A kalandunk úgy kezdődött, hogy menyhalazni indultunk a Dunára, mert azt találtuk ki, hogy menyhalat fogunk füstölni, ez most úgy is aktuális. Segítségünk is volt, Könye Géza barátunk a Duna jó ismerője kísért el minket és pár óra alatt sikerült is megfogni a füstölőbe valót.

Másnap Tápiószentmártonra indultunk a Tőzeges tóra egy horgásztúrára, ahol a csukahorgászat mellett a környék rendkívül gazdag élővilágát is felfedeztük. Pupa már alig várta, hogy nekiessen a víznek, már nem bírt magával, én pergető módszerrel, ő pedig legyező módszerrel próbálkozott.

Próbálkoztam egy Twisterrel, egy körforgó villantóval, gumihallal, és a jó öreg kanállal, bronzszínben, rajta egy piros léggyel. Az első dobásra odavágott neki egy kis csuka. Nem nagy csuka, de örültem neki.

A csukák után Pupával a környéken található Kékbegy Tanösvényre indultunk, ahol többek között az is a célunk volt, hogy az esti főzéshez gombát szedjünk.

Közben Antalics Csabával találkoztunk és elmondta, hogy „Farmosnak az egyik tanösvénye ez a Kékbegy tanösvény, amit itt látunk. Ez a mocsaras élőhelyeket mutatja be. A nemzeti parknak a gyűrűző szakemberei, azok akik a madarakat meggyűrűzik, illetve a gyűrűzésnek a célja, hogy hasznos kutatási eredményeket nyerjünk az itteni fajokról, az állománynagyságról. Halfajok közül főleg a mocsári fajok találhatóak meg, széles kárász, vagy aranykárásznak is nevezik, réti csík is nagy számban található a vízben, compó, és csukával is szokott találkozni.”

Ehető gombát nem találtunk, úgyhogy ismét Géza barátunk segített ki két tálca gombával.

Utána kis kitérőt tettünk a Tápió-Vidék Természeti Értékeiért Közalapítvány kiállítóterméhez, ahol makett formájában megnézhettük a Tápió környéke vízi életét, és az ott élő állatok és halak előfordulását.

Este beüzemeltem a halfüstölőt és közel 20 perc alatt elkészült a menyhal, amit előtte egész borssal, babérlevéllel és egy kis fokhagymával fűszereztünk. Közben Pupa elkészítette a gombasalátát házi majonézzel, ami nagyon passzolt a füstölt menyhalhoz. Egyébként én még nem ettem menyhalat, nagyon finom volt.

Másnap reggel ellátogattunk a Kincsem lovas park Tápiószentmártoni bázisára, a lovardába, ahol az volt a célunk, hogy hintóval indulunk ki a közelben található tőzeges tóra.

Nagy élmény volt, de jobban vártuk, hogy a műcsalikat ismét a vízben vezethessük. Jó napunk volt, egymás után fogtuk a csukákat, hol villantóval, léggyel, de még Spinner Bait-el is sikerült becsapnunk a ragadozókat.

Aztán abba hagytuk a horgászatot, bár nehéz volt ott hagynom a csukákat, viszont egy olyan helyre látogattunk el, ahol az igazi nedűket főzik, és még egy múzeum is van!

A Bolyhos pálinkafőző üzeme Újszilváson található, ahol volt alkalmunk Bolyhos Zoltánnal beszélgetnünk, aki elmondta, hogyan készül a jó pálinka „Először is az fontos, hogy kiváló alapanyagból készüljön, tehát az olyan gyümölcs legyen, amit mi magunk is elfogyasztanánk. A jó pálinkának 70%-ban ezen alapul. Majd emellé kell egy nagyon jó erjesztő technológia, egy nagyon jó főzőtechnológia, és egy nagyon jó főzőmester, aki el tudja választani, az úgynevezett frakciókat, a párlás folyamán, hogy el tudja különíteni az elő, a közép és az utópárlatot és a középpárlatra koncentrálva minél jobb minőséget tudjunk előállítani.”

Aztán Bolyhos Lászlóval együtt aszalt szilvából elkészítettünk az üzemnek a taván egy desszert krémlevest, amit bátran ajánlok mindenkinek étkezés után desszertként is.

Ez volt a Tőzeges tavi kalandunk, ahol nagyon jót csukáztunk, és megtudtuk, hogy milyen az igazi Magyar pálinka!

A film premierje január 13-án lesz 20 órakor a Fishing and Hunting csatornán.

 

Írta: Ács József