The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

A Harcsa

Silurus glanis

Vizeink legnagyobbra növő, állóvizekben és folyókban egyaránt elterjedt ragadozó hala.
Élőhelyével szemben alig támaszt igényeket. A tavakban és folyókban egyaránt jól érzi magát, sőt a nagy folyók torkolatvidékén a félsós (barakk) vizekben is előfordul. Nyugodtan kijelenthető, hogy ideális életteret nyújtanak számára a felduzzasztott folyószakaszok, a víztárazók, ezekben mindenhol jelentős harcsaállomány alakult ki. Kedveli a mély vizeket. Fontos számára a megfelelő búvóhely, de élőhelye kiválasztásánál elsősorban a táplálék mennyisége a meghatározó szempont. A vizek szennyezettségét aránylag jól tűri, az oldott oxigén mennyiségére sem igazán érzékeny. Elsődleges táplálékát különböző halfajok alkotják, de gyakorlatilag mindent megeszik ami él és mozog, sőt néha még a dögevéstől sem riad vissza. A harcsa nagysága ellenére megmarad a változatos étrend mellett, étlapján szerepelnek: férgek, rovarlárvák, puhatestűek, csigák, rákok (gyomortartalom vizsgálat alapján a rák főleg nyári időszakban képezi táplálékának jelentős részét), de az egeret, békát, patkányt is fogyasztja, sőt egyes vizeken a nagyobb harcsák a vízimadarakat is lehúzzák. Párosan, fészekre ívó halfaj. Ívásához 20 C körüli, inkább a feletti vízhőmérséklet szükséges. Ezt a hőfokot hazai vizeink általában május-június folyamán érik el. Ívó helyeként rendszerint szakadó partokról belógó fűzfagyökeret választja, ennek hiányában ívik más víz alá kerülő növényre, de akár vízinövényre is. Az ikrák átmérője 1,5-2,0 milliméter, méretük a kikelésig jelentősen növekszik. A harcsa első éves korára eléri a 15-20cm-t, a második végére 30-40-et, a harmadik és negyedik évben pedig az 50-80 centiméteres testhosszúságot és a 3 kg-os testtömeget.