The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Jászkózás

Jászkózás

Eddig három 24 perces műsort is készítettem a jászkeszeg műlegyes horgászatáról, ami a legyes vagy egyáltalán a horgász témájú videók közt is kuriózumnak számít, hiszen ki az-az őrült, aki ezen hal megfogására legyezőbottal a kezében indul? Elsőnek én is hitetlenkedve kezdtem neki és felkerestem Tölgyesi levente barátomat, aki világviszonylatban is a műlegyes jászozás úttörőjének számít.  Ellestem módszerét, filmre vettem az azóta elhíresült Lee-bogár készítését és a következő szezonokban már magam illetve nagyobbik fiam, Koppány társaságában vágtam neki.

Nem áltatok senkit; nehéz horgászat! Ráadásul nincs egyértelmű recept, ami a Zagyván működik az Ipolyon már nem, a közeli kisebb csatornán kiröhögnek a halak vagy a terep miatt nem alkalmazható. Minden esetre, ha Levi nem adja meg a kezdő lökést és nem bizonyítja be, hogy megfogható a jász, lehet feladtam volna legyezve. Szerencsére azért nem vagyok könnyen hátráló típus és mára az a helyzet, hogy türelmetlenül várom a jász vonulást.

Az egyik facebook-on megosztott képemhez azt írtam, hogyha Alaszkában élnék, nem várnám így a lazacvonulást. Mikor eljön az idő, naponta kémlelem a vizet. Először csak elvétve pillantok meg egy-egy jászt, eltelik két nap és látom, hogy százával csoportosulnak a jobb haltartó helyeken majd kezdődik az őrült üzekedés. Az ívó halakat messziről észre lehet venni, locsognak dúrják a felszínt.

A pergetés is eredményes ebben az időben, bár a legyezéstől sokkal brutálisabb, ami az ívási időszak  miatt is ad kellemetlen szájízt. Persze mindenkinek lelke rajta! Nekem sokszor még a C&R horgászat is lelkiismereti problémákat okoz. Tetézi a dolgot, hogy keszegünk csakis az ívás miatt vonul és lepi el a könnyebben meghorgászható vizeket. A húzott nedves legyet hosszan kitátott szájjal követi. Megfigyelésem szerint csakis territórium védésből. Ritkán csíp rá, nehezen akasztható meg. Mikor látom vagy érzem, hogy „tolja” a legyet nem megszokott módon akasztok, hanem csak laposan egy sajátos csuklómozdulattal, hogy ne kifelé rántsam az amúgy nem túl nagy szájából a csalit. Amíg erre nem jöttem rá, rengeteg halat vesztettem. Kétféle módon kínálom a nedves legyet; gyorsan és egyenletes sebességgel húzom vagy szélbe kidobva szabadon sodortatom, a két part közt sepregetek’ vele.

Persze a jászkó nem lazac, azért ennie is kell és igaz, hogy csak módjával, de táplálkozik. Leginkább a víztető alatt sodródó barkák és bogarak érdeklik őket. Mikor látok egy-egy szép burványt, jókora bogár utánzatot sodortatok a felszínen. Sokszor csak alá úszik és hosszan követi. Ilyenkor jobb, ha egyenletesen de elég lassan húzom a  száraz legyet ( a nedves légynél jóval lassabban).

A nagyobb vizekbe visszatért leívott csordák szétszélednek és felveszik általános habitusukat. Az év többi részében leginkább fenéken csontkukacot úsztatva, kenyér rózsát kínálva  tudom őket megfogni, de nem feladva a legyezést keresni fogom a Dunán azokat a helyeket sekély részeket ahol tanyáznak a jászok.

 

Írta: Erdélyi Pupa Balázs

Képek: Jakuza, Koltai G.