The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Jankovich Krisztián – Országos bajnoki cím és világrekord

Gyerekkorom óta a távdobás szerelmese vagyok. Alig vártam, hogy betöltsem a 14. életévem és megszerezzem az első ifi engedélyem, amivel végre fenekező bottal is horgászhattam. Az évek előrehaladtával sokat törtem a fejem azon, hogy miként tudnék nagyobbat dobni. Brunner Józsi barátommal sokat jártunk a csepeli kavicsbánya tóra. Iskola után szinte minden hétvégét kint töltöttünk és versenyeztünk, hogy melyikünk tud nagyobbat és pontosabban dobni. A bójánk folyamatosan egyre távolabb került és ennek meg is lett az eredménye, mert gyönyörű amurokat és pontyokat fogtunk a mások által nem horgászott részeken. Természetesen nem mindig a távdobás a célravezető. Sokszor a legnagyobb halakat partközelbe egészen a „lábunk alól” tudjuk megfogni, de a hosszú dobások mindenképpen a hasznunkra válnak, hiszen ha éppen szükségünk van rá, akkor meg tudjuk növelni az előttünk lévő horgászható területet.

Az első feederbotos dobótesztet 2008-ban Döme Gáborral készítettük. Akkor a leghosszabb dobásom egy 450 cm-es bottal és 20-as főzsinórral 149 méter hosszú lett. A következő alkalom az első Pontyshown volt, ahová meghívtak távdobó bemutatót tartani. Ezután eltelt jó néhány év, míg 2016-ban úgy döntöttem, hogy készítek egy távdobó videót. Időközben a felszerelések sokat fejlődtek és a dobótechnikám is jelentősen javult. A forgatás alkalmával 442cm hosszú bottal 0,18-as monofil főzsinórral, 130-140 grammos megtöltött tömegű kosárral, 178 méteres távolságot sikerült elérnem.

1. távdobós film:  Feeder bottal 180 méter felett: https://youtu.be/BIrCspizYb8

Elérkeztünk az idei esztendőhöz, amikor is a MOHOSZ által kiírásra került az első távdobó országos bajnokság, ahol bojlis és feeder kategóriákban lehetett nevezni. Elsők között jelentkeztem a feeder kategóriába, és a FEEDERMANIA csapatból meggyőztem Reményi Zoli barátomat és Béres Szabit is, hogy mérettessék meg magukat ők is. Másfél hónappal a verseny előtt együtt kezdtük el a felkészülést. Zolival egy a lakóhelyünkhöz közeli réten gyakoroltunk, míg Szabi az ország keleti részén dobált.

Napi telefonkapcsolatban voltunk és több száz videót kielemeztünk, amelyen külföldi távdobó sztárok technikáit próbáltuk ellesni. A gyakorlás napjait illetve napszakjait úgy választottuk ki, hogy szélcsendben tudjunk dobálni. Erre azért volt szükség, hogy a technikákban és a felszerelésben történt változtatásokról valós képet kapjunk. Sokszor éjszaka mentünk ki, és úgy vettem észre, hogy ilyenkor fejlődtünk a legtöbbet, hiszen a vak sötét miatt, csak a dobásra koncentráltunk. A verseny szabályai elég szigorúak voltak. A maximum 430 centiméteres hosszal kizárták az igazi nagyágyúkat, többek között azt a botot is, amivel a legnagyobbakat tudom dobni. A megtöltött etetőkosár össztömege nem haladhatta meg a 100 grammot, ami szintén kicsit kevésnek tűnt, főleg ahhoz képest, hogy addig a legnagyobb dobásaimat 140 gramm környéki kosarakkal értem el. A főzsinór pedig 0,18-asnál nem lehetett vékonyabb. Ezeket figyelembe véve raktuk össze a felszereléseinket. Én 6 fajta botot is kipróbáltam, míg meg nem találtam az igazit a Manta Evo-XT 420 XXH feederbot személyében.

 A tesztek alatt a kedvencemmé vált a Manta Evo-xt 420 xxh feeder. Hatalmas távolságok érhetőek el vele, mégis kellően rugalmas a halfárasztásoknál.

Az én dobótechnikámhoz a feszesebb botok állnak közelebb. Az Evo-xt is pont ilyen, de mégis van egy nagyfokú rugalmassága, ami miatt hatalmas távolságokat értem el vele. Orsónak a shimano Ultegra széria 5500-as méreteit részesítettük előnybe, mert ezek dobméretei voltak összhangban a feederbotok keverőgyűrű méreteivel. Dobóelőkének 0,26-os Daiwa tournament evo braid-et választottam, ami egy kellően erős és nagyon lágy fonott zsinór.

 

A nagy igénybevétel miatt, 0,26 mm vastagságu fonott dobóelőkét használtam. A fluo szín következő évtől kötelező lesz. 

Főzsinórnak tizenkilenc és felest(0,195) választottam, mert a vékonyabbakkal sokszor előfordult, hogy elszakadtak, amikor a dobóelőke csomója odaütődött a kis gyűrűkhöz. Nem bírták a fellépő erőhatást. A 100 grammra megtöltött etetőkosarak közül, a vezetőszárral ellátott flat method-ok bizonyultak a legjobbnak. A tesztek során azt tapasztaltuk, hogy teljesen felesleges a hosszú vezetőszár. Mindössze 8cm hosszúságú már elegendő volt ahhoz, hogy repülés közbe stabilizáljon, és ne szitáljon be a kosár.

 

Érdekesség, hogy már az első gyakorlás alatt szélcsendben ezzel a szettel 180 méter fölé sikerült dobnom, ami óriási meglepetés volt számomra, mert a távdobó filmhez képest rövidebb bot és kisebb súlyú kosár azt vetítette elő, hogy rövidebbek lesznek a dobások. Szerencsére azonban sikerült nagyon jól összerakni a szerelékeket és valószínűleg a dobótechnikám is fejlődött egy kicsit az eltelt két év alatt. A versenyig hátralévő másfél hónap alatt csak stabilizálnom kellett a dobásaimat, hogy amit tudok, azt minden körülmények között hozzam ki magamból. Természetesen próbálkoztam azokkal a technikákkal, amiket a külföldi dobóktól láttam, gondolok itt főleg az oldalról belelépős dobásba, de ezt a módszert ilyen rövid idő alatt pontosan nem tudtam elsajátítani. Nagyon szórtak a dobásaim és a versenyen nem engedhettem meg magamnak, hogy pályán kívülre dobjak ezért visszatértem a saját fej feletti előre belelépős dobásaimhoz. Két dolgon változtattam, ami plusz métereket hozott. Jó nagyot és lendületesen léptem előre, ezáltal a tartó kezem kicsit berogyott. Így a dobás folyamatánál már nem csak tartó szerepet játszott, hanem toltam is vele a botot. A második pedig, hogy én alapból úgy szoktam dobni, hogy a mutatóujjammal az orsó talpához fogom a zsinórt dobás előtt.

A filmekből azonban ellestem, hogy a helyes tartás az, hogy vagy 3, vagy mind a 4 ujjnak az orsó talp felett kell lennie, mert így az orsó súlypontja hátrébb kerül, és ezáltal jobb lesz a bot gyorsítása. Míg Szabinak hamar összeállt a dobása, addig Zoli még a verseny előtt két nappal nagyon el volt keseredve, de az utolsó utáni pillanatban Greznár Andris barátom segítségével megtalálták a megoldást. Olyannyira, hogy Zoli az OB-én 3. helyezést ért el 171,5 méteres átlaggal. Nekem nagyon nehezen indult a verseny, mert pár nappal az indulás előtt kiderült, hogy a Manta Evo-xt-ét nem használhatom, hiszen hiába lesz szériába gyártott bot, még csak 1 db érhető el belőle. Én kérdeztem erre rá a szervezőknél, hogy ne ott érjen meglepetés, és azt a választ kaptam, amire számítottam. Úgy gondolom, hogy ez volt a “fair” döntés, mert mindenki azzal induljon, ami mások számára is elérhető.

 Manta Evo-XT Feeder 420XXH a dobás pillanatában.

Ezek után egy nagyon hasonló karakterisztikájú bot mellett döntöttem, de sajnos annak a spicce a lendítéseknél annyira bemozgott, hogy az első két dobásomnál a már említett probléma lépett fel. A dobóelőke csomójának ide-oda ütődése azt eredményezte, hogy elszakadt a főzsinórom. A maradék két dobásomnak már eredményesnek kellett lennie ahhoz, hogy bármilyen eredményt is elérhessek, ezért úgy döntöttem, hogy előveszek egy jó merev, de nehéz horgászbotot, mert azt a súlya miatt kicsit lassabban tudom meghúzni, és ezáltal kevesebbszer eredményez elő szakadást a dobóelőke csomója. Igaz, hogy ezzel a bottal a tesztek során a távolságok kb 5 méterrel rövidebbek voltak, de már a biztonságra kellett törekednem. A dobóelőke csomójánál Végh Robi is segített. Vagy a csomónak, vagy a botcserének, vagy mindkettőnek köszönhetően a két hátralevő dobásom szerencsére sikeres lett. 186,78m és 183,77 métert sikerült dobnom, így a két leghosszabb dobással, 185,275 méteres átlaggal sikerült nyernem, és ezzel országos bajnoki címet is szereznem.

A dobásoknak még nem lett vége, mert az egyik versenyző indulni akart egy magyar botépítő szériába gyártott, de a verseny napján még ugyancsak 1 példányban elkészült feederbotjával, amit a szervezők nem engedtek. Azonban a gyártó kérésére a szervezők Ígéretet tettek, hogy 3 dobást hitelesen megmérnek neki. Fiola Gyuri a feederbotos kategória 2. helyezettének dobása után megkértek engem is, hogy dobjak kettőt vele. Elsőre 189,90 métert, míg másodikra 190,99 métert a jelenlegi hivatalos feederbottal dobott világrekordot sikerült megdobnom. Hihetetlen boldog voltam, mert az országos bajnoki cím mellé most már egy világcsúcsot is a magaménak mondhatok, ráadásul az első 4 helyezettből 3 FEEDERMANIÁS lett hiszen Szabinak is sikerült odaérnie a 4. helyre. Zoli több mint 30 métert javult az első gyakorlástól a verseny napjáig. Az ő példájából is elindulva, azt gondolom, hogy érdemes vele foglalkozni, mert néha szükség van a hosszú dobásokra a vízparton.

Írta: Jankovich Krisztián