The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Őszi Kövesinvázió a Dunán

Őszi Kövesinvázió a Dunán

Évek óta vártam ezt a betyár alacsony vizet a Dunán. Most jól meg lehetett találni a halat, ki lehetett állni az összes kövezésre, és szinte minden mély gödörben lehetett jigelve horgászni. Azon a szakaszon, ahol én pecázom kevés olyan hely van, amit gumihallal jól át lehet fésülni, de most eljött a vénasszonyok nyara, vele az alacsony kristálytiszta őszi Duna, és eljött a bitang kősüllők ideje.

(Ezt a halat rendesen terelgetni kellett, hogy ne vigye kövekre a zsinórt. Ment, mint a rakéta…)

Persze, arra már sunyin rájöttem, hogy hiába jönnek innen-onnan az emberek látván, hogy sokat horgászom egy területen és fogom is rajta a halat, bizony nincs két egyforma nap, a medret ismerni kell és valóban a köves hajlamos arra, hogy válogasson, ha épp neki úgy tetszik. Most leírom a tapasztalataimat, hátha valami hasznát veszitek annak, hogy lassan 2 hónapja hozzá vagyok nőve a Dunához.

Először is ilyen alacsony vízben a köves keresi a legkedvezőbb körülményeket. Egyértelmű, hogy a még 15 fokos Dunában a legmélyebb pontokra áll be a raj, DE nem is olyan rég alig 25 centis vízemelkedés vezetett ahhoz, hogy a banda teljesen máshová fészkelte be magát. Ha találunk egy jó mély gödröt, limányos területet érdemes sokat szaggatni a plasztikot, mire rájövünk milyen a meder és mit hány grammal dobáljunk és hogy vezessük. Nem szabad feladni és nem szabad egy pár betlitől sem elkeseredni, mert sokszor előfordul, hogy egyik nap behalazunk, másnap épp, hogy ki bírunk erőszakolni egy-két kövest a gödrökből…

(Valamelyik nap egyetlen értékelhető hala, de megérte a fáradságot.)

Érdekes hal a kősüllő, főleg itt a Dunán. Szeptember második felében kezdem el ímmel-ámmal fogdosni őket aztán októberben már gyönyörűen össze bandázódnak. Ilyenkor még rendszeresen köztük vannak az alig három nyaras kis nyurga süllőcskék. Érdekes, hogy az arány szinte sosem megegyező. Ezt úgy értem, hogy ha már a hatodik kis süllőmnél járok már sejtem, hogy maximum 2-3 köves lesz a horgon és fordítva. Ahogy megkopaszodnak a fák már nagyon ritkán fogok kősüllőt, egy-két bandanagy néha odatöröl a nagy guminak süllőzés közben. Tehát, ha kősüllőzni akarunk a Dunán, fontos a jó időzítés. Általában 3 hétig tart aztán eltűnnek, de most hihetetlenül hamar kezdődött és még mindig tart a szezon.

(Igazi álompeca volt. Verőfényes napsütés, alacsony víz és ehhez hasonlókból jött még jó néhány darab.)

A csalikra kitérve annyit mondanék, hogy néha ez a plasztik csalis horgászat túl van misztifikálva és sok embert tévútra visz a marketing duma. Mindegy, hogy az a gumi kínai vagy japán, tintahalas vagy sült kolbászos, ha a hal nem eszik, masszírozhatod bármivel a meder alját… Nem vagyok márka hű minden gyártónak a cuccaival horgászom, de a csali mérete, színe, tónusa, formája, mozgása igenis számít! Sokat horgászom a neonsárga-zöld színekkel, általában a horgászatot azokkal kezdem és ha a sokadik bevontatás ellenére is csak oda piszkálgatások vannak akkor kezdek variálni. Verőfényes napsütésben a kristálytiszta Dunán az idei szezon legszebb köveseit a gyöngyház színű gumik hozták. Kis vékony testű 5-7 cm-es, sneci formájú és a féregtestű plasztikokról van szó.

(Napos idő, tiszta víz és a gyöngyház hozta a legszebbeket)

Ha az adott szín működik, de a sok kapás ellenére mégsem akadnak horogra ezek a csíkos izomrakéták olyankor lehet eredményes az alig 4-5 cm-es csalik használata. Meglepő, de a süllő esetében is tapasztaltam már hasonlót, de többnyire ez a nyári időszakra jellemző.

(Íme a kősüllős csalis dobozom, a rajta lévő zacskóban pedig az idei szezon egyik legfogósabb gumija)

(Kősüllőzés közben gyakran beköszönnek ezek a kis fogasok. Az egyik kedvenc színem ott „világít” a szájában.)

(Meglepetés hal. Ő is gyakori vendég)

Mikor statikus frontmentes az időjárás és a vízállás is alacsony, általában megvan a napi 5-7 köves és köztük egy-két jobb is előfordul. A hidegfrontot megelőző napokban mindig történik velük valami és szó szerint zabálnak… Amennyiben ezt tapasztaljuk, érdemes a 7-9 cm-es csalikat is dobálni, mert ilyenkor mohóságukon nem tudnak uralkodni és szinte „minden” plasztikot torokra vesznek. A viszonylag nagy csalikkal talán egy kicsit tudunk szelektálni, hogy ne csak az óvodát abajgassuk.

(Szép izmos dunai harcos, imádom őket…)

Fluoro carbon előkét csak akkor használok, ha nagyon vágja a kő a zsinórt. Nem hiszek abban, hogy a halat zavarná a horgászzsinór látványa, véleményem szerint magasról tojik rá… Kapcsot szintén nem pazarolok ehhez a műfajhoz. Egyszerűen a zsinórt rákötöm a jigfejre had, szóljon! A Duna eszi a csalit, rengeteg az akadó, de már kezdem kiismerni a helyeket és nagyjából kikerülöm a csalitemetőket. Ha napi 2-3 darabot szaggatok, már jól állok.

(Bevallom nem csak a horgászatban, de a konyhaasztalon is örömet okoz számomra ez a halfaj. Én úgy gondolom, hogyha már „kínzom” szegényeket legyen is valami értelme…)

Ezt a kis jelentéktelen szakmai irományt ugyebár én most írom, ki tudja mikor olvassátok, de tegnap is kint voltam, tegnap előtt is és ma jött a hidegfrontbetörés. Tegnap kínkeservesen, 5-6 óra kapirgálás után ki tudtam szedni 2 kis süllőt arról a helyről, ahol tegnap előtt aprítottam a halat. Az időzítés ugye… Nem hiszem, hogy többet fogtam volna az x,y gyártó méreg drága csalijaival, mert nem evett a hal.

Lassan 3 éve nagyon sokat horgászom plasztik csalival és az utóbbi időben sokan kérdezik tőlem mivel, hogyan horgászom, mit tanácsolok. Talán ebben a firkálmányban tudok segíteni azoknak, akik erre a Varga Vilmos barátunk szavaival élve: „plasztik csalis cuci-muci” pecára szánták el magukat. Végezetül még annyit mondanék, hogy ezt is csak gyakorolni kell, a pár ezredik dobás után már ott lesz a jigelés az ember kezében.

Görbüljön Mindenkinek!

Írta: Erdélyi Koppány