A Hal, a Horgász és a Szakács – A Barinán

A Cserhát mellé, a Barina horgásztóra indultunk egy jó kis kalandra, ahol gondoltuk szép süllők akadnak horogra. Azt tudtuk, hogy tél révén hideg lesz, de a megérkezésünkkor még az eső is eleredt és nem is nagyon akart elállni. A Barina-tó nagyon barátságos víz, egy benyúló félszigettel, amelyet nyáron hatalmas nádas vesz körül. A tavon pergetni nem lehet, de a tógazdától erre a kis időre engedélyt kaptunk, hogy dobáljuk a műcsalikat.

Vártam, hogy Pupa is megérkezzen, de gondoltam addig elkezdtem körbejárni a tavat, a műcsalikat cserélgetve. De nem nagyon tudtam kapásra bírni a tó csukáit és süllőit. Egy nagyobb nádfal előtt aztán, a második dobásra sikerült fognom egy szép süllőt! Egy wobbler keltette fel az érdeklődését, amit körülbelül 1 méterre vezettem a víz felszíne alatt. Gyors fotó után ment is vissza a vízbe.

Sajnáltam, hogy Pupa nem látta a fogásomat, de Ő úgy döntött, hogy mielőtt lejön a Barina tóra, és meglátogat engem, tesz egy kirándulást. Az úti cél Csővár volt. A viszontagságos felfele út nehézségeit feledtette, a fenn elé táruló látvány. Ez a vár sem különbözik a többi vártól, amit leromboltak. Bár az enyészet már birtokába vette, azért nagyon jól látszik a Csővárnak, a megmaradt nagy tornyának a csonkja, illetve a lovagterem fala, ahol még az ablakok is kivehetők valamennyire.

Pupa megérkezve, egyből kivette a kezemből a pergető botot, hogy majd megmutatja nekem, miként is kell ezt csinálni. Pár dobás után volt is egy koppintása, de ezen kívül nem történt semmi. Kis idő múlva eltűnt a teraszon, gondoltam magamban biztos készül valamire. Csak nem valami finom étellel akar meglepni…? Én dobáltam tovább, de azon kívül, hogy fogtam egy szép kárászt kívülről, nem történt semmi.

Kiderült, hogy Pupa sörbundás tőkehalfilével és sült krumplival akar meglepni. Gyorsan leraktam a pergető botot és bedobtam egy tiroli-fás szereléket, egy élő küsszel. Siettem mert kíváncsi voltam, hogyan is készül egy angolos Fish and Chips. Fél óra telhetett el és láttam, hogy a kapásjelző karikám emelkedik fel! Kiszaladtam és sikerült kifognom egy kisebb süllőt. Szerencsére nem nyelte be mélyen a horgot, így ahogy jött, úgy is ment vissza a tó vizébe. Az étel is elkészült. Angolosan, sült hagymakarikával, papírtölcsérben. Ritkán eszem ennyire jóízűen. Talán a tópart közelsége, vagy a jó friss vidéki levegő hozta meg az étvágyam.

Írta: Ács József

Fotók: Bors Csaba