The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Bemutatkozik a Király Ponty horgásztó

Úgy döntöttem, hogy az idei évtől háttérbe helyezem az „agyontelepített kádakat” és megpróbálom a horgásztúráimat olyan régebbi, 20-30 évtől idősebb tavakra tervezni, ahol tudom, hogy a vízben nagyrészt természetes pontyszaporulattal találkozhatok. A lényeg számomra, hogy sikerüljön elkapjak pár szép, ottani őslakót, súlytól és darabszámtól függetlenül. Épp egy ilyen jellegű horgásztóra kaptam meghívást egyik jó barátomtól, Pataki Gergőtől.

Ez a 4-5 hektáros kiterjedésű bányató közel 40 éves múlttal rendelkezik, amely egy jó ideig strandként üzemelt. A 80-as évektől folynak telepítések a tavon, melynek nagy része pontyból és amurból áll. A nagyközönség számára az idei évben nyitotta meg kapuit a tó, de a tógazda elmondása alapján 1-1 hobbipeca alkalmával már 20 évvel ezelőtt is sikerült pár szebb, 6-7kg körüli pontyot fogniuk. Nem csak nagytestű bajuszosokba akadhatunk bele, ugyanis több 20-25kg fölötti amur, ritkaságnak számító compó, és nem utolsó sorban komoly csuka és süllő állomány lakja a Király Ponty horgásztavat. A tóparton található egy tiszta, gondozott, zuhanyzóból és mellékhelységből álló épület, plusz egy büfé, ahol Attila a tó tulajdonosa remek gyrost, pizzát vagy akár más finomságot készít. Sátrazásra kiválóan alkalmas a tiszta, egyenletesen tópart, de ami számomra fontos, hogy mégis kellően vadregényes a környezet. Minden állás közelében 230V található, ami az éjszakai megvilágításhoz, telefontöltéshez, vagy csónakmotorunk akkumulátorának töltéséhez elengedhetetlen. Visszatérve az igen változatos halállományhoz nem titkolt szándékom volt, hogy szerettem volna egy igazi őslakó bajuszost pár percig rabságba ejteni.

Attila fogadott a vízparton, és némi eszmecsere után úgy döntöttem, hogy a tó első felében fogok letáborozni, ahol a sekélyebb rész található. A szabályzat engedi a csónakhasználatot, ezért behúzós horgászatra készültem. A helybéli horgászok tanácsát megfogadva két szerelékemet közvetlen a szemközti parton található bokrok alá helyeztem, ugyanis a halak táplálkozási idejük nagy részét itt töltik. Szerencsére a helykereséssel nem kellett sokat időznöm, szinte adott volt a két szimpatikusnak vélt helyszín, ahová a horogcsalik kerültek. Izgatottan szálltam vízre és élesítettem be szerelékeimet, a már jól bevált The One csalikkal. A meder szinte végig kavicsos, iszaptól mentes volt, némi vízinövénnyel és minimális hínárral a meghorgászott részeken. Két fajta etetéssel készültem a 96 órás túrára, egy édes-fűszeres (Red széria) és egy rákos (Purple széria) bojlival. Mindkét bojlis etetésemet kiegészítettem, míg a Red golyókat magmixel, addig a Purple-t amino-pellet mixel próbáltam fogósabbá tenni. A botok beélesítése után felállítottam a sátramat és mindent elrendeztem a megszokott módon.



A pakolászás végeztével megszólalt a jelzőm. A lassú, komótos húzás átváltott zsinórt szaggató „sikítós” kapásra. Sietve emeltem rá a botra, majd egy izzasztó, izgalmas fárasztás vette kezdetét. Magabiztosan irányított a hal, 10 perc elteltével is még a megakasztás helyszínétől mindössze pár méterre ingázott a 3-4 méteres mélységben. Nem időztem, tudtam, hogy csónakba kell szállnom és rá kell menjek a halra a sikeres szákolás érdekében. Többször is olyan érzésem volt, mintha valamiben elakadt volna a hal lent a mélyben, úgy tartotta magát, majd pár másodperc elteltével újból előre kapott és megindult. Közel 15 perces huzavona után sikerült megpillantanom egy gyönyörű tükröst, majd ismét pár perc elteltével sikerült megszákolnom túrám első halát. Tele adrenalinnal és izgatottsággal igyekeztem ki a partra. A halat belehelyeztem a mérlegelőbe a biztonságos kiemelés érdekében, majd sietve a bölcsőbe fektettem. Miután megszabadítottam a horogtól és a merítő száktól megmértem a duci tükröst. A kitárázott mérleg pontosan 17.6kg mutatott.

Pár fotó készítése és a fertőtlenítés után megizzadtan, de nagy örömmel engedtem vissza ezt a csodálatos tükröst, aki a Red-es etetésről érkezett. Jobb kezdést el sem tudtam volna képzelni, nagyon megörültem ennek a fogásnak, izgatottan és egyben kíváncsian vittem vissza végszerelékem a szemben lévő bokor alá, ahonnan ez a pockos bajuszos jött. Az este pár kisebb potyka érkezett kb. 3-4kg átlagsúllyal, az éjszaka pedig mondhatni kapásmentesen telt. Reggel kipihenve újult erővel húztam újra a végszerelékeket, majd kíváncsian vártam a következő jelentkezőt. Az itt töltött időm alatt végig 25°C fölötti idő volt várható, ezért is választottam a sekélyebb részét a tónak. Bevallom őszintén tartottam az ívástól, főleg mikor megérkeztem és egy helyi horgász által fogott pontyon már igencsak látszódtak az ívás előkészületei… A nappalt enyhe szél társaságában tűző napsütés jellemezte. A víz igencsak mozgolódott, a fodrozódó vízfelszínt sokszor 1-1 darabosabb ponty ugrása törte meg. A délelőtt folyamán több szép potyka is érkezett, egytől-egyig kicsattanó erőben voltak. Lényegében felváltva adta a halat a két etetés, mindkét íz világ tetszek a pontyoknak.

A délelőtti haldömpingben igen csak megéheztem, és az elvesztett kalóriákat egy finom pizzával sikerült pótolni. Utána hagytak a potykák egy kis időt, hogy pihenjek, majd szétnézzek egy kicsit a tavon.

Délután ismét következett egy pergősebb időszak, ugyanis a botok félóránként elsültek. Ahogyan azt előzőleg javasolták, az etetést nem kellett túlzásba vinni, általában elég volt 2-2 kanál csalogatóanyagot a hörgök köré szórnom. Szelektálás céljából, mikor már szerettem volna a kisebb (5-6kg) körüli mohó pontyokat elkerülni, végül már csak 1-1 marék bojlit szórtam a horogcsalijaim mellé. Hajszálelőkére pedig 22mm-es főtt bojlit fűztem 1 szem pop-upal, vagy ha már ez is kicsinek bizonyult, akkor pedig 2 szem 22mm-es golyót fűztem össze a siker érdekében.

Kezdett beigazolódni, hogy dupla 22mm-es főzött változat jelentheti a megoldást, ugyanis szépen emelkedett a fogott halaim átlagsúlya. Késő este, közel éjfélhez, mintha újból elvágták volna a halak étvágyát, másnap reggelig némák maradtak a jelzőim. Ezt a csendet kihasználva én is kipihentem az aznapi potykákkal való „izmozást” és újból frissen álltam neki reggel a szerelékek újrahúzásának. Délelőttig az előző napok forgatókönyve ismétlődött, több 10kg fölüli, köztük egy valamivel 14kg feletti bajuszos jelezte a csalim felé való érdeklődését, a kapásjelzőt nem kimével. Érkezett egy szép, közel 12kg-os amur is, ami számomra meglepő módon, egy Purple hóembert vette fel.

Délutánra egy nem várt vihar érkezett, némi túlzással a semmiből bukkant elő. Nagy erejű szél kíséretében, mondhatni vízszintesen szakadó eső áztatta a felszerelésem. A vihar java része estig elvonult, de maradt a szitáló eső másnap hajnalig.

Reggel verőfényes napsütés, égszínkék égbolt fogadott a sátorból kilépve. A tegnapi vihar nyomai már csak a csónakban és a földön látszottak meg, de a nap azt is hamar felszárította. Eljött a pakolás ideje és fájó szívvel álltam neki a sátor összecsukásának és a többi felszerelés bepakolásának. Indulás előtt kb. 1 órával érkezett egy gyönyörű, majdnem 14kg-os nyurga testű töves, amely úgy gondolom, hogy méltó befejezése az elmúlt csodálatos pár napnak.

A kíméletes bánásmód egyik fő része a halak visszaengedés előtti fertőtlenítése, amire a tógazda kiemelt hangsúlyt fektet. Ha véletlenül otthon maradt, és nincs nálunk fertőtlenítő spray, akkor azt a büfében meg tudjuk vásárolni, amit természetesen majd használni is kell! Összegezve az elmúlt pár nap eseményeit, már az első pillanattól, ahogy megláttam a tavat nagyon megtetszett, valahogy éreztem, hogy jól fog sikerülni ez a túra, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. A brutálisan erős halak, a pezsgő vízi élet, a csodálatos környezet, és a nem mindennapi halállomány összképe magával ragadó… Bátran ajánlom mindenkinek, hogy látogasson el ide a Király Ponty horgásztóra!

Írta és fényképezte: Paál Norbert