Pontyhorgászat terén leginkább az őszi időszak a kedvencem, hiszen ilyenkor kezdik meg a pontyok és amúrok a tápanyag felvételt, ebben az évszakban készülnek fel a téli viszontagságokra. Az időjárás is teljes mértékben ideális a nagyhalas időszakra, mivel már nincs az a rekkenő hőség, ami sok esetben nehezíti a pontyhorgászatot és a halfogást.

Robi barátommal egyik kedvenc vízterületemre, a Búzás-völgyi víztározóra látogattunk el 3 napos horgászatra, ami leginkább a kikapcsolódásról és a kényelmes pecáról szólt. Nekem már volt szerencsém többször horgászni ezen a tavon, jól ismerem a horgászállásokat és a legkedveltebb placcokat. Szeptemberben, mikorra a horgászatunk időpontja esett már a mélyebb vizet céloztuk meg, ami viszonylag a tó elején, közel a halőrházhoz esett. Kivétel nélkül minden állás gépjárművel megközelíthető, és a legtöbb helyen a nagyméretű sátor felállítása sem jelent gondot. A csónakház nevű hely, amire a választásunk esett tökéletes füves placcal rendelkezik, ahova táborunkat gond nélkül el tudtuk helyezni és eső esetén sem kellett attól félnünk, hogy felázik a talaj és sárban kell közlekedjünk.

Erről az állásról nagyjából a tó közepét horgásztuk etetőhajó segítségével, ami körülbelül 150 méteres távolságban volt. Több kemény részt is találtunk, amik valószínű halak által okozott kifürdések voltak és ezeket céloztuk meg, ide helyeztük el végszerelékeinket. Én három míg Robi két felszereléssel vette üldözőbe a tóban lakozó halakat. Mindenképp a nagyobb testű pontyokat szerettük volna megfogni, hiszen tudjuk, hogy a tóban él 30kg feletti és számtalan 20kg feletti példány. Az azért hozzá kell tenni, hogy a közel 55 hektár vízterület végett nem egyszerű megtalálni a matuzsálemeket, főként, hogy a tó végében található egy kíméleti rész, mely teljes mértékben meghorgászhatatlan és biztos vagyok benne, hogy ez a rész még rejt meglepetéseket, horogszűz halakat.

Mindhárom végszerelékem pofon egyszerű volt, a 0.50mm-es előtétzsinór végére egy leadclip-et helyeztem és az ez után található gyorskapocsba pedig egy 25cm hosszú előkezsinórt akasztottam a végén található 6-os méretű horoggal. Az egyik hajszálelőkémre Big One bojli került főzött verzióban és 24mm-es méretben, hiszen ez a csali már sokat bizonyított ezen a tavon. A másik két horog alá pedig egy-egy szem Purple és Black bojlit fűztem, ami utólag nem is volt rossz döntés, hiszen ez a két ízvilág is szépen adta a halakat. Csodálatos napsütéses időben kerültek be a végszerelékek a helyükre és szerencsére ez az időjárás végig kitartott horgászatunk befejezéséig. Az első kapásra nem is kellett sokat várni, Robinak egy szép 8kg-os tőpontyot szákolhattam, ami kb. 110 méterről érkezett Black csalizásra. Azt mindenképp érdemes megemlíteni, hogy az itteni halak kiváló egészségnek örvendhetnek és nem mellesleg nagyon jó erőben is vannak. Minden egyes megakasztott példány fárasztása nagyon jó élményt nyújtott, sok esetben a kapást követően is a halak többsége zsinórt kért, szépen dolgoztatta a botot és az orsóink fékjét. Robival volt egy fogadásunk, miszerint aki az első 10kg feletti pontyot fogja, annak egy fotó erejéig fel kell venni egy egérkés jelmezt, ami nem egy hétköznapi horgász ruha. Ez a megtiszteltetés engem ért, hiszen a második halam egy 12kg-os egészséges tőponty volt.

A velünk szemben elterülő panoráma gyönyörködtető volt, hatalmas erdős táj és izgalmas állatvilág tette még szebbé a túránkat. Az esték csendesen teltek, a halak étvágya leginkább a napközbeni órákban volt aktív, ezért mi is tudtunk pihenni és jókat aludni a friss levegőn. Az átpihent éjszaka után megérkezett Robi első 10kg feletti fogása is a Búzás-völgyi víztárolóból, ami őszinte mosolyt csalt az arcára.

A napközbeni órák izgalmasan teltek, felváltva fogtuk az egészséges pontyokat az etetésről, viszont a nagyobb testű példányok sajnos elkerültek bennünket egészen a túra utolsó 12 órájáig. Robi az este folyamán egy izzasztó fárasztás után egy szép 10kg feletti nyurgapontyot tarthatott a kezében, ami nagy örömöt okozott számunkra. Az utolsó reggelen mellém állt a szerencse, egy szem The Big One bojlival sikerült fognom egy hibátlan 16kg-os nyurgapontyot az etetésünk széléről, ami igencsak megdolgoztatta a felszerelést és engem is.

Igazán jó kis túrát tudhatunk a hátunk mögött, hiszen nagyon jól éreztük magunkat, jó volt kiszakadni egy kicsit a nagyvárosi nyüzsgésből és mindezek mellett szép pontyokat szákolhattunk.

Írta: Paál Norbert

Fotók: Paál Norbert, Gecse Róbert