The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Légy-Ott! – Újra a Körösön

Az volt az egész körösi kirándulásban a nagyszerű, hogy rég látott barátokkal találkoztunk a parton és új fan’-ok is tiszteletüket tették. Szóval jó ötletnek bizonyult meghirdetni a FlyTimes fész’oldalán az eseményt. Különös örömmel töltött el minket, hogy a szépséges Csilla is kezébe vette botunkat és pár perc után már úgy lengette a legyes zsinórt, mint egy profi. A hideg vízbe még nem állt be, de annak is eljön az ideje és amint megfogja első domolykóját, biztos vagyok benne, hogy a hazai legyes tábort fogja erősíteni.

No de ne rohanjuk a történet közepére! Az egész azzal kezdődött, hogy Oszkár és Peti durván ráfüggtek a tenkarás legyezésre és Oszi nem hazudtolva meg magát –Oszkárral a Légy-OTT!, pádisi részében találkozhattak-, szóval Oszi még véletlenül sem a hagyományosnak mondható módon horgászik a hosszú tenkarás botjával, hanem úgy, hogy a paducokat és rózsás márnákat (amik aztán nem „legyes halak”) is meg tudja fogni. Beindultunk Koppánnyal és addig nem eresztettünk, míg a Sebes Körös partján nem találtuk magunkat és a két tenkara fanatikust. Hiába keltünk zöldhajnalban, mire kiértünk a Gróf Tisza István hídhoz (06:15), addigra Oszi már négy paducot engedett vissza…

Végre négyen álltunk a medertörés szélében és Zoom a kézi kamerájával, Rolli pedig a túlparti csalánosban. Elindult a forgatás, megérkezett az első hal: egy kis márna. Jött a második, majd a harmadik, tőlem pedig a Körös rekord domija lépett meg. A paducok megmakacsolták magukat, Kopi csak két kisebb domolykót fogott, a márnák méreten aluliak voltak, ideje volt tovább állni. Ekkor érkezett réges-régi osztálytársam, Török Imi, aki vendégül látta a stábot és megmutatta milyen vendégszerető az alföldi, a sárréti ember. A csípős és nem csípős házi sültkolbászok és más házi hungarikumok után elég nehéz volt újra vízbe ereszkedni. A gát robajló vize félelemmel töltött el, csak a part szélében mertem megállni. Bezzeg Oszkár! Halált megvető bátorsággal kelt át a folyón az ígéretesnek vélt paducozó helyre…

Sajnos, csak ígéret maradt: két óra alatt egy paduc vert oda az apró tungstenfejes nimfára. A többieknek még ennyi sem jutott, az operatőröknek már sajgott a lába, háta és persze mi horgászok is fáradtak voltunk délután ötre. Ónodi Pisti, az újfalúi Móló Panzió és étterem konyhafőnöke várt minket egy nem is egyszerű halétellel. (Hulla) fáradtság ide, haltalanság oda, végigkísértük a rácponty sütésének minden mozdulatát és a viszontlátás örömétől vezérelve csak éjfél körül foglaltuk el szobáinkat.

Kora reggel, a „halfogási kényszer” szorításban habzsoltuk be a Pisti magyaros rántottáját, megérkezett Csilla és robogtunk a Komádi hídhoz, ahol előző napi társaink igen szomorúan fogadtak. Egy halat sem fogtak, pedig már kora hajnaltól nyüstölik a folyót. Koppány Csillát kezdte tanítgatni, Oszkárék még próbálkoztak a lehetetlennel én pedig a nem teljesen hiábavalóval: sztrimerezésbe fogtam. A híd fölött elterülő víztetőig érő hínárosban rejtőző nagy fejes domolykókat cserkeltem. Szuperkönnyű sztrimerem még a víz tetején húzva is sokszor elakadt az áramlás ringatta dzsungelben. Kénytelen voltam sodrással megegyező irányba vontatni a csalit, ami nem könnyű feladat. Kitartásom eredménye egy brutális dübbenés a boton, a hal még lehúzott az aljra és utána már csak nagycsomó zöldséget fáraszthattam. Nem szegte kedvem. Legalább megvan a domi tanya. És meglett az első tisztességes példány is, meg a második, meg a harmadik…

Gyönyörű arcát mutatta a Sebes Körös, de rendkívül fukar volt. Most azon izgulok, hogyan lesz meg így a Légy-OTT! körösi epizódja… Kétszer egyharmad nap nem volt elég. De mit is várok? Csak nagy szerencsével lehet halbő, forgatásos-pecát nyomni; vadvízen, folyókon, ahol be kell cserkelni a halat, ahol nem telepítenek, nem tartják dekára számon az állományt, hanem úgy élnek ott, ahogy azt az Isten elrendeli, az ember pedig elveszi, ahol a halak írják a forgatókönyvet.

Írta: Erdélyi Pupa Balázs
Képek: Zoom, Rolli