoli csúcs horgász vizekre. Nincs mese! Meg kell tanulni horgászni, vár a Duna!2 3

Az első lépéseket tavasszal tettem némi jászos pecával, nyáron pedig keszegeztem, úszóztam, úsztattam amikor csak lehetett… mivel az öreg Duna igen csak mérges volt rám, nagy és hektikus vízjárásával fejezte ki nemtetszését mondván; ha ló nincs jó a szamár is? Nem tagadom, az igazat bevallva valahogy így vagyok ezzel az öreg csajt nem lehet becsapni és miért hazudjak magamnak?

Szóval ilyen galád hozzáállással megyegetek le a vén lányhoz… de vissza az eredeti témára: márna!

Elérkezett végre a tótkecegi-zsidóhal szezon és úgy-amennyire elsajátítottam a dunai úsztatós horgászat alapjait, persze ezt sem a „normális” módon, hanem avon típusú nádbottal (nem is olyan nehéz) és centrepin orsóval. A klasszikus angol úsztatásnál nem igen etetnek –legfeljebb egy-egy marék csontkukacot szórnak- de itt a Dunán nem találkoztam olyan márnázóval aki ne csalogatná etetéssel a sajttal, csontival tűzött horga felé fehérhalat.

A melegebb őszi napokon lent is voltam az érdi, battai és a tétényi kavicsosokon. Hogy ne rontsam tovább a helyzetemet, megkértem a dunai horgászatban jártas barátaim, hogy kísérjenek el, segítsenek, tanítsanak meg pár etetési eljárásra. Lalitól és Geritől -mindkettő Kovács- leshettem el a legtöbbet.

4 5 6 7

Az egyik alkalommal Geri rakózott de úgy se nagyon változtatott az etetési módszeren: viszonylag kevés etetőanyag, csonti és sok agyag. Lali vakondtúrásos földdel tette ugyan ezt és mindkettőjük szigorúan egy helyre dobta a gombócokat, így hosszan tízen métereket úsztatva nem volt értelme horgásznom, de azért néha elragadott a módszer szépsége és hagytam a klasszikus stick úszót egészen messzire elúszni, ahol többnyire csak gébek tették tiszteletüket.

8 10

Aztán egy elkeseredett kapástalan horgásznap végén hagytam hagy ússzon rá a kis csontis horog az emelkedőre –gondoltam, ha szakadok az lesz a befejezés. Hála a kitartásomnak és mkacs természetemnek életem első márnájával ajándékozott meg a Duna.

9

 

Már a szezon végénél vagyunk. Esetleg letett bottal, federrel még érdemes lenne próbálkoznom… ez már tényleg nem áll közel hozzám, de motoszkál a gondolat: az esti menyhalazások előtt azért rápróbálhatok.

Írta: Erdélyi Pupa Balázs