2021.11.16.

Az „aranyos” feeder bot

A 2021-es év számomra felejthetetlenül alakult, hiszen idén szereztem meg az első magyar bajnoki érmemet, egy ezüstérmet a III. Klubcsapat Method Feeder Országos Bajnokságon, na meg a magyar method feeder válogatott tagjaként világbajnoki címet szereztem az I. Free Style Method Feeder világbajnokságon. Ezekre az eredményekre nagyon-nagyon büszke vagyok, hiszen rengeteg munka és lemondás áll mögöttük! Természetesen sok ember tette még hozzá a magáét mindkét sikeresen megvívott versenyhez, hiszen a horgászat is csapatsport, egyénileg a roppant erős magyar és nemzetközi mezőnyben képtelenség lenne érvényesülni, azt gondolom. Az említett két verseny lélektanával és a megélt élményekkel, emlékezetes pillanatokkal már a korábbi írásaimban foglalkoztam, így most olyan, szintén létfontosságú részletekről fogok beszámolni, melyek a használt felszerelésekkel kapcsolatosak. 

Az idei szezon során a method feeder országos bajnokságok több állomásának, majd pedig a világbajnokságnak is a Maconkai-víztározó és tórendszer adott otthont, így az itteni peca és tapasztalatgyűjtés állt július második felétől horgászataim középpontjában. Igyekeztem minél gyakrabban megfordulni a Mátra hegység lábánál elterülő vízrendszer partján, hiszen csak a vízparton eltöltött időnek köszönhetően kerülhettem közelebb a tározó titkainak megfejtéséhez. Az jól látszott már az első, amolyan ismerkedős horgászatok során is, hogy a helyesen megválasztott felszerelés alapjaiban befolyásolhatja az eredményességet, hiszen mind a fő tározótér, mind pedig a két kisebb víz – az előtározó és a déli versenypálya – hordozott magában sajátosságokat, melyeket a felszerelés összeállításánál figyelembe kellett venni. 

Nagytestű halai miatt egyértelműen a gáti versenypálya, a fő tározótér tart számot a legnagyobb érdeklődésre, így maradjunk most ennél a pályarésznél. A klubcsapat bajnokságon a három fordulóból egyszer, míg a világbajnokságon kettőből kétszer horgásztam ezen a pályarészen, így azt gondolom, hiteles és megalapozott tapasztalatokról tudok beszámolni az itteni sikeres horgászat felszerelésigényével kapcsolatban. 

A maconkai gát hosszú évek óta elsősorban nagytestű halairól híres. 

Az első és legfontosabb dolog, amit szem előtt kell tartani, az a nagy távolságú horgászat, hiszen a maconkai nagypontyok csak a legritkább esetben csalhatók horogvégre a parthoz közeli területeken. Hogy ennek mi lehet az oka, abba most ne menjünk bele, hiszen messzire vezetne és a lényegen egyébként sem változtatna: ha nagypontyot szeretnénk fogni, nagyot kell dobnunk. A kérdés már csak az, hogy pontosan mit, hány métert jelent a nagy dobás? Tapasztalatom szerint minimálisan 90 méterben kell gondolkodni, ettől kijjebb szinte képtelenség jó halat fogni, pláne versenykörülmények között. A nagy dobás azonban önmagában nem elegendő, hiszen ezt a relatíve nagy távot meg is kell tudni etetni, elvégre egyetlen method kosárnyi etetőanyaggal nagyon nehéz csodát tenni, főleg abban az esetben, ha körülöttünk többen is tudnak etetni. Tehát a megfelelő távolság megválasztása ebből a szempontból is kulcsfontosságú. Hiába tudunk ugyanis 100 méterre dobni, ha ide már képtelenek vagyunk etetni. Nem szabad a szarka hibájába esni, ezért meg kell találni azt a legnagyobb távolságot, amit minden körülmények között meg tudunk etetni és horgászni is. Ez volt a sikeres halfogás első lépése. 

Hatalmas megnyugvás volt számomra, hogy a világbajnokság előtt egy héttel végre megérkeztek a 420-as Concourse Method Feederek.

Ezek a két rövidebb családtaghoz képest egy mérettel nagyobb gyűrűsort kaptak.

A 420-as bot nyele 8,5 cm-rel hosszabb lett, mint a két rövidebbé. 

A második szempont, amire fokozottan figyelni kell, a várható halak mérete. Versenykörülmények között sem ritka, hogy a megfogott pontyok átlagsúlya 10 kg körül alakul, így kifejezetten nagytestű halakra kell készülni! Ezeket a halakat azonban, bármennyire is nehéz ezt elképzelni, egy 10-12 méter széles sávon, a szektoron belül kell kikormányozni, hiszen az említett országos és nemzetközi versenyen sem volt megengedett a horgászhely elhagyása a fárasztás során. Tehát az rendben van, hogy erős bot kell a távoli dobások kivitelezéséhez, a felszerelésnek nagyon rugalmasnak is kell lennie, hiszen másként képtelenség lenne a nagytestű pontyok irányítása.

A többi, jól bevált sajátossága a botnak, mint például az erősített, karbonmintás stucnik, természetesen megmaradtak a 420-as esetében is.

A harmadik, talán legkülönlegesebb szempont pedig az iszapos meder, ami bizony rendkívüli méretékben befolyásolja a horgászatot. Egy ötórás peca során ugyanis nem tudjuk azt elérni, hogy addig etetünk egy helyet, amíg onnan ki nem fürdik az iszapot a halak. Ez egy hosszabb, mondjuk 100 órás bojlis versenyen simán elképzelhető, de nekünk ettől sokkal kevesebb időnk volt halat fogni. Így olyan végszereléket kellett a nagy távolságba bejuttatnunk, amely csak a lehető legkisebb mértékben süllyedt bele az esetenként nagyon is mély iszapba. Viszonylag könnyű, nagy felületű, XL-es kosarakkal horgászva tudtuk ezt megoldani úgy, hogy fokozottan figyeltünk a kosár „letételére” a vízfelszínen. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a klipsz megakadásakor megpróbáltuk a bottal a lehető legjobban lelassítani a kosarat és úgy letenni azt a vízre, hogy a nehezékkel lefelé csobbanjon, majd süllyedjen a fenékre. Ezt követően tilos volt a fenékre ért kosarat megmozdítani, így nagyon óvatosan feszítettük csak a spiccet akkor is, ha nagy „hasa” keletkezett a zsinórnak.

60 grammos L-es vagy ettől akár könnyebb XL-es kosarakkal is remekül „működik” a 420-as Concourse Method bot!

Nemcsak a nagytestű, hanem az átlagos méretű pontyok megfogása is élmény vele!

Adott tehát a 3 fő szempont. A kiválasztott horgászbotnak tudnia kell gond nélkül, akár erős szélben is a 100 méter környéki vagy az e feletti távolságot, mindezt ráadásul egy viszonylag könnyű, 45-60 grammos kosárral, illetve kellően feszesnek, de rugalmasnak kell lennie a nagytestű pontyok határozott, gyors fárasztásához. Bevallom őszintén, hogy nagyon sok kifejezetten távdobó feeder bot megfordult már a kezemben, de eddig mindössze egyetlen olyannal akadtam össze, ami e szempontok mindegyikét figyelembe véve ideális választásnak tűnt. Tapasztalatom szerint a távdobó feederek döntő többsége annál a szempontnál vérzik el, hogy viszonylag könnyű kosárral is lehessen őket használni. A tipikus „long cast” feederek ugyanis igénylik a nagy, 100 gramm össztömegű vagy még ettől is nehezebb végszereléket, hiszen ettől kisebb súllyal képtelenség őket megfelelő mértékben „felhúzni” a távoli, PONTOS dobásokhoz. Egyébként ilyen a mi No Limit Feederünk is, amely azért nem volt alkalmas az itteni horgászatra, mert minimálisan 80 grammos kosarat igényel a blank feszessége miatt. Etetni azonban tökéletes volt, így természetesen minden gáti fordulóban komoly szerep hárult rá.

Szemet gyönyörködtető!

Az a bot, amellyel én végül három szektorgyőzelemmel tudtam abszolválni a gáti versenyfordulóimat a korábban említett két verseny során, a Benzár Concourse Method Feeder volt 390-es, illetve 420-as hosszban. Előbbivel addig horgásztam, amíg a szél nem indokolta 45 grammosnál nehezebb kosarak használatát, míg utóbbival az igazán szeles periódusokban dobáltam az 50-55 grammos kosaraimat az etetés környékére vagy jóval az mögé. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ezektől jobb bot erre a fajta horgászatra nem nagyon van! A két világbajnoki etap során volt egy-egy olyan momentum, ami ezzel kapcsolatban végérvényesen is meggyőzött, ugyanis mindkét fordulóban akasztottam a verseny lefújását 5, illetve 7 perccel megelőzően egy jobb halat. Plusz fárasztási idő nem állt rendelkezésre, így tulajdonképpen nem volt választás, meg kellett próbálni valahogy kierőszakolni a halakat a közel 100 méteres távolságból, mindezt úgy, hogy a főzsinór 0,20-as volt, illetve a horog sem lehetett 8-asnál nagyobb.

A gyors és hatékony fárasztások épp egy ilyen botot kívántak!

6 és fél perc alatt sikerült kifárasztanom 100 méteres távolságból. Nem semmi csata volt!

Én lepődtem meg a legjobban, de mindkét halat gond nélkül, még éppen időben sikerült szákba terelnem, majd a mérlegelést követően visszaengednem. Ez a két fogás példázta a legjobban, hogy mit is tudnak a Concourse Method Feederek. Röviden, tömören, mindent, ami a nagytávolságú pontyhorgászathoz kell!

Ezek a tökéletes felszerelések a nagytávolságú method feeder horgászathoz!

Nagyon izgultam a világbajnokság előtt, hogy megérkezik-e a Concourse Method család 420-as tagja vagy sem, ugyanis enélkül nem tudtam volna nyugodtan rajthoz állni életem első világversenyén. Szerencsére azonban időben befutott a pálca, én pedig rögtön a mély vízbe dobtam, hiszen egy hazai világversenytől komolyabb próbatétellel aligha kell szembenéznie egy új feeder botnak. A többi pedig már történelem. Magyarország „A” csapata megnyerte az I. Free Style Method Feeder Világbajnokságot, engem pedig ezek a botok az egyéni rangsor második helyéhez segítettek hozzá, így téve felejthetetlenné ezt a hetet számomra.

Magyarország megnyerte az I. Free Style Method Feeder világbajnokságot! Örömünk határtalan volt! 

Én pedig az egyéni rangsor második helyén végeztem, mely eredményre szintén nagyon büszke vagyok!

Végszóként mi mást is mondhatnék, mint azt, hogy szerencsés vagyok! Szerencsés vagyok, hogy ezt a világversenyt belülről átélhettem és egy ekkora sikernek a részese lehettem. Ugyanakkor szerencsés vagyok azért is, mert olyan, kompromisszumoktól mentes felszerelésekkel vághattam neki a versenynek, mint amilyenek a Concourse Method Feederek. Nélkülük ugyanis sokkal nehezebb lett volna jól szerepelni!

Szabó Bence

Képek: Molnár Zoltán

Értesülj az elsők között híreinkről!

Iratkozz fel a The Fishing & Hunting Channel hírlevelére, és értesülj azonnal a műsorainkról, valamint a horgászat aktualitásairól!

The Fishing and Hunting Channel