Ez alkalommal az Alföld szívébe kalauzollak el benneteket, egy vadregényes keskeny kis csatornára. Tudni kell rólam, hogy az ilyen apró csatornák állnak a szívemhez a legközelebb. Itt érzem jól magam, és számomra ez jelenti a nagybetűs horgászatot

Na de vágjunk is bele, egy rapid éjszakai pecára érkeztem, bízva a jó horgász szerencsében, hogy ilyen rövid idő alatt is sikerül szebb halakat megmutatni nektek. Aki ilyen kaliberű vizeken horgászik, az tudja, ha nem végzünk elő etetést, illetve rövid ideig tartózkodunk a vízparton, akkor minden bizonnyal a halfogási esélyeink nagymértékben lecsökkennek. Persze vannak kivételes esetek, amikor minden összeáll, de általában nem úgy történik minden, mint a filmekben, ahol mindig happy end a vége. Mivel én sem végeztem elő etetést, ezért próbáltam cserkelve megkeresni a halakat. Kilométereket sétáltam a víz partján, figyeltem a vizet és halra utaló jeleket kerestem, mint például lerágott nádszálat, megmozduló töklevelet, esetleg pontytúrást, illetve bármilyen halmozgást. Ezzel el is árulom nektek, hogy ezen a pecán a pontyokat, illetve amurok vettem üldözőbe.

Több ideális helyet is találtam, de végül egy masszív töklevelesnél láttam meg egy kis, tiszta foltot. Gondoltam magamban, ha tartózkodik hal a környéken, akkor ezen a kis tisztáson muszáj keresztül úsznia táplálékkeresés közben. Ezután a helytől jó 15-20 méterre kezdtem el felállítani a táboromat. Ekkor már a késő délutáni órákban jártunk, a nyugtató csendet a darvak vonulása törte meg, ekkor tudatosult bennem, hogy vége van a nyárnak és bizony közeledik az ősz, aztán a tél, a nyakunkban ott lihegnek az elmúlás hónapjai. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.

Aki nem jártas a csatorna pecában, annak elárulom, hogy a táboromat nem azért állítottam fel jó 20 méterre, mert kapáskor szeretek őrülten rohanni a botokhoz. Azért döntöttem így, hogy a horgászhelyem körül teljesen nyugalom és csend uralkodjon. Egy ilyen tiszta vizű, keskeny és sekély csatornán, ha eredményesek szeretnénk lenni, fontosnak tartom, hogy takarásban maradjunk, csendben legyünk és próbáljunk természetes körülményeket fenntartani a parton, mint ha ott sem lennénk. Ugyanis tapasztalataim szerint a halak, ha nem is látnak minket, mindenképpen érzékelik jelenlétünket. Helyeimet egyszerű főtt kukoricával szórtam meg, amit a horgászat előtt pár órával készítettem el. Nekem ebben a lassan lehűlő vízben a frissen főzött natúr mag az, ami legjobban működik. Általában az ilyen csatornákon elég gyors a víz, magyarul nagy sodrás jellemző. Etetési stratégiánknál ezt figyelembe kell venni. De esetünkben szinte állt a víz, és annyira minimális sodrása volt, amit szinte észre sem lehetett venni. Ezért pontosan etettem és nem kellett beleszámítanom a víz sodrását. Etető lapát segítségével egy adagot a töklevélbe dobtam, 5-6 lapátnyit pedig a töklevél elé, illetve mellé. Így szerettem volna halaimat kicsalogatni búvóhelyükről.

Ezután beélesítettem botjaimat, természetesen a töklevél szélébe helyeztem le szerelékeimet, bekapcsoltam az elektromos jelzőket és visszavonultam szerény kis táboromba. Vártam az éjszakai órákat és bíztam benne, hogy nem alvással fogom tölteni az éjszakát. Az első kapásomig szeretnék mesélni botjaimról, illetve szerelékeimről. 3,9m es heavy illetve extra heavy feeder botokat hoztam magammal. Sokan most arra gondolhattok, hogy minek ilyen hosszú bot egy ilyen kis vízre. Sokszor jó szolgálatot tesz, igazi kicsit nehezebb vele bánni, mint rövidebb társaival, de könnyebben tudjuk irányítani halainkat, főleg ez akkor lényeges, ha magas a nádfal. A terhelhető botokat pedig nem a dobósúly miatt választottam, szimplán az akadós nehéz a pálya miatt van szükség ilyen karakterisztikájú botokra. Általában mire egy kapásra odaérek, az már réges-régen bent van a sűrű töklevélben, ezért főzsinórom 0,35 mm vastag monofil zsinór, ez elé van kötve kb. 30 méternyi 0,50 mm vastag monofil zsinór. Egyszerű elhagyós végszereléket használok általában kősúlyokkal, hogy ezzel se szennyezzem a környezetet. Előkém változó hosszúságú, 10 centitől akár 50 centis hosszig, 25 librás fonott zsinórból, egyszerű csomómentes kötéssel. Ennek végén található egy 6-os méretű hosszabb szárú, de öblös horog.

Mihelyst megnyugodott a víz, és a nap nyugovóra tért, egy-egy csippanás jelezte, hogy a halak bizony ott vannak az etetésemen. Általában a kisebb testű fehér halak érkeznek meg elsőként, mazsoláznak a magvas etetésen, viszont a csalit nem bírják felszívni. Ezután néhány óra néma csend következett. 21:30 körül ismét egy csippanásra lettem figyelmes, aztán még egyre. Tudtam, hogy most mi fog következni és már léptem is ki a sátorból. Füstölős kapás! Természetesen mire oda értem már bent volt a tökösben, de szerencsére az erős felszereléssel ki tudtam pumpálni, és az előttem lévő tiszta folton megkezdődött a harc, melyből én kerültem ki győztesen és egy hibátlan tövest mutathattam meg nektek.

Visszaengedés után tudtam, hogy pihentető órák elé nézek, ugyanis a fárasztás során sikerült úgy felkavarni a vizet, hogy a környéken tartózkodó halak biztosan megriadtak és tovább álltak. Visszadobtam végszerelékemet, szórtam be néhány marék magot és lepihentem. Néhány órával később egy vehemens kapásra ébredtem. Könnyedén közelített hozzám a hal, ekkor már sejtettem, hogy amurral lesz dolgom. Amint megmutatta magát és meglátta a merítőhálót azonnal elkezdődtek a szokásos partközeli amuros kirohanások, azokból is 3-4 legalább! Itt minden hal az életéért küzd, de szerencsére a horog jól akadt és ezt a halat is sikerült megmerítenem. Igaz nem egy kapitális példány, de nagyon örültem neki!

Visszaengedés után ismét néhány óra pihenés következett, egészen reggelig. Már bontottam a táboromat és az induláshoz készülődtem, amikor a távolabbi botomon ismét egy füstölős kapással jelentkezett be egy újabb uszonyos. Zárásképpen egy erőtől duzzadó, gyönyörű színekben pompázó tőpontyot sikerült partra segítenem.

Rendkívül boldog voltam. Igaz, az igazán nagy matuzsálemek elkerültek ezen a horgászaton, viszont cserébe sikerült több kisebb példányt is fognom egy egyáltalán nem egyszerű pályáról. Mindenféle téren feltöltött a természet közelsége, és a friss levegő. A jövőben még visszatérek ide, ha jön az erősebb lehűlés, és a ragadozók nyomába eredünk!