Ezúttal az öreg Dunán próbáltunk szerencsét, ahol feederkosaras módszerrel kerestük a márnákat.

A Dunakeszi részen találtunk egy jó kis sóderes részt, azt gondoltuk, hogy itt biztosan fogunk valamit. A vízállás egyelőre jónak ígérkezett, de féltünk az előre megjósolt áradástól. Jöttek mentek a felhők, de azért néha kibújt közülük a nap, ilyenkor a környező fák szép színekben pompáztak.

Kétféle etetőanyagot hoztam magammal, egy világosat és egy sötétebb színűt. Összekevertem, és öntöttem hozzá kevés sajtos aromát és csontkukacot. A 140 grammos kosárba ebből tettem, sőt gombócokat készítettem és folyamatosan etettem a megfelelőnek vélt helyre. Egyébként a horogra is csontit tűztem, amit minden dobásnál frissítettem. 10-15 percenként újra dobtam, kerestem a távolságot, ahol rátalálok a márnákra, na meg szeretem ha mindig van valami kaja a horog körül.

Pupát nem nagyon érdekelte a horgászat, én tettem vettem, Ő pedig sétálgatott, Gammarusokat kereset, valami könyvet forgatott. Biztos nem szakácskönyvet olvasgatott. A víz már lassan kezdett emelkedni, a hajók is elég sűrűn közlekedtek, és egyszer csak egy elhaladott hajó után megérkezett a kapás. Bevágás után éreztem, hogy megakadt a hal, és egy pár perces fárasztás után sikerült megszákolni egy csodálatos márnát. A hajó által okozott hullámok közben lebeghetett a hosszú horogelőkém, és így találhatott rá az arra portyázó közel két kilós Dunai hal.

Délutánra már az uszadékok is megjelentek a vízen, kezdtem érezni, hogy itt baj lesz, Pupát sem láttam. Aztán kiderült, hogy egy kis meglepetéssel kedveskedik nekem, és ott a parton elkészített egy jó kis Nürnbergi grillkolbászos szendvicset, amit szemes mustárral és bébispenóttal ízesített.

Mindig szeretem az ilyesmi kajákat, de most különösen jól esett, nagyon finom volt és még a zsemlék is meg voltak pirítva a grillrácson.

Ezután már nagyon jött fel a víz, 20 percenként kellett hátrébb tennem a bottartókat és az uszadékok is nagy problémát jelentettek. Még azért próbálkoztam a halfogással, de be kellett látnom, hogy itt ezen a napon befejeződik a horgászatunk.

Egy későbbi alkalommal visszatértünk az öreg Dunára, hogy a téli éjszaka titokzatos halát, a menyhalat is kezükbe vehessük.

Ez a kaland most maradjon titok, viszont ha valaki kíváncsi rá, akkor nézze meg a Fishing and Hunting csatornán látható – A Hal a Horgász és a Szakács – Dunán – című filmet.

 

Írta: Ács József

Fotó: Bors Csaba