The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Magas Víznél a Dunán

Magas Víznél a Dunán

Szokatlan volt megbarátkoznom azzal, hogy a pergető horgászatban, eltérve a műlegyezős műfajtól, olykor a magas enyhén áradt víz az ami kimondottan alkalmas a pecázásra, persze bizonyos helyeken és időben. A vízállással kapcsolatosan persze mindenkinek más-más véleménye van, nyilván nem a nagy igazságot fogom leírni csupán amennyit eddig tapasztaltam.

Sokaktól hallottam, hogy a dunai süllőpergetésekkor a magas víz nem éppen az ideális. Ezt nehéz lenne cáfolni, de megerősíteni is hiszen, számtalan alkalommal fordult elő már, hogy a késő tavaszi vagy nyári (nálunk viszonylag magas ) Budapesti 300-350-es víznél harcsázás közben csak a mohó süllők kapásait éreztük. Azonban ősszel és télen, mikor már hideg a víz és a halak megtalálták téli vermelőhelyeiket nem sok “jót” hoz egy nagyobb szintemelkedés vagy áradás. Tapasztalataim szerint egészen más a helyzet amikor egy téli “pezsdülés” bekövetkezik. Korábbi firkálmányomban említettem, hogy a Duna nem változik kakaóvá egy kisebb áradástól. A legtöbb esetben szép zöldes a partközelben még áttetszős a víz, ha csak egy- másfél métert emelkedett. Nekem úgy tűnik, hogy télen ez egy kicsit megmozgatja a halakat, ami nem feltétlenül baj.

Március-Április környékén az Alpok gleccserei lassacskán lezúdítják a rengeteg vizet és érkezik az utánpótlás. Általában a Budapesti vízállást sasolom, de érdemes ránéznem Nagybajcs környékére is ami az áradás léptékeit jól mutatja: Hirtelen sok víz vagy lassan áradó nem mindegy. A márciusban jövő árvíznek még nem igazán örülök, tekintve, hogy ilyenkor jön a tavaszi jászkeszeg szezon, de ahogy egyre melegebb van és már a déli órákban pirít a nap, lassan eljön a harcsapergetés ideje.

A harcsapergetés nagyon mostoha meló, de eljön az idő amikor az ember szeretne már egy szép nagy halat kifárasztani és a haresz bizony nagyra nő. A “nagy” hareszomat még nem sikerült kifognom a Dunából, persze számítottam rá, hogy nem egyről a kettőre fog megtörténni. Mindössze egyszer-sikerült (tudatosan) harcsára pergetve harit fognom  az éj leple alatt és az is a sok ezredik dobás hala volt. Mentségemre szóljon, hogy a tavalyi nyár óta szántam rá magam először a harcsapergetésre és még nagyon sok betlis éjszakát fogok átvirrasztani bajszik reményében. Emlékszem, hogy nagyon erőset rászívott a wobblerre és akkor támadta meg azt amikor egy kicsit a szokottnál is lassabban vontattam a fahalat és ezért megérte “kínlódni”. Már egy kisebb tíz kilós is úgy ébreszti fel az embert mint a derült égből a villámcsapás, szerencsére akkor már erős cuccal horgásztam.

Tapasztalt harcsapergetőktől hallottam, hogy a késő tavaszi-kora nyári áradós időszak a legjobb a harcsapergetés szempontjából. A megemelkedett víz és az erős sodrás kitaszítja a táplálék halakat a partszélbe, ahol a haresz izmos testével zavartalanul mozog és könnyedén levadássza táplálékait. Azonban a májusi időszakban magas víznél sok éjszakát kint töltöttem szeretett Dunánkon és bizony a fogas süllők, balinok is csipegettek. Nehéz ezt megérteni, nincs két egyforma év és nincs két egyforma nap a vízen. Ahol én pecázok a meder sok helyen lapos, kevés a mély terület. Kincset ér minden gödör ami halat tarthat, ám magas víznél  megnő a halak élettere és a rekord alacsony víznél általunk épített kőzárásaink is létjogosultságot kapnak, így tudtam az áradással megbarátkozni a Dunán.