The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Vízvonalban – Hybrid

Vízvonalban – Hybrid

A vízvonalban sorozatunk következő helyszíne a Szigetköz volt, Ásványráró település környékén. Budapestről reggel 6 óra körül indultunk, 8 órakor már ott voltunk a szigetközben, egy gyönyörű szép területen. Utána néztem egy-két dolognak és nagyon meglepődtem például azon, hogy maga ez az egész terület közel 400 négyzetkilométer, és ami még ennél is érdekesebb az, hogy 15 métert esik a vízszint, tehát rengeteg zúgó és vízesés van rajta. A Szigetköz a Nagy Duna és a Mosoni Duna által határolt terület, mely Magyarország legnagyobb szigete. 53 kilométer hosszú, és átlagosan 8 kilométer széles. Számos különösen ritka növény és állatfajnak nyújt otthont, melyek hazánkban máshol nem fordulnak elő. A Szigetköz a Duna halbölcsője. 65 halfaj fordult itt elő. Sügérek, balinok, keszegek és csukák mind otthonra találnak ebben a kis vízi paradicsomban. A Szigetköz sajátos vízrendszere, növény- és állatvilága megőrzése érdekében 1987-ben alapították meg a Szigetközi Tájvédelmi Körzetet.

A helyválasztásban egyszerű dolgunk volt, Danyi Péter, egy régi barátunk segített, ki is választottuk a legmegfelelőbb helyet. Már amikor megérkeztünk láttuk, hogy gyönyörű a hely, pezsgett a víz, madarakat láttunk, köztük egy ritkán megközelíthető vörös gémet. Célhalunk itt ezen a területen a ponty volt és az amur, ezekből is a nagyobbakat szerettük volna megfogni. De itt örülni kell bármekkora halnak. Két horgászhelyet tűztem ki célul. Az egyik távolabb volt, olyan 110-120 méterre. Ide bojlival horgásztam, és volt egy közelebbi rész is, ahol bokrok voltak, kilátszottak a víz felszíne felett, ez olyan 70-80 méterre volt. Ide pedig maggal csaliztam. Mind a két helyre maggal etettem, tigrismogyoróval és kukoricával. Norbi, a jobb oldalamon vetette be a pontyozó botokat és Ő is a túloldali bokorsor szélére rakta le a végszerelékeit.

Mostanában sokat perget és ki is nézte magának az egyik közeli átereszt. Ezeken a helyeken nagyon sok a táplálékhal, ami bevonzza a ragadozó halakat, főként az oxigén dús víznek köszönhetően. Szinte a második, harmadik dobásra sikerült egy kisebb csukát fognia. Sőt, nem sokkal később egy balin sem tudott ellenállni a műcsalinak. Az ilyen és ehhez hasonló vizeken, szinte az összes ragadozóhal megtalálható, legyen szó csukáról, balinról, süllőről, vagy harcsáról.

Nálam sem kellett sokat várni, hogy megszólaljon az egyik kapásjelzőm. A kapás nagyon erőteljes volt, felemeltem a botot, egyből éreztem, hogy valami jobb hal van a horgon. Gyorsan vízre mentem csónakkal, meg se próbáltam a partról kifárasztani ezt a halat. Feljött a víz tetejére, láttam, hogy egy nyurgaponty. Bevallom őszintén egy kicsit nagyobb halra számítottam, itt olyan erősek a halak, hogy hihetetlen. Megszákoltam a halat, gyorsan kisiettem vele a partra, és nagyon boldog voltam.

A végszerelékeket, közel a parthoz, szinte a bokrok alá raktuk le. A sodrás miatt, 170 grammos ólmokat használtunk és a botokat is a magasba állítottuk, hogy minél kevesebb zsinór érintkezzen a vízzel. A legvastagabb kagylóálló horogelőkéket használtuk, amire 4-es horgokat kötöttünk. Bojlival, tigrismogyoróval, kukoricával csaliztunk és ezzel is etettünk.

A túra folyamán sikerült egy gyönyörű 9 kilogrammos spanyol mintás pontyot a szákba terelnem, melyet, szépsége miatt, tényleg csak nehezen tudtam útjára engedni. Norbi is fura ejtős kapásra vágott be, azt gondolta, hogy egy kisebb hallal lesz dolga, egy keszeggel, vagy kárásszal. Nagyon könnyen jött ki a partig, de amikor közel ért, akkor szinte felrobbant a víz. Akkor láttuk meg, hogy egy amur küzd a horog végén és elindult visszafelé, befelé a meder irányába. Ekkor már nem volt lehetőség, hogy csónakba szálljunk, így Norbi a partról fárasztotta ki a váratlan vendéget. Nem sokkal később, gyönyörű amurt tartott a kezében, és még szebb volt talán, hogy a napnak a fénye megcsillant a halnak a hátán. Közel 12 kilogramm volt a hibátlan jószág.

A reggeli órákban, mindig a botokra koncentráltam, hiszen ebben az időszakban várhatóak a nagy méretű halak felbukkanása. Jött is a kapás, egy olyan hal akadt a horgomra, amelyet azelőtt még sohasem láttam. Egy hybrid, valószínűleg egy jászkeszeg és egy leánykoncér légyottjának a gyümölcsét tartottam a kezemben, sohasem láttam még ilyet. Eközben Norbi úgy gondolta, hogy bejárja a környéket, egy-egy eldugott helyen megpróbál horogra csalni egy-két ragadozót. Ismét egy áteresznél próbálkozott, ahol egy betonhajót rejtett a mély. Nem kis meglepetésére, már a harmadik dobás eredményt hozott. Egy kis lesőharcsa vágott rá a jól vezetett duplafarkú tviszterre. Nekem még a reggeli órákban sikerült fognom egy igazi vad pontyot. Életemben nem fogtam még ilyen hosszú halat, ez valóban egy igazi nyurgaponty volt!

Már a készülődés folyamán gyönyörű képeket láttunk az interneten, így felcsigázva érkeztünk meg erre a helyszínre, ahol közel 3 napot töltöttünk el, de azt gondoljuk, hogy még 10 nap is kevés lett volna, hiszen annyi lagúna, kis ág található itt, amit szívesen bejárnánk. Itt a Szigetközben szép halakat sikerült fognunk és soha nem tudtuk, hogy milyen hal akad a horogra. A következő kapás lehet, hogy egy 20 kilós ponty, vagy egy óriási amur. Ami ennél is fontosabb az az, hogy nem csak a nagyhalak számítanak, hanem a körülöttünk lévő természet és az állatvilág.

Írta. Ács József

Fotók: Ács József és Paál Norbert