A plasztik csali népszerűségnek növekedésével az alkalmazott horgok vagy szerelékek száma is megnőtt. Manapság hihetetlen variációs számot tudunk kihozni az ólom, horog plasztikcsali hármasból. Ha csak a horgot nézzük sok szempontból lényeges annak a milyensége.

Látszik, hogy milyen szép íve van a horog öblének.

Már többször írtam a témáról, különböző megközelítések alapján. Legutóbb például egy táblázatot készítettem, amely nagyban segít a jig horog plasztikkal való helyes párosításában.

Egy szinte tökéletes horog. Vékony szár, mikroszakáll, tűhegyes és persze a horog öblének íve is tökéletes.

A horog formájának és persze különböző méreteinek szempontjából azonban most először írok a lehetőségekről. Picit ismét visszakanyarodnék az alapokhoz, mert a kiválasztás jobb megértéséhez ezekről is tudni kell. 

Aprótól a nagyig fontos a minőség.

A legapróbb jighorgoknál talán a legfontosabb a szép íve  a horog öblének. Ez egy 12-es méretű jighorog.

A horgokat többféle szempontból vizsgálhatjuk, az első ami mindenkinek eszébe jut, hogy hegyes legyen, a második pedig, hogy erős. No itt a második pontnál van egy pici tévhit. Ugyanis a legtöbb horgász a látszatosan erős, vagyis vastagszárú horgokat keresi. Ez pedig nem mindig a legjobbat jelenti. Kétség nem fér hozzá, hogy a vastagabb anyag erősebb horgot jelent, ennek azonban súlyos ára van, méghozzá kettő szempontból. Az egyik az, hogy a feltűzött plasztik csalit a vastagabb szárral jobban roncsoljuk, bármennyire is puha és képlékeny a plasztik csali anyaga, minél vastagabb a horogszár, annál jobban roncsoljuk az anyagát a csalinak. A másik probléma, a hal megakasztásában rejlik, minél vastagabb egy anyag annál nehezebb vastag hegyet készíteni neki, jobb a minőségibb, de vékonyabb anyag, mint egy eltúlzott vastagságú bizonytalan hegyű horog. 

Tökéletes hegy, de ha csontot fog ott nem tud behatolni.

A heggyel van még egy szempont, lényege, hogy a vékonyabb horogszár kisebb sebet ejt a halon, ehhez azért nem árt ha mikro szakáll társul vagy akár szakáll nélküli horgot is alkalmazhatunk, egyrészt ez kisebb sérülést jelent, másrészt pedig, a vékonyabb hegyesebb horog sokkal „fogósabb” vagyis könnyebben akad meg. A vastagabb hegy ellenben nagy sebet ejt, és bizonytalanabb az akadás is. 

Megcsippentettem a horgot, ha ez a rész fogja a halat, akkor nem fog kinyúlni  horgunk, de törni sem, mert nincs nagy törés az ívben.

A kisebb szájú ragadozókhoz kellenek az apróbb plasztikok, és jigek.

Egy nagyon fontos tény van még a heggyel kapcsolatosan, a csontos részekben a leghegyesebb horog sem fog beakadni, erre jelenleg nincs is alternatíva. Amennyiben éppen csak heggyel a csont felé megfogja a halat a horog, akkor sajnos biztos, hogy vagy kihajlik, vagy kiakad a horog. Ahhoz mázli kell, hogy a hasonló esetben a szákba tudjuk terelni prédánkat. 

A balin nem csontos szájú, de a vékonyhúsú horog is kis sebet ejtve tökéletesen megtartja a halat.

Természetesen a vastagabb szárú horog kevésbé tud kinyúlni. Azonban ezzel sokkal kevesebbet tudunk, nyerni, mint a vékony szárú horgok adta előnnyel, és mivel mint mondtam ez is akkor problémás, ha csontos részbe akad a hegy. Ha a horogöbölbe belefúródik a horog első része, akkor a horog kinyúlásának veszélye szinte nullára redukálódik.

Az apróság is rajtaveszt a leghegyesebb horgokon.

A csukaszáj tele van kemény csontos, porcos részekkel, illetve vékony hártyával.

A horog forma is fontos a kiválasztásnál. Keressük az ívesebb nem éles szögben hajlított horgokat. Az éles szögek hajlításánál sokkal könnyebben törhetnek a horgok, ekkor sokszor a horog minősége miatt panaszkodunk, pedig a mi választásunk is ad lehetőséget, arra, hogy elkerüljük a hasonló formákat. Nagyon fontos, hogy megfelelő íve legyen a hajlításnak, a csalitűzés szempontjából is. ugyanis minél ívesebb a horog öböl annál könnyebb azt lekövetni, a csalitűzéskor. Persze gyakorlattal a kacifántosabb ívű horgokra is rátűzhetjük a plasztikunkat. De miért tennénk, hiszen választhatunk magunknak olyan formát amelyre egyszerűen, és persze gyorsan feltűzhetjük a plasztik csalikat.

A süllő esetében gyakori a szájpadlásos akadás, egy vastaghúsú horoggal ez nagy eséllyel végződne a hal elvesztésével.

Az apróbb pár centis féregformájú csaliknál ez még hatványozottabban igaz, vagyis, legyen íves a kiválasztott jig horog formája. Ráadásul itt visszakanyarodhatunk az első szempontokhoz, vagyis a vékony húshoz, és a mikro szakállhoz, amely szintén nagyban megkönnyíti a csali helyes feltűzését és meggátoljuk vele az apró plasztik csalik nagyobb roncsolódását. Ne feledjük ha egyszer elrontjuk a tűzést, akkor egy korrigálás már roncsolással fog járni, még akkor is ha mikroszakállas horogról beszélünk, ugyanis a horgot nem újra rosszul szeretnénk feltűzni, hanem helyesen egy teljesen másik helyen.

A harcsa gereben fogai nem éppen vannak jóba a horoggal.

Egy újabb szájpadlásos akadás.

Összegezve tehát, hogy az alap horgok milyensége mikor megfelelő a jig horognak? Legyen vékony, ennek ellenére erős de ne rideg. A horog öblének az íve ne legyen megtörve, mert ez töréshez vezethet. A szakáll legyen mikro szakáll vagy akár szakáll nélküli horog is jó lehet. A horog hegye pedig legyen valóban tűhegyes, de a vékony horogszár és a jó minőségű alapanyag már szinte adja a jó hegyet.

Íme egy tökéletes csalitűzés.

A végére mész egy apró megjegyzés, ha lehet sötét horgot válasszunk, a több kapás eléréséhez még ez is hozzásegíthet.

Forrás: Lukácsi Béla