The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Mi ebből a tanulság? Hogy horgásszunk csak „finoman”!

Mert bizony én csak így szeretek horgászni, finoman. De, hogy nem maradjak ilyen talányos ezért most egy számomra és remélhetően számotokra is érdekes történetet mesélek el…

Amióta „komolyabban” horgászok más szemszögből közelítem meg azt. Ez azt jelenti, hogy megpróbálok nem csak úgy találomra leülni a vízpartra és várni a csodát, hanem tenni is érte. Időben három fontos része van számomra a horgászatnak: a felkészülés, maga a horgászat és végül a tanulságok levonása. A felkészülés persze az előző horgászatokból levont következtetések alapos végiggondolásával kezdődik, szóval elmondhatom, hogy gondolatban én szinte mindig a horgászattal foglalkozok :-).

Idén egy új horgászvízen a szegedi Hermann Ottó HE kezelésében lévő Medencés-kikötőben kezdtem el horgászni. Ez közvetlen összekötésben van az élő Tiszával, így a halállománya vele lényegében azonos, viszont ez gyakorlatilag állóvíznek tekinthető. Ez a két fontos tulajdonsága volt az ami miatt ezt a helyet választottam. Remek „tanulóvíz”, sőt még annál is több. Sokféle keszeg, kárász és ponty is él itt. Az „infrastruktúrája” kitűnő, még esős időben is könnyen megközelíthető, a partra lépcső vezet, hiszen eredeti funkcióját tekintve ez mégiscsak egy kikötő. Az a tény pedig, hogy a felkészülési időszakban egyéni feeder világbajnokunk Erdei Attila is gyakran megfordul itt még inkább vonzóvá tette a „medencést”.

20150328_170450

Ez bizony egy kikötő, és valahol a kanyarulat végén ott a Tisza

medences_kikoto

A táj nem túl természetközeli, de a pálya minden olyan dolgot tud, amit egy versenyezi vágyó horgásznak kell

Végre melegednek a vizeink, a február végi 2-4 fokhoz képest én már 8 fokot is mértem a víz alatt. Meg, megmozdulnak a halak és ennek olykor a felszínen egy-egy ugrással a jelét is adják. Néhány kísérleten már túl vagyok itt, mindannyiszor picker bottal és változó sikerrel. A taktikát két korábbi próbálkozás fontos következtetésére építettem. Melyek is voltak ezek? Az első itteni horgászataim egyikén, finom 0,10-es vastagságú előkével, 18-as horoggal kezdtem. Az első kapásra akkor 2 órát kellett várni. Az indokolatlanul alul méretezett előkét az első hal meg is tépte. A maradék két órámban már kapásig se jutottam. Aztán legközelebb a távolság megválasztása nem volt túl szerencsés. Hiába a kiakasztott zsinór, a nagy szél, a nagy távolság és az ebből fakadó a pontatlan dobások miatt eleve elrendelt volt a végeredmény. Tízből három, négy dobás ment jó helyre. Ez több mint ami megengedhető.

Egy ideje kísérletezgetek saját etetőanyaggal, pontosabban azzal, hogy az adott körülményekhez képest egy kommersz gyári kaját felturbózzak. Keszegféléket, bodorkát és persze a várva-várt pontyot szerettem volna most is megfogni. Ennek megfelelően egy pörköltes jellegű alap etetőanyagot választottam amit a saját ízlésemnek megfelelően egészítettem ki olyan egyszerű dolgokkal, ami reményeim szerint a halaknak is tetszik.

etető_hozzávalók

A gyári és a “házi” adalékanyagok

A pörkölt jellegű kaják köztudottan olajosak, köszönhetően a pirított magvaknak, amik alap összetevőnek számítanak ebben a fajtában és a keszegfélék kedvencei. Én, hogy még frissebb és ízesebb legyen ezen a tulajdonságán szerettem volna még tuningolni. Magamnak pirítottam kender és lenmagot, amit finomra őröltem, valamint fekete borsot, szegfűszeget és fahéjat is tettem csekély mennyiségben a keverékhez. Persze ezeket is frissen őrölve! Minden háztartásban akad egy kis száraz kenyér. Ezt szintén ledaráltam és egy picit megpirítva adtam hozzá. Így aztán egy kitűnő illatú extra kiegészítést kapott az alap etető. Persze lehet még fokozni a fűszeres jellegű kaját egy kis édessel. Néhány marék pastonchino is került a vászon keverőbe. Ez egy különleges illatú, édeskés adalékanyag, ami szintén olajos, közepes szemcseméretű, süllyedő, nehéz morzsa és magvak megfelelő arányú keveréke. Elvileg alig 10-15%-ban kellene a kajához adni, de olyan jó illata volt, egy kicsit megszaladt a kezem.

egytálban az összetevők

Együtt a száraz összetevők

Mivel nagyon olajos az egész keverék a nedvesítésre nagyon oda kell figyelni. A horgászat előtt én már négy órával benedvesítettem az egészet egy kis flakon klasszikus ánizsaromával megspékelve. A fenti összetevők illatát ha felidézitek magatokban, ugye mindenkinek világos, hogy miért voltam magabiztos, bíztam az etetőanyagomban és azt éreztem: ennek nem fognak tudni ellenállni a halak! A vízpartra menet az autó utasterét is gyorsan átjárták az illatok. Még egy gyors nedvesítés, néhány szem csemegekukorica és már etettem is. A meteorológiai szolgálat az erős szél miatt sárga riasztást adott ki. 40-50 km/órával süvített, így nagy távolságra nem próbálkoztam dobni. 20-25 méterre pontosan tudtam repíteni a kosarat így ezt a távolságot fixáltam a zsinórt az orsón.

A dobások kivitelezésénél nagyon figyelek arra, hogy határozott lendítéssel, de mégse agyon terhelve a finom kis picker bot spiccét dobjam el a 20 grammos kosarat. A röppálya vége felé közeledve az orsó dobján lepörgő zsinóron egy kicsit fékezek és a botot felemelem, hogy amikor a dobást megakasztja a spicc a kosár ne „pattanjon vissza”. Nagyon körültekintően jártam el és a dobáspontosságom talán ennek köszönhetően is sokat javult. Tízből 7-8 dobás pontosan egy helyre ment, ez már jó!

Nem ejtettem szót még a felszerelésemről. 0.18-as főzsinórra fűztem fel egy csúszóúszó rögzítő forgó karabinert. Ez után tettem egy közepes méretű gumiütközőt. Az ütköző után a főzsinórt 8-10 cm-es hosszban összesodortam egymásban, a végébe pedig egy pici forgót hurkoltam. 50 cm-es előkét kötöttem fel, 0,14-es vastagságban, a végére pedig egy 16-os horog került. Ez így (most még) megfelel a nemzetközi feeder versenyszabályoknak is.

Kétféle kosárral horgásztam. A nagyobbal 8-10 dobást végeztem, ezt gyakorlatilag etetésre használtam, a kisebbel pedig horgásztam. A vízmélység becslésem szerint 3-4 méter lehetett, ezért használtam a sűrűbb szövésű anyagból készült kosarat. Azt szerettem volna, ha az etetőanyag a fenéken oldódik ki a kosárból, nem pedig vízközt.

kosarak

A bal oldalit a horgászat első órájában használtam, a jobb oldalival pedig etettem

etetoanyag_es_csali

Semmi sallang, együtt van minden

Csalinak gilisztát tűztem a horogra, és vártam a kapást, de nem tétlenül! 8-10 percenként újra dobtam, így folyamatosan juttattam be az etetőanyagot. Egy óra telt el kapás nélkül és már azon gondolkodtam, hogy vékonyabb előkére és kisebb horogra váltok amikor végre elhúzta a spiccet valami. Jó „húzása” volt és éreztem, hogy rugdos, egy pillanatra azt hittem, keszeget akasztottam meg kívülről. De nem. Egy duci kárász volt az és nem az aprajából.

duci_karasz

Volt “húzása”

A következő dobáskor az etetőanyagba már egy kevés csontit is kevertem és tettem közvetlenül a kosárba. Öt perc elteltével újabb kapás és egy újabb termetes kárász. Ez így ment egymás után, egészen hat ilyen szép kárászig.

karasz_a_kezben

Volt némi különbség a tekintetünkben

serult_karasz

Egy korábbi kaland helytelen horogszabadításának áldozata lehetett

meg_egy

Micsoda termet

Aztán csend következett. Feltettem egy szem csemegekukoricát a giliszta mellé. Itt vannak a pontyok? Ebbe bíztam, de úgy tűnt inkább mégiscsak továbbálltak a kárászok. Később még egy szép lapos keszeg vette fel a csalit és vele a horgot , majd lassan besötétedett.

laposkeszeg

Ilyen halakért megérte a szélben vacogni

Egy három órás igazi örömpeca részese lehettem, ami halakkal tarkított utolsó egy órájának kedves sógorom is szemtanúja volt, aki legutóbb horgászat közben tavaly ősszel látogatott meg.
– Te Szabi. Ahogy nézem Te megtanultál horgászni! -mondta.
– Még nem, de bizony meg fogok!- jött a határozott válaszom, mert igen, ez a tervem!

Írta: Jéger Szabolcs