Egy baráti meghívásnak tettem eleget, az ősz első naptári napján. Utam a Hajdú-Bihar vármegyében található Kadarcsi tóra vezetett. Igaz, mindössze 10 km-re lakom a víztől, de még soha nem horgásztam ezen a pályán. Az időjárás nem hazudtolta meg magát, erős lehűléssel kopogtatott ajtónkon az ősz. Az augusztus utolsó napjai rendkívül melegek voltak, egyik napról a másikra több mint 10 Celsius fokot esett a hőmérséklet. Bíztam benne, hogy ez a hirtelen hőmérsékletváltozás nem fogja a halak kapókedvét szegni.

        

A halőrtől megtudtam, hogy rengeteg 2-3 kg-os ponty él a vízben. 24 órára béreltünk egy stéget egy pici faházzal. Célom az volt, hogy ennyi idő alatt partra segítsek néhány szebb példányt. Erősen horgászott vízterületről beszélünk, minden irányból hétvégi házak vettek minket körül. Ezek stégén rengeteg horgász próbálta a szerencséjét megvalósítani. Kettő etetést alakítottam ki, egyet magam elé 20 méterre a másikat pedig a tó felező bolyától visszább körülbelül 2 méterre. Mivel rengeteg apróhal lakja a vizet ezért etetésemet főként bojlira alapoztam. 4-5 marék bojli helyenként, némi maggal kiegészítve alapozásnak.

 

Bedobás után körülbelül egy óra múlva jelentkezett az első kapás, a benti etetésről, egy szem 20mm-es scopex ízesítésű bojlira érkezett. Sajnos egy 2 kg-os forma telepített ponty köszönt be. Aztán a következő, és következő. Azt vettem észre, rám álltak a kisebb pontyok, ekkor taktikát váltottam. Az etetésem minimalizáltam. Horog alá pva szalagon néhány szem nagyobb méretű házi bojlit fűztem fel “zöld fűszer” ízesítésben, amit külön köszönök Miklós barátomnak, egy kisebb koncentráltabb etetést alakítottam ki. Néhány szemet azért az adott helyre még becsöveztem.

A másik botomat is újra csaliztam, egy 24mm-es golyót engedtem el a néhány centire, ezzel próbáltam szelektálni, és horogra csalni egy darabosabb példányt.

Az addig rengeteg kapás szépen alábbhagyott, néha egy-egy belecsippanás jelezte, hogy a halak még mindig előttem vannak. Az első szebb halra egészen sötétedésig kellett várnom, nem egy matuzsálem, de sikerült megfognom az első amuromat a tóból. Érdekesség, hogy sötétedés után a benti távról nem sikerült halat fognom. Az uszonyosok kihúzódtak a sekélyebb vízbe.

Jó hangulatban telt az este további része, a vacsorámat fogyasztottam épp.

Egy húzós kapás törte meg a csendet. 20 méteres sprint után megemeltem a botomat és éreztem, hogy egy jobb súlyban lévő hal van a horog végén. Minden erőfeszítés nélkül kitekertem a partig. Akárcsak egy tuskót húztam volna a víz alatt, sejtettem, hogy megint egy amurral van dolgom. A stég előtt megkezdődött a küzdelem, a szokásos amuros kirohanások. Ilyenkor nagy figyelmet fordítok a fékbeállításra, nehogy egy megindulásnál elszakadjon a zsinór vagy letépje magát a hal a horogról. Néhány perc küzdelem után én kerültem ki győztesen, egy fotó után úszott is tovább a hibátlan amur.

Több órás néma csend követte a halat, lefekvéshez készülődtem mikor ismét egy őrült húzós kapás törte meg az éjszaka csendjét. A holdfényben a fárasztás nagy élmény marad számomra, annyira bevilágította a hold a tavat, hogy kis túlzással fejlámpára sem lett volna szükségem.

Szákban volt a hal, amit szerettem volna fogni ezen a rövid kis baráti pecán. Hihetetlen boldog voltam, hogy sikerült egy 10 kg feletti amurt tartanom a kezemben.

Ezután a hal után kivettem a botokat és nyugodtan hajtottam álomra a fejem. A másnap inkább a pihenéssel telt. Úgy 10 óra környékén dobtam be a botokat. Sikerült még néhány kisebb pontyot, illetve amurt fognom. Haza indulás előtt egy ritka gyönyörű színekben pompázó compó tette fel az i-re a pontot, ami ejtős kapásra érkezett.

Ennek a bónusz halnak rendkívül örültem. Elégedetten mentem haza a tóról, taktikám minden bizonnyal sikeres volt. Úgy gondolom foghattam volna még sok szép halat, ha a hajnali órákat horgászattal töltöm. De elégedett vagyok fogásaimmal, sikerült, amiért jöttem és a barátaimmal eltöltöttem egy remek napot.