The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Áprilisi harcsák

Éppen csak, de a galagonya már virágzott azokban a napokban. Számomra ez is biztos jele annak, hogy étvágyánál van a harcsa. A melegedő vízzel mindig megjön a nagybajuszúak kapókedve, így volt ez a minap is. Laci barátom telefonja éppen kapóra jött, számára is szabad volt a délután és persze az éjszaka is. Tartoztam is egy harcsás meghívással, így a rövid megbeszélés után máris pakolásztam a kalandra. Elsőként a pergető felszerelés került az autóba, majd a ruházat kellékei, mert az áprilisi éj hideg tud ám lenni. Egy-két órával később pedig már utazás közben beszélgethettünk az esélyeinkről.

1

Laci igazi specialistája az élő csalis harcsázásnak, most is gyönyörű csalihalakkal készült. Én ezúttal leginkább a kamerát szerettem volna fogni – persze főként akkor, amikor a zsinór végén harcsa védekezik – ezért csak egy kisebb pergetést terveztem. Majd itt ülök melletted, akkor is izgalmas az éjszaka – mondtam a cimborámnak. Megérkezésünk után megszemléltük a vizet, a helyeket, ahol majd sötétedés után a csalihalak kelletheti magukat. Mint általában úgy most is, a parti bokrok közelében reméltük a kapást. A készülődés a parton azért besötétedésig tartott, tennivalónk akadt bőven, bizony este lett, mire a keszegek a helyükön, nem sokkal a felszíni úszók alatt locsogtak.

2

3

A sötétben szinte percről percre esett a hőmérséklet. A kellemes nappali idő hűvösre váltott és szépen felragyogtak a csillagok is. Kényelmes horgászszékeinkben egymás mellett trónoltunk. Csendesen beszélgettünk, folyamatosan füleltük a hangokat a víz felől. Amire vártunk, a harcsák rablásának jól ismert, jellegzetes hangjai azonban nem akartak megszólalni. Laci jelzőiben fénypatronok segítetik a kapás könnyebb észlelését. Bottartóihoz csatlakozó jelzőpálcáit maga konstruálta, ezek emelkedése, vagy gyors leesése jelzi a kapásokat. Csend van. A patronok egy kicsit mocorognak, mutatják, hogy a csalihalak élénken úszkálnak. Pontosabban ezerhangú a csend, mindig történik, mindig hallható valami. Meg-megzörren a nádas, éjszakai madár rikoltoz, messzebb vidra sivalkodik, és a víz is loccsan időnként. Korai még az est, hosszú lesz az éjszaka, úgy gondolom, akkor pergetek majd, ha már rablást is hallok. A horgászatunk így is izgalmas, szinte biztos vagyok benne, hogy hajnalig történni fog valami. Nem is csalatkozom, mert úgy fél tíz tájban felrobban az egyik bot. A nehéznek mondható jelzőpálcába élet költözik, váratlanul elindul felfelé. Egyetlen másodperc alatt már a zsinór is feszül, indulna a bot is, ám barátom villámgyorsan felmarkolja, és egy rendeset besuhint. A bevágást egy azonnali orsózás követ, majd egy ismételt, kemény bevágás és ezúttal már perec marad a horgászbot. Megvan! – kiálltjuk egyszerre mindketten. Errefelé jött, de utolértem – mondja társam, miközben a kis kamerám után kapkodok.

4

Egy egészen rövidet felsír a fék, de utána csak az orsózást, a zsinór surrogását hallom. Felkattintom a fejlámpát, próbálok a kamerával képet találni, de nem egyszerű a dolog. Közben a bot szép ívekben hajladozik, kirugózza a harcsa védekezését, kiflizéseit, barátom arcán izgalom és öröm. Csak megjött a koma – súgja fárasztás közben, és egyre több zsinórt orsóz fel az erős peremfutóra. Én már a vízre világítok, máskor persze ezt nem tenném, de most jó lenne felvételt csinálni. A zsinór hasítja a felszínt, a harcsa még egy kicsit tartja magát, vissza-visszatör a parttól. A nagy fűben teljesen kilépünk a part szélére és néhány pillanat múlva felbukkan előttünk az ellenfelünk. Sárgás, fekete kobakján felcsillan a fény, bajusza meredezve kiáll a vízből. Laci még közelebb húzza a parthoz, majd lehajolva rákoppint egy kicsit a bajszi homlokára. A hal erre eltolat, de nem sokkal később már tűri, hogy a horgász szájánál fogva kicsúsztassa a partra. Tizenvalahány, inkább húsz kilós, makkegészséges halunk felett összemosolygunk, de aztán a gyors horogszabadítás és a fényképezés következik. Barátom felemeli a harcsát, és exponál a gép is, az emlékezetünk is. Még egy kis halsimogatás, még egy kis öröm, majd a harcsa ismét a vízben van. Elégedetten nézzük, amint lebukik, amint elúszik a part szélétől. Ezután éppen a csalizással törődünk, amikor határozott koppanás a másik bot jelzőjétől, és… a súlyos, erős horgászbot éppen csak nem röpül a vízbe. Laci villámgyorsan kapja fel, a tigriskapás után is keményen bevág és az előbbi, izgalmas jelenetek ismétlődnek. Öt perc múlva ismét egy hasonló méretű és küllemű harcsát engedhetünk vissza a vízbe. Most már tényleg boldogok vagyunk, és egy kicsit remeg is kezünk, lábunk.

5

6

Tudod mit, nekem akár elég is, üljél a botok mögé – kínálja felém a botokat és az éjszaka további részét Laci, de én változatlanul inkább a pergetésre gondolok. Ám felszíni rablást egyet sem hallunk, így még mindig nem sietek kezdeni. Na meg aztán igazán izgalmas itt üldögélni. Laci egy kis kései vacsorával kínálgat, de csak egy harapásnyit fogadok el. A nagy székemben kellemes ülés esik, de később azért feltápászkodom. Egy óra múlva itt vagyok, ha úgy érzem esélytelenül dobálok, akkor talán még előbb – köszönök el és belesétálok a sötétbe. Jó darabig nem megdobható víz, a part meredek, hozzáférhetetlenül teli van fákkal, bokrokkal. Néhány perc séta után viszont horgászható helyre érkezem. Mindössze egy pár wobbler és egy-két könnyű kanálvillantó van nálam. Párhuzamosan a parttal dobom az elsőt, éppen úgy, mint amikor itt néhány dobásból két harcsát is fogtam. Most azonban nem akarja senki sem megtámadni a műcsalit. Végig simogatom a part előtti területeket, majd kicsit beljebb is keresődöm. Később odébbállok, és az ismert, jobb pergető helyeket, ha gyorsan is, de végig vallatom. Nem tetszik, hogy nincsenek rablások, ilyenkor a felszín közelben táncoló műcsalik nem igazán eredményesek. Az egyre magasabbról fénylő holdvilág sem igazán kedvez, Lacira is kíváncsi vagyok, hát egy gyenge óra múltával visszasétálok az úszózás színhelyére. Az éjszaka hidege miatt immár jól felöltözve ismét kényelembe helyezkedem. Egészen csendesen beszélgetünk, nagyon jó itt lenni – állapítjuk meg mindketten. A pergetés eredménytelensége miatt cseppet sem bosszankodom. Inkább ismét elmesélem barátomnak az itteni harcsás kalandokat. Nem egyszer szépen fogtam már itt, most, mivel én hívtam ide, azért drukkoltam, hogy neki is sikerüljön valamit fognia. Két szép harcsa után már elégedett is voltam, de ezzel még nem volt vége. Éjfél után ismét izgalmak következtek. Laci élénken figyelt a bokrok közelében lévő úszójának irányába.

7

8

9

Valamit hallottam onnan, mintha a kishalak riadoznának – mondta, vagy inkább súgta a sötétben. Én is arra fordultam és néhány pillanat múlva egy loccsanásfélét hallottunk a kérdéses irányból. A jelzőpálca ugyanebben a pillanatban vágódott a bothoz és azonnal tudtuk a harcsa ráfordulásának hangja loccsant az imént. A bevágás most azonnal megült, én máris felugrottam a kameráért. Barátom közben oldalirányban lépegetett a bottal, mert a harcsa erőteljes húzása a másik zsinór irányába mutatott. Oda nem mehetsz – mondta a horgász és kemény pumpálások közben jobbra húzta a halat. Egy perccel később már tudtuk, sikeres volt művelet, mert a megrövidült zsinór már nem okozhatott keveredést. A harcsa ugyan még erősen, de már csak a közelünkben védekezett. Talán tízes, tizenötös körüli lehet – saccolgattuk. A felszerelés komoly csatákhoz méretezett, így a fárasztás ezúttal sem több öt percnél. A hal hamarosan már csak előttünk köröz, majd eljön a legszebb pillanat: lámpánk fényében megpillantjuk a felbukkanó fejét. Kiemelését ezúttal is Laci oldja meg.

10

11

12

Hosszú, nem igazán vaskos harcsát csúsztat ki a harmatos fűszőnyegre. A fáradtság, álmosság ismét elröppent, örömmel fényképezzük és néhány perccel később örömmel engedjük útjára is a halat. Jöttünk, láttunk, győztünk – mondja a cimborám, de menten kijavítom, hogy most csak ő az, aki csatát is nyert. Á nem, látom, hogy ma nem is nagyon akarsz fogni, – ellenkezik mosolyogva. Én is mosolyogtam a sötétben, mert ha nem is egészen így volt, de az igaz, hogy én is győztesnek éreztem magam. Pedig csak Laci fogta a harcsákat, igaz ott, ahova én csaltam magammal. És ez nagyon jó érzés volt a számomra. Hazafelé autózva kissé álmosan ugyan, de többször is mondta: ilyen jót már régen horgásztam, én pedig, furcsa, vagy sem, ugyanígy éreztem…

Írta és fényképezte: Bokor Károly