The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Somogyi vadászat

Legutolsó forgatásunk helyszíne a somogyi Iklad volt, amely közvetlen Lábod szomszédságában található. Szálláshelyünk egy aprócska erdészház az erdő közepén minden lakott településtől 5 kilométerre volt, ráadásul ezen a hétvégén csak terepjáróval volt megközelíthető.
Vadászembernek ez már önmagában csodálatos! A komfort alternatív módon, aggregátorral, búvárszivattyúval, pb-gázról üzemelő hűtővel és kandallóval volt biztosított. Meleg vizet is nyerhettünk, de bizony meg kellett érte dolgoznunk, hiszen a csak fával fűthető vízmelegítőt minden alkalommal be kellett üzemelni.

A vadregényes érzést fokozta, hogy a nap bármely szakában őzek és szarvasok legelésztek a háztól 2-300 méterre.
A műsor témája a szarvasok úgynevezett selejtezése, illetve szelekciója volt.
Az első nap reggelén enyhe hóesésben indultunk a vadászatnak autóval és gyalog közelítettük meg a kiszemelt területeket. Gyakran eszembe jut milyen is a jó vadász szerencséje? Váratlan esemény jött közbe forgatásra való felkészülésünk során. Egy tarvágás kellős közepén 4-5 disznó feküdt és figyelt minket.
Egy igen termetes és 2-3 kisebb, kb. 130-150 méterre voltak, de nem mozdultak. Kísérőm Balázs javaslatára nem cserkeltünk rájuk, hisz vélhetően ezzel felkeltettük volna őket és 100-120 méterről futó vadra lövést leadni igen bizonytalan kimenetelű, így a motorházról céloztam.
A találatot a bal szélső disznó egyértelműen jelezte, de azért a jó véren több mint 300 métert kellett a nyomán elmenni, hogy birtokba vehessem.

Így esett az első vad, ami nem a film témájához kapcsolódik, de a vadászat élményét megkaptam a sorstól.
Segítséget is kellett hívnunk, mert egy olyan vacokban lelt menedéket sebzett vadunk, ahonnan ketten nem tudtuk kihozni. Egy minden időjárástól megvédő vaddisznólakás szederindából. Megdöbbentő felismerés volt a búvóhely szárazsága, komfortja.
A nap további részében gím és dámszarvasok nyomait kutattuk, sőt egy igen hosszú lövéssel egy dám borjút el is hibáztam sajnos, de az igazsághoz ez is hozzátartozik. A lővilág és kamera fénytűrésének utolsó perceiben viszont beleakadtunk egy 40-50-es gímszarvas rudliba. Balázs kérésére az utolsó helyen álló ünőre, vagy talán fiatal tehénre leadtam a lövést, amitől azonnal össze is rogyott. Mivel még volt élet benne, besiettem és megadtam a kegyelemlövést.
Ahogy odamentem, megdöbbenten láttam, hogy a fiatal szarvas nyakára és lábára egy rapsicok által készített hurok tekeredett. Hogy milyen szeme van Balázsnak, azt azóta se értem, de egy biztos, jó munkát végzett. Ezt a vadat el kellett ejteni, mert ha tovább jár ezzel az „ékszerrel” valószínűleg hosszú, kínok közt éri a végzet.

Az első napot így zártuk, elégedettek voltunk.

A második nap reggelén, közben hozzánk csatlakozott barátom Barna, aki egy félagancsú dám csapost vett észre az erdőben álldogálni. Én jutottam lövéshez, a vad tűzberogyott.

Jól kezdődött a nap, optimisták lettünk. Összeakadtunk egy érdekes koronás gímbikával és két vegyes rudlival is, de az utóbbinál, ahol jó lett volna, lövéshez nem jutottunk sajnos.
Érdekes, mozgalmas, gyönyörű napunk volt ahol dél után, két óra környékén egy 50-60-as létszámú csoport keresztezte utunkat. A csapat irányát figyelembe véve, kicsit közelebb férkőztünk a hol futó, hol vándorló csapathoz, aminek végén egy igen öreg, lógó lábú, rossz állapotú tehén maradozott. A fák sűrűsége a mozgó vadra eleve lehetetlenné tette a lövést, ami amúgy sem etikus a szarvas esetében. A csapatát beérve egy pillanatra megmutatta borzas oldalát a már szerencsétlenül járt tehén, ekkor leadtam a lövést, amit jól jelzett.

A rálövés helyétől a szarvasig jó vér vitt. Amikor közelebb értünk és alaposabban szemügyre vettük. Láttuk, hogy a lábát már egy-két éve ellőtték és a fogait megnézve szembesültünk azzal, hogy ez a tehén akár 15-16 éves is lehet. A gyöngyfoga már olyan apróra kopott, hogy ilyet én biztos, de saját bevallása szerint még Balázs sem látott.

Mivel mozgalmas és eredményes volt a napunk és az örömünk is nagy volt, úgy határoztunk, hogy abbahagyjuk a szelektáló vadászatot. Boldogok voltunk, hogy tényleg olyan egyedek kerültek terítékre, amiket minden szempont szerint indokolt volt elejteni. Kívánok minden vadásztársamnak ilyen fantasztikus, élménydús vadászatot és minden társaságnak, vadgazdálkodónak ilyen hozzáértő, kiváló vadőrt, mint Gémesi Balázs!
Köszönöm még egyszer a meghívást Zsuffa Béla barátomnak és az S’Oliver kft-nek, e mesés terület üzemeltetőjének.

szöveg : Csejtei Tamás

fotók: Walter Péter