Először a Nyugalom Szigetén

Nagy izgalmakkal vágtam neki ennek a hétnek. Tudtam, nem lesz könnyű dolgom, mivel sokat hallottam már róla, hogy nem egyszerű ez a víz. Az első nap délelőttjén Tomi behúzta az egyik horgászbotját, míg én pakoltam. Mondanom sem kell, alig telt el egy óra, és már kapása is volt. Csónakba szálltunk, majd a hal fölé igyekeztünk. Egy gyönyörű, 16 kilós ponty volt a horog végén… (Kápolna László)

 

A rapszodikus Balaton

Két bóját körülbelül 430 méterre tettünk le, a közelebbiek pedig 330 méterre voltak. Itt a déli oldalon 450 méterig engedett a horgászat. Előttünk egyébként eléggé lankás volt a placc, nem igazán van törés, kivéve egy nagy törést, ott hirtelen lemélyült a meder 3,3 méterre, és igazából azt a törést horgásztuk meg. Előttünk nagyon sok természetes táplálék található, szinte végig a placcon, ameddig horgásztunk, főként a kagylókra gondolok. Ez a pontyoknak nagyon jó táplálék, valószínű, hogy ide járnak táplálkozni, viszont a horgászok dolgát ez igencsak megnehezíti, hiszen a víz alatti áramlatok a főzsinórunkat rátolják a kagylókra, és ha nem figyelünk, úgy emeljük fel a botot vagy a végszereléket, akkor sajnos bármelyik pillanatban azt elvághatja. (Ács József)

 

Jeges Óriások

A havas, jeges tél csendjét este 11-kor törte meg az első meglepően sistergős kapás. A minden előzmény nélküli jószerencse finoman szólva is váratlanul ért. Szilárd a jakuzziból, jómagam pedig a finn szaunából botorkáltam ki a wellness részleg kijáratához, hogy fürdőköpenyben és strandpapucsban a jeges térkövön csúszkálva, fejlámpa nélkül vegyük fel a harcot a váratlan vendéggel. Kezdeti lelkesedésünk nem tartott sokáig, ugyanis a botokhoz érve vettük észre, hogy Papp Peti barátunk ott ólálkodik a közelükben. Petiről azt érdemes tudni, hogy mellette sosem lehet biztos a horgász a dolgában, amikor megcsippan a jelző. Most sem volt ez másképp, egy pillanatra lankadt a figyelmünk, és Peti könyörtelenül lecsapott a kínálkozó ziccerre: ugratott. Kapitális kapás helyett Peti rángatta meg a zsinórt, laikus barátaink, családjaink nem kis vigalmára. Öröm az ürömben, hogy Szilárddal legalább nem kellett újrahúznunk. Poharainkat újratöltve, újabb horgászkalandokat elevenítve, horgászmagabiztossággal kacsintottunk egymásra: jön még kutyára dér, és a mi időnk is eljön.

(Tapogatók Fishing Team)

 

Nagy márnák a téli Dunából

Az igazán rutinos öreg márnák az idők folyamán megtapasztalták, hogy a partszéli zónákban veszély leselkedhet rájuk, ezért ezeket a részeket nagyon ritkán látogatják. Ilyen ritka helyzet lehet például a hajókról beborított kajamaradékok esete. Ezeknél a részeknél a terített asztal miatt engednek egy kicsit az óvatosságukból. Etetőkosaras módszerrel nekem is pont egy ilyen helyen sikerült megfognom az eddigi rekordomat, egy kereken 7 kilós példányt. A Duna magyarországi szakaszát tekintve az ilyen részekből elég kevés van, ezért a legtöbb helyen a parttól, nagy távolságra kell keresnünk őket. (Jankovich Krisztián)

A bojlis tó dévérei

A kosárba olyan keveréket készítettem, melyben kedvenc keszeges etetőim mellett helyet kapott 1/3 résznyi édes-halas, kifejezetten methodos kaja is. Ennek az összetevőnek a magas, közel 40 százalékos fehérjetartalma a másik két etetővel kissé „visszahígítva” optimális megoldásnak tűnt a nagytestű dévérek megfogásához. Mivel a halas etetőanyag bőségesen tartalmaz roppantott pelletszemeket, a végső keverék szemcsemérete is a jobb halaknak kedvezett. Más adalék, tehát angolmorzsa, pastoncino, föld vagy aroma nem került a receptbe. Hogy miért? Mert kifejezetten nagy távolságra horgásztam, ahol már komolyabb etetést nem lehet létrehozni a finomszerelékes feeder módszer eszköztáránál maradva, így sokkal inkább volt a horgászat egy kiakasztott zsinórklipszes kereső peca, ahol, bár igyekeztem a lehető legpontosabb lenni, mégsem tudtam akkora mennyiségű etetőanyagot bejuttatni, amivel igazán össze tudtam volna gyűjteni a halakat. Mivel nagyobb dévérkeszegeket is szerettem volna fogni, nem is lehetett annyira pörgetni a pecát, hiszen a jó halnak idő kell. Na, nem 10-15 perc, mint a pontyok esetében, de másfél-két percre azért beleültem többször is, hátha megérkezik a hőn áhított bronzos dévér. (Szabó Bence)

Az elnök asszony

Voltak hírek korábbról, hogy a BBHSZ ügyvezető elnöke nyugdíjba megy, és ő is aspirál az ügyvezető elnöki tisztre. Aztán jött a hír, hogy a múlt év december 3-án sor került a Bakony Balaton Horgász Szövetség tisztújító rendkívüli küldöttgyűlésére, amely egyhangú szavazattal a Bakony Balaton Horgász Szövetség elnökévé Hegedüs Ákost, alelnökévé Sárközi Istvánt, ügyvezető elnökévé Császár Erzsébetet választotta. dr. Táncsics Aladárnak tiszteletbeli elnök címet adományozott. Jelentős változás ez a megyei szövetség életében, hiszen története során először kerül ügyvezető elnöki pozícióba hölgy. Ami amúgy egyáltalán nem lenne hír, hiszen vannak női horgászvilágbajnokaink, az élet minden területén számtalan a női kiválóság, de a pecázás annyira férfi passzió! (Zákonyi Botond)

Létezik!

Nagyon bízom a sikerben, mikor a hófehér, 15 centis gumimat a part szélébe pottyantom. Picinyke, tízgrammos fejjel emelgetem a csalit magamhoz egyre közelebb. Meghúzom magam felé, fellibbentem, majd hagyom lelibegni az aljzatra. Ideális 6-10 másodperc a megállított csali lelibegési ideje. Ebben a szűk időszakban kellene, hogy odavágjon neki valaki a környéken lapuló ragadozók közül. Nagyon remélem, hogy nem csak én lesek prédára itt. Bízom benne, hogy a fenéken küszre vadászik néhány darabosabb tüskéshátú. Minden egyes mozdulatban ott rejlik a siker, ott feszül egy kapitális fogás ígérete. Én lelki szemeimmel látom a lecsapni készülő ragadozót, és minden pillanatban várom az ütést, hogy végig szaladjon a testemen, és kezdetét vehesse a tánc. (Oláh Csaba)

Téli paducozás a Sajón

A téli, hideg időszakban sokan „szögre” akasztják a horgászfelszerelést, azonban megfelelően felöltözve ilyenkor is remek fogásokban lehet részünk. A környékbeli vizek közül most a Sajóra esett a választásom, ahol már-már hagyománynak számít a téli paducozás. A helyi erő előzetes információi alapján ismét nagy számban jelentek meg a halak a hidak környékén, és a vízszint is optimálisnak ígérkezett. (Tamás Viktor)