The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Kercseligeti vaddisznó vadászat

Negyedik forgatásom helyszíneként Kerecseligetet választottuk. Ez a terület Somogy megyében fekszik, közel Dombóvárhoz és a Tolna-Baranya-Somogyi hármashatárhoz. Vadban igen gazdag, vaddisznó és gímszarvas állománya kiváló. Körülbelül 10 éve vadászom ezen a vidéken, így már nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki a helyiekkel.
A terelés egy 12 vadászból álló osztrák baráti társaságnak lett szervezve, akik nagy örömmel fogadták stábunkat. Úgy terveztük, hogy ebben a részben a tervezéstől kezdve, a lőállás kijelölésen keresztül mindent megmutatunk a nézőinknek, nem csak magát a vadászatot.

Már előző nap leérkeztünk, hogy az előkészületekben is részt vehessünk és rögzíthessük azokat. Bevallom, bár már többször vettem részt ilyen jellegű vadászaton, sokat tanultam ott.


A nulladik nap estéjén Huck Robi barátom, aki a terület tulajdonképpeni tulajdonosa, ragaszkodott ahhoz, hogy bemelegítésként menjek ki egy lesvadászatra. Kicsit késve indultunk neki, így már igen óvatosan kellett a szürkületben megközelíteni a leshelyünket. Nem volt nehéz dolgunk, mert picit esett, így nem zörgött az avar.
Nem telt el tizenöt perc sem, amikor Péter kollégám megbökött, hogy valami van ott! Felnéztem és mit láttam? Egy disznót! Meg is örültem, de mivel igen nyugtalanul viselkedett, nem mertem a felvétel miatt sem meglámpázni, mert biztos voltam benne, hogy elugrik és akkor se sertevad, se felvétel. Így zajlott le életem legrövidebb vadászata, mert 8×56-os Schmidt&Benderemben jól látva egy blattlövéssel terítékre hoztam az idei, kb. 40 kilós kansüldőt. Nem is bántam annyira, hogy nem kellett sokáig kint ülnöm, mert még sok dolgom volt, míg felkészülök a másnapi forgatásra.
Mindenki bizakodó volt a következő napot illetően, hisz ennél jobb ómen nem kell!

A vadőrök nagyon készségesek voltak és sok információt osztottak meg velünk, sőt másnapra feladatot is kaptam.
Én lettem a negyedik sofőr, akinek segédkezni kellett a vadászok leszállításában. Mivel az első nap részt vettem a lőállás kijelölésben, így már az utasításokat is meg tudtam adni a standokon.
Állandó utasaim Szőke Attila és Merán Fülöp voltak, akikkel hamar megtaláltuk a közös hangot.
Merán úr sokat megélt, már hatvan éve Grazban élő nemesember, akitől sok tényleg szép dolgot tudhattam meg az egykori vadászetikáról.
Másnap, az első hajtások nem úgy sikerültek, ahogyan arra számítottunk. Az első nap délelőttjén egy szarvasborjú és két róka került terítékre. Mindenhol túrás, nyomok és hullaték. Hol lehetnek?
Egy-egy lövés dördült csak, ráadásul az osztrák jägerek „túl gyorsnak” találták a jó kis magyar, edzett vaddisznóinkat. Nos, nem untatom önöket, mert sajnos nem sok dolog történt, amit érdemes lenne az utókor számára örökül hagyni. Vaddal végül is mindenki találkozott, de terítékre összesen egy borjú, egy disznó és róka került. Ezen kívül eshetett volna még kb 5 disznó és öt szarvas, de ezek egyelőre megúszták.
A műsor értékéből cseppet sem von le, mert célunk a vadászat megismertetése és bizony”ilyen a vadászat, ezért szeretjük”, ahogy mondani szoktuk, ha ilyen napjaink vannak és cseppet sem vagyunk szomorúak, hisz azt csináltuk, amit a legjobban szeretünk!

VADÁSZTUNK!

szöveg: Csejtei Tamás