Avid Carp a hideg ellen

Nevetve, csilingelő hanggal füstölt az orsó már az első kapásnál. A másodiknál még jobban. Az emberpróbáló hidegek állandósulásával bajszos barátaink tán megijedtek, hogy nem zabáltak eleget vermelés előtt? Akárhogyis legyen, nincs horgász, aki ne örülne annak, hogy belenyúlt a napba, amikor a halak önvizsgálatot tartva rájönnek, hogy ehettek volna többet is, és nekiesnek minden útjukba kerülő tápláléknak. Gyakran és büszkén örömködött Böszörményi Géza barátunk is. Meghívásának eleget téve a Háziréti-víztározón kezdte a téli szezont a Tapogatók Fishing Team. (Tapogatók/Burján Szilárd)

A Garancsi-tó

Norbival Tinnyére látogattunk el, itt van egy nagyon szép kis tavacska. Annak idején itt forgatták az Üvegtigris részeit. Nem tudtuk, milyen halak élnek benne, de azért mentünk oda, hogy ezt megtudjuk. A Garancsi-tó a környező védett területek élőlényeinek víz közeli élettérként funkcionál, mert ez a környék egyetlen állóvize, így kiemelt jelentőséggel bír mind az állat-, mind pedig a környező növényvilág szempontjából. (Ács József)

Tribalji horgászat Mango bojlival

Az első napok után kissé csalódott voltam, mert darabszámban ugyan sok halat fogtam, de méretben csak 7 és 10 kiló közöttiek érkeztek. A 120-140 méter között elhelyezkedő etetésem mögül végre sikerült egy 16 és egy 17 kiló feletti halat fognom. Számomra az, hogy ezeket a halakat nem az etetésről fogtam, azt bizonyították, hogy taktikát kellett váltani. Egyrészt a viszonylag kevés kifogott hal miatt egy új, sokkal kisebb etetést készítettem 125-130 méteren, másrészt lecseréltem a fehérjedús csalikat a kizárólag növényi összetevőkből készült Venom Mango bojlira. A szelektálás miatt a Mango bojlit nagy, 24 és 30 milliméteres méretben etettem be… (Jankovich Krisztián)

Dunai kalandozásaim

A Duna volt horgászpályafutásom első állomása. Még járni is alig tudtam, amikor már nagy örömmel figyeltem a dunai pecásokat. Azt gondolom, ott és akkor „fertőzött” meg ennek a csodálatos sportnak a szele. Egy ottani helyi erő, Pista bácsi volt a tanító mesterem, ő adott először pecabotot a kezembe. Nagyon kezdetleges eszköz volt, de a célnak tökéletesen megfelelt. Rendkívüli fogásait látva határoztam el, hogy ha majd nagy leszek, akkor én is szeretnék hatalmas halakat fogni. 2022 őszén jött el az ideje, hogy próbára tegyem magam, és kamatoztassam az elmúlt évtizedekben gyűjtött tapasztalataimat a Dunán… (Nagy Csaba)

Vízeresztés idején

A derengésben fordítom be a ladikot a morotvára, és meglepődve tapasztalom, hogy több csónakból is hajigálják a vasat a szélrózsa minden irányába. Nem nagyon szoktak megelőzni, de most ezt is megélhettem. Nem a legmélyebb és nem is a legalacsonyabb területen kezdem meg a horgászatot. Méternyi vagy még picit kisebb szakaszait keresem fel a morotvának, és itt próbálok szerencsét. Könnyű, de nagy felületű kanalat kapcsolok, hiszen ezt tudom a sekély vízben lassan magam felé húzni, úgy, hogy a horgom nem szántja közben az iszapot. Hamar rááll a kezem a helyes tempóra, és közben meg-meg állítom a csalit, hagyom egyet libbenni, majd ismét lassan hozom magam felé. Fél óra telik el esemény nélkül. Közben Imi barátomék is érkeznek, és elkezdik vallatni a tavat. Nagyon jól időzíttettek, mert pont most csimpaszkodott bele a kanálba egy három feletti krokodil, így a fotók is gyorsban elkészülnek, és már mehet is vissza a vízbe a pompás ragadozó. Felpezsdít a siker, örülök, hogy működik a régi technika. A lelibegő kanálnak nem bírt ellenállni. (Oláh Csaba)

Madagaszkár, a „gamefishing mekkája”

Madagaszkáron már jártam pár éve, akkor horgásztunk Nosy Be környékén és a Mitsio szigeteken is. A Mitsio szigetek világ szinten ismert és híres hely a gamefishing-rajongók körében, mivel egy nagy platón fekszik, ahol az óceán mélysége 20 és 120 méter között mozog, ami ideális mind a popperes, mind a jiges horgászathoz. Mivel pedig sok a táplálékhal, az igazi nagyragadozók is szívesen portyáznak ezeken a területeken. Itt a vitorláshaltól a marlinféléken és a cápákon át minden halfaj megtalálható, amiről horgász álmodhat. (Pálfai Gábor)

Vissza a jövőbe

Horgászataim alkalmával igyekszem időutazást is végrehajtani. Nem vagyok fogékony a mai kor high-tech felszereléseire, technikáira, a klasszikus értékekben hiszek. Így vagyok a horgászfelszereléseimmel is. Amikor csak tehetem, öreg horgászbotokkal és orsókkal felszerelkezve indulok a vízhez. Nem kenyerem a sok felszerelés cipelése, legtöbbször csak a horgászbot, egy szerelékes táska és egy merítő van nálam. Szeretem a cserkelő horgászatot, a környék felfedezését, így, ha úgy hozza kedvem, hamar odébbállhatok egy következő ígéretes helyre. Hiszen a kirándulás, a természetben való szemlélődés, a vadmadarak figyelése, a bokrokon termő erdei csemegék legalább akkora élményt kínálnak, mint maga a horgászat. (Szittnyai Zalán)

Kora őszi RSD peca

Tavasszal egy horgászatom során szóba elegyedtem egy kedves idős úrral, akitől életemben először hallottam a Tass-Makád között fekvő Rózsa-szigetről. Az úr állítása szerint fantasztikus horgászparadicsom kora tavasztól késő őszig, így mindenféleképpen ajánlotta, hogy ha több napos pecát tervezek társasággal, akkor érdemes ellátogatnunk a Rózsa-szigetre. Az úr lelkesedése felkeltette a figyelmemet, és elkezdtem információkat gyűjteni a Rózsa-szigeten való horgászatról. (Zytka Róbert)