The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

With Pupa- Mladica I.

A dunai lazac nyomában

Az új sorozat valójában a Pergetni könnyű filmsorozat folytatása. Barangolós, felfedezős úti film, amiben egyetlen kamera kísér el az egzotikus helyszínekre. Igen, a Fishing adventure With Pupa úti film, ahol az utazó történetesen horgászó ember.

0

Az első helyszín Bosznia-Hercegovina, az Una folyó mellett fekvő Bosanska Krupa városa és mint a címből is kitűnik, a dunai galóca nyomába eredünk. Ez a hal épp olyan rejtélyes, mint bosnyákföld a minaretjeivel, vízeséseivel, fátylas asszonyaival, szép lányaival, a török időkből átszőtt szláv kultúrájával, vendégszerető népével, tüzes ételeivel és kiváló horgászaival.

Anes Halkic, az Una-Discovery vezetője várt minket, hogy megismertessen minket az Una folyó titkos zúgóival, galócát rejtő mély gödreivel, hátha sikerül kifogni egyet ebből a titokzatos életet élő lazacféléből. Kétkezes spey típusú legyes botot, egy erős csukás-legyest és egy pérésző hosszú pálcát vittem magammal. Galócának való hallegyeket Paskai Ernő (Kaland bolt) barátomtól kaptam, de kiderült, hogy még az ő hatalmas szőr és tollcsomóitól is brutálisabb csalik szükségesek. Anes családja generációk óta űzi a galócákat, nagyon jól ismeri a hal szokásait, mindent tud róluk, amit egy horgásznak tudnia kell. Évekkel ezelőtt az egyik szezonban 120 galócát fogott és onnantól már nem perget rájuk, csak legyezve horgászik.

1

anes1

anes_2

Tökélyre fejlesztette a legyes mladica horgászatot, rájött, hogy a fluoreszkáló szemű közel 50 centis, két horgos fehér műszálas halutánzat a legfogósabb, méghozzá kora reggel és a sötét éjben. Búvárfelszereléssel kutat és kategorikusan rácáfol többek közt arra az állításra, hogy halunk magányos ragadozó. Húsz-harmincfős’ bandákban vámolja a fehérhal állományt. Unai fő fogása a kilós, két kilós „white fish” – amit én valami jászkeszeg félének gondolok- meg az Unában különös alakúra növő fejes domolykó, de a pérek és pisztrángok is rettegnek tőle.

Már tíz centis korától csak és kizárólag halat eszik, egy vérbeli predátorral van dolgunk. Elég ránézni a befelé görbülő fogazatára és torpedó alakjára. Különösen érzékeny az oldalvonala -ezért lehet eredményes az éjszakai csónakos legyezés. Érdekes módon az Unán (a bihácsiak szerint is) a legjobb szezon az október. Érdekes, mert mindenütt máshol a jéghideg, havas téli idő a legeredményesebb… olyankor csak annyi a bibi, hogy a maladica miután bevert egy termetes halat, képes hosszú időn át nyugton maradni, akárcsak a meleg nyarakon, amikor napokig el sem hagyja a mély gödröt, a „lakását”.

Minderről, míg csónakba nem szálltam Anessal, halvány fogalmam sem volt, számomra csak mítosz volt a dunai galóca, az ezer dobás hala.

4

5

Éjfélkor indultunk Budapestről –előtte természetesen semmit nem tudtunk aludni- és hajnal hatkor a folyó fölé épített kávézó teraszáról fényképeztük az ébredő Bihácsot. Tettünk egy kört a belvárosban és indultunk tovább. Lélegzetünk is elállt a szűk völgyben. A szakadékok széléről egyenest az Una dübörgő vizébe pottyanhattunk volna, de Allahnak hála: annyira azért mégsem voltunk fáradtak.

mladica1

Az Alga Restaurant teraszán találkoztunk Anessel aki már tűkön ült, nem bírta megérteni, miért kel folyton leállni és filmezni minden olyan dolgot ami számára hétköznapi… végül is délben már a Krusnica partján voltunk, hogy egy kis pérészéssel belelendüljek a horgászatba, hogy felvezessen a további megpróbáltatásokra.

6

Estére kipukkantunk. Elfoglaltuk remek szállásunkat, a horgász vendégek számára épített faházat, megettünk egy kilónyi grillezett csirke szárnyat ajvárral, cukkinival és finom lepinjával. A slivovicás áldomáshoz úgy hangzott fel a jókívánság, mint az imám éneke és hamarosan boldog álomba merültem.

Írta: Erdélyi Pupa Balázs
Képek: http://www.una-discovery.org