The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Pergess a Triatlonon!

Pergess a Triatlonon!

Évek óta figyelemmel kísérek egy versenyt a Tisza felvízi szakaszán Dinnyésháton. Ide látogatnak az ország számos pontjáról a versenyhorgászok, de nagyon sok hazai pályás is részvételételét nyilvánítja. Érdeklődésemet főleg a süllős: Péli Zoltán Emlék Verseny borzolta fel, hiszem a téli süllőzés az igazi pergető szezon a Tiszán. Olyankor nagyon csúnyán összeverődnek a mély Tiszameder tüskéshátú lakói. Mivel régóta csak külső szemlélő ként veszek részt ezen a rendezvényen úgy éreztem, hogy most már eljött az ideje, hogy megmérettessem magam és versenypáromat Ratkai Miklóst.

A verseny három fordulós. Az ősz derekán csodás időben került sor az első csukafogó fordulóra és ha még nem említettem, a Tisza – Tavi Pergető Triatlonon a Best5 szabály érvényesül, az-az a legnagyon kifogott 5 hal számít. Na most az a helyzet, hogy csapattársam Miki nem igazán szokott csukára pergetni és bevallom én sem éreztem a játékot, kijöttem a gyakorlatból. Az edzésnapra sem értem oda időben és egy kicsit el is bagatelizáltuk a dolgot aminek eredménye képp egy darab halhoz nem értünk az első fordulón és sovány vígasz, hogy ezzel nem voltunk egyedül. Tőlünk eltérően azért rengeteg csukeszt fogtak, voltak köztük egész szépek.

A következő fordulót már egy kicsit komolyabban véve, főleg, hogy ez a süllős verseny volt és mi Mikivel imádunk süllőre horgászni, már a versenyt megelőző napokban kint voltunk a Tiszán. Az edzésnapok tapasztalatai azonban baljós következményeket sejtettek. Hideg szeles idő, fagyott gyűrűk minmden dobásnál és cserébe a hal sem evett. 2 Nap alatt sikerült egy balint és egy nyurga bébi süllőt produkálni ami nem kecsegtetett túl sok reménnyel. A Tiszán gyakori, akár hetekre teljesen megáll a hal és abbahagyja a táplálkozást, hiába mezsegnek alattunk a mederben.

(Szegedi György gyönyörű ám pontot nem érő medercsukája)

(fagyott gyűrűk)
A verseny napjára enyhült az idő és nagy meglepetésünkre már az első órában megtaláltuk a köveseket amelyekből gyorsan sikerült is annyit megfognunk, hogy feltegyük a nagyobb csalit és el kezdjünk szelektálni. Tudtuk, hogy ott vannak azok a szép nagyok is csak ki kell várni a kapás időt. Na igen a haresz nem ér pontot, de mit csináljon az ember, ha odatöröl egy szép tiszai bajszos? Amúgy nem is tartott olyan sokáig a fárasztaása aminek minden percét élveztem a kis Levin Botommal. Gyakori ezen a versenyen, hogy odapirít egy egy hari van aki annyira nyerni akar, hogy sajnálja az időt a kifárasztására és van aki örül neki. A tavalyi versenyen Barna Péter produkált egy közel 30 kg-os tiszai harcsát.

Aztán Mikinek szákoltam egy csodás süllőt és már ott tartottunk, hogy nem fért el a hal a merítőnkben, szegény mérlegelőket sűrűn zaklattuk és ez a verseny vége előtti fél órában. A verseny végén meglepődve hallottuk, hogy sikerült magunkat feltornázni a 8. helyre pedig én azt sem hittem, hogy az első 20-ban sikerül ott lennünk a 45. rajtszámú versenyen. Persze ki tudja még mit művelünk a májusi balinos forddulón, lehet akkor fogjuk majd meg a csukákat, ki tudja… De nem ez a lényeg!

(Kitti is rendszeres résztvevője a versenynek)
Ezen a versenyen egy remek társaság verődik össze és barátom Nikodém Miklós kitesz magáért, hogy jól érezzük magunkat amiért már önmagában megéri ellátogatni a Tiszára.

Írta: Erdélyi Koppány