Norbival Tinnyére látogattunk el, itt van egy kis tó, egy nagyon szép kis tavacska. Annak idején itt forgatták az Üvegtigris részeit. Nem tudtuk, hogy milyen halak élnek benne, de hát azért mentünk oda, hogy ezt megtudjuk. A Garancsi tó a környező védett területek élőlényeinek vízközeli élettérként funkcionál, mert ez a környék egyetlen állóvíze, így kiemelt jelentőséggel bír mind az állatvilág, mind pedig a környező növényvilág szempontjából. Vízutánpótlását nem források adják, mint ahogyan azt korábban feltételezték, vízmennyisége kizárólag a csapadék függvénye. A tó körüli területet, mintegy 100 hektárt, 1978-ban természetvédelmi területté nyilvánítottak. Az elmúlt évek csapadékhiányos időjárásának köszönhetően a vízszint jelentősen lecsökkent, ezzel együtt pedig a víz minősége folyamatosan romlik. Ezen a tavon nem lehet horgászni, így nem is nagyon vannak horgászhelyek.

Körülnéztünk Norbival, hogy találjunk valami jó helyet. Ki is néztünk egyet, viszont ez tele volt sással, és náddal, ezért egy macsétával tisztítottuk ki a helyet, azzal vágtuk le a nádat. Norbi számára is teljesen ismeretlen volt a terep, ahogy ránézett a vízre úgy döntött, hogy két feeder bottal kezdi meg a horgászatot. Kisméretű csalikkal, groundbait-el, aztán pedig később, bojlis felszereléssel. Nagyon nagy izgalomban voltam, hiszen tényleg semmi információnk nem volt a tóról, nem tudtuk, hogy mire számítsunk. Nekem az volt a célom, hogy minél hamarabb kezdjem a horgászatot, be is dobáltam már a feeder botokat¸ amikor látom, hogy Norbinak nem ez volt a fontos, ahelyett, hogy pontyra horgászna elkezdett pergetni. Fél szemmel Norbit néztem, hogy hogyan perget, amikor az én spiccem megmozdult, nagy izgalomban voltam, hogy milyen hal lesz, hiszen ebben a tóban élnek nagyobb pontyok is, és lehet, hogy éppen ez van a horgomon. Megjött az első hal, körülbelül egy 10 centis bodorka, örültem az első halnak, de jobb lett volna, ha egy jobb ponty. Aztán a későbbiekben számolatlanul fogtam a vörös szárnyúakat és bodorkákat. Közben Norbinak a harmadik dobásra sikerült fogni egy szép csukát. Azt gondoltuk, hogy biztosan élnek csukák ebben a vízben, de azért meglepődtünk, nem gondoltuk, hogy ilyen hamar sikerül kapást elérni. Arra tudtunk következtetni, hogy az itteni halak még nem ismerik eléggé a műcsalit, ezáltal könnyen tudtunk kapást elérni. Norbi megfogta az első csukát, ami nem is volt kicsi, ráadásul nem is dobált hozzá sokat, úgy gondoltam, hogy én még nem pergetek, én szeretném fogni az első pontyot.

A kilencvenes évektől a tó felülete rohamosan csökkenni kezdett. Vízfelülete jelenleg 2-2.5 ha között ingadozik, az iszap vastagsága helyenként eléri az 1 méter vastagságot, míg tó a legmélyebb ponton is csak 130 cm. A halak elősegítik a tó vízterének biológiai fenntarthatóságát, igaz a tóban halnevelés, halászat nem folyik és nem is tervezett. Az önkormányzat célja továbbra is az élőhelyek megőrzése, fenntarthatóságának biztosítása. Nyáron a víz utánpótlásának hiánya, és az egyre forróbb időjárás miatt, gyakran oxigén hiányos állapot alakul ki, így a nagyobb testű halaknak szinte semmi esélyük, ebben a nagyon sekély vízben a túlélésre. Az egy-két nyaras ivadékok nagyobb csapatokba verődve pásztázzák a partszéleket, táplálék reményében.

Viszonylag hamar lement a nap, készültem már az éjszakára, feederrel nem nagyon jöttek a halak, vagyis hát pontyot nem sikerült fognom, ezért összeraktam még két botot, bojlis módszerrel, viszont itt már magokkal csaliztam. Nagyon bíztam az éjszakában, és a bojlis módszerben. Erre a két botra tigrismogyorót és kukoricát tettem fel. Mindenképpen pontyot szerettem volna fogni, az etetésem is nagyon koncentrált volt, és biztos voltam benne, hogy én fogom majd fogni az első pontyot. Még nem ment le teljesen a nap, Norbi fogott megint egy csukát, amikor már egy kicsit azért elgondolkoztam rajta, hogy mennyi csuka élhet itt a tóban. Viszonylag nem dobált erre sem sokat, de azt láttam, hogy rengeteg a kishal. De én azért még nem vettem elő a pergető botot, azért még bíztam a pontyokban. Viszonylag csendesen telt az éjszaka, Norbi nem fogott semmit, viszont nekem sikerült fognom egy pontyot. Igaz, hogy nem volt valami nagy, olyan 2 kiló körül lehetett, de nagyon örültem neki! Úgy kellett kirohannom a sátorból reggel 4 órakor, így sikerült megfognom a halat. Nem volt valami nagy kapása, de az a lényeg, hogy megvan az első ponty, és jön majd nagyobb is. Párás, de mégis szép reggelre ébredtünk. Reggel Norbi is akasztott egy pontyot, nagyon jó erőben volt, úgy tűnt, hogy nagy halat fáraszt, nagy volt az ellenállás, de aztán később sajnos rá kellett jönnünk, hogy a tőle balra található hínárba bement a hal, és hínárral együtt fárasztotta. Most már mindketten fogtunk kisebb pontyokat, de nagyon bíztunk abban, hogy sikerül nagy halat fogni, hiszen ahol vannak kicsik, ott vannak nagyok is. Egy két kilós ponty körülbelül kétnyaras lehet. Látszik rajtuk, hogy milyen egészségesek, gyönyörű a pikkelyeik. Soha nem voltak még megfogva, viszonylag sekély vízből jöttek, körülbelül 80 centi lehetett ott a víz. Én kitartok emellett a módszer mellett, szerintem fog jönni még nagyobb is.

Norbinak lett ismét kapása, de a másik botján is megszólalt a kapásjelző. Segítetten neki a fárasztásnál, de sajnos a két halból csak az egyiket sikerült megszákolni. Ez javarészt annak köszönhető, hogy a víznek van egy nagyobb nehézsége, nagyon sok hínár található benne, ami az aljzaton, és akár a vízfelszínen is elhúzódik. Innentől kezdve a halak ott megbújnak, ahhoz közel kell horgászni, viszont ennek az a kockázata, hogyha megakasztjuk a halat, akkor a hal egyből berongyol a hínárba, és onnantól kezdve meg már kétes a fárasztása. Megindultak a kapások, nagyon örültem neki. Igaz, hogy a feederen annyira nem jöttek a halak, de a bojlis boton jöttek az 1-2 kilós pontyok, amiből nagyon sokat fogtam. Egy dolgot nem értettem, hogy hol vannak a nagyobb halak.

Éjszaka nagyon nagy vihar volt, óriási esővel. Norbival úgy fogtuk a sátrat, hogy ne fújja el a szél. Reggelre köd szállt le a tóra, minden tiszta víz volt, és nyálka. Úgy gondoltam, hogy ebbe az időszakba lehet, hogy jobban jönnek a csukák, úgyhogy én is elkezdtem pergetni. Második dobásra sikerült fognom egy csukát, nagyon jó volt a kapása, szinte feljött a felszínre, a fárasztás is élvezetes volt, kiugrált a vízből, úgyhogy nagyon örültem neki, és kezdtem rájönni arra, hogy rengeteg csuka él itt a tóban. Úgy láttam, hogy az itteni csukák sokkal vadabbak, mint a társaik, olyan volt szinte horgászni rájuk, mint ha egy folyóvízen horgásztam volna. Ahogy elnéztem őket szépen van táplálékhal a tóban, hiszen kövérek voltak, szépek, izmosak voltak. Nagyon jó volt őket fárasztani és a kapásuk is nagyon jó volt. Folyamatosan jöttek a halak, bevált a magos etetés és a magos csalizás. A túloldalra horgásztam, oda vittem át etetőhajóval a nád elé a szereléket, sokszor éppen a nád elé 1-2 méterrel. Nappal is szépen fogtam a halakat és már kezdtem arra gondolni, hogy kicsi a tó, kicsi a vízmélysége, nincsen vízutánpótlás, tehát nyáron ebbe a nagy melegbe nagyon felmelegszik a víz, és hát az oxigén elfogy, ezért pusztulnak el a nagy halak, nem élik túl.

A klímaváltozás miatt a levegőnél és a tengereknél a tavak világszerte gyorsabban melegednek. A párolgás erősödik, a madarak, halak élőhelye zsugorodik, táplálékuk fogy. A világ felmelegedése a zárt vízgyűjtő rendszerekben fekvő, legtöbbször sekély vizű tavakat fenyegeti leginkább. A Garancsi tó jövője tehát meg van pecsételve, környezetének élővilága pedig jelentős átalakulás előtt áll. Napjainkban még több száz hal tekinti otthonának ezt a vizet. Pontyok, csukák, amurok, bodorkák, keszegek. De mi lesz velük ezután? Nem tudni… csak remélhetik, hogy valami idővel megváltozik. Elkeserítő gondolat, hogy ezek a halak mennyi örömet okozhatnának a sporthorgászoknak, kirándulóknak. De, mint ahogyan a sűrű hínár megvicceli a horgászt, úgy játszik az élet egy sokkal kegyetlenebb játékot ezekkel az ártatlan állatokkal.

Írta: Ács József

Fotók: Ács József, Paál Norbert, Lackovszki Áron