Tavaszi horgászat a Vlahi tónál

Gabi Subtirica barátommal ismét kilátogattunk a Vlahi tóhoz, de mivel a vízszint meglehetősen emelkedett, sajnos csak a pontonhídról tudtunk horgászni. A tó egy adott ponton a Dunába torkollik, és mivel az utóbbi időben az olvadás miatt sok volt az ár, és magának a Dunának is megemelkedett a szintje, a tó vize egyre csak gyülemlett. A víz lassan a pontonhidak szintjénél volt, ami azt jelenti, hogy a szél és a hullámok miatt, itt is rizikós volt horgászni.

Egy olyan helyet választottunk amely már elsőre szimpatikusnak tűnt, de mint kiderült, mégsem volt könnyű terep. Nem kínált sok lehetőséget, csak egyetlen öblöt sekély vízzel, amely az ikra lerakás periódusában valóban produktív hely lehet, illetve egy mélyebb részt, nádassal. A bedobás is meglehetősen nehéz volt a környező fák miatt, más szóval, nem ez volt a legpraktikusabb hely, ahhoz képest, hogy hídon álltunk, gyenge esélyeink voltak.

Én a nádasos, és alacsonyabb vizű területet választottam, Gabi átment az öbölhöz. Az általam választott terület meglehetősen zárt volt, az A1-es helyről sokkal könnyebben meglehet közelíteni ezt a részt, onnan akár 3-4 botot is fellehetne állítani, nem csak kettőt, mint én most.

Mindezek ellenére, már az első éjszaka volt fogás, pedig egy kilogramm etetőanyagot sem használtam még el, és a halak többsége bizony meghaladta a tíz kilót. Ezután már folyamatosan etettem, a halak is egymásnak adták a horgomat, főként az éjszaka során, szinte mindegyik ponty 6-10 kg között mozgott.

Én végig közelben horgásztam, a nádas olyan 20-30 méterre lehetett a parttól, szerintem onnan jöttek a legnagyobb halak, volt köztük 14, 15 és 16.5 kilós is. Gabi is sikeres tudott lenni a közeli horgászattal és végül neki sem kellett sokat várni a tíz kilós pontyokra.

Lebegő csalikat és hóember kombinációkat is használtunk, de volt, hogy egészen nagy, 16 mm-es bojlikkal dolgoztunk. A pontyoknak nagyjából minden bejött, de két olyan szerelék volt, amellyel valamennyire szelektálni is lehetett közöttük, ezekről bővebben is mesélek majd a következő cikkemben.

A horgászat megközelítőleg 50 órát tartott, és a gazdag pontyállománynak, illetve a gyönyörű tájnak köszönhetően, úgy döntöttünk, hogy ide még visszajövünk, és akkor talán elcsípjük a nagyobb, húsz kilós pontyokat is. Rengeteg eldugott kis terület van itt, ahol szinte alig járt horgász, és ahol állítólag rengeteg szép ponty bujkál, mert annyi természetes táplálékhoz jutnak a nádasok között, hogy semmi okuk nincs onnan elmozdulni.

Reméljük, nekünk majd sikerül kimozdítani őket onnan!

Forrás: Alex Matea