The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Pergess a Szerencsés Brigáddal!

Pergess a Szerencsés Brigáddal!

Egyik legnagyobb vágyam, hogy wobblerral éjszaka a köveken kúszva elkapjak egyszer egy kapitális dunai süllőt. Így leírva nem is hangzik olyan érdekesnek ugye? -Persze, hogy nem. De amíg odáig eljut az ember, hogy ez megtörténjen bizony, sok „víz lefolyik még a Dunán…” Ebben az írásban szeretném beavatni az olvasókat a Dunán töltött éjszakai élményeimbe. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért misztifikálom annyira túl ezt a dunai pergető horgászatot?!-Na igen, erre a kérdésre nehéz egy mondatban válaszolni és nem is akarok. Ha valaki sok időt tölt egy ekkora folyó vizén a horgászat könnyen „droggá” változik.

(Ebben a halban benne van számtalan peca ugyanazon a kőruganyon, heteken át minden este szórtam a helyet.)

Rengeteg dolgot akarok még csinálni és sokszor úgy gondolom, hogy épp lemaradok valamiről. Munkámnak köszönhetően abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy rengeteg időt tudok áldozni a horgászatra, a nehéz része az, hogy minden egyes horgászatomból igyekszek filmet csinálni ám, ha az ember eredményes akar lenni a Dunán éjszaka ahhoz rengeteget kell járni heteken át és természetesen ugyanígy szükség van az operatőr kollégák drága idejére is. Ez nem panasz, mert imádom csinálni, főleg, hogy olyan „mazochista” vagyok, hogy belevágtam az egyik legnehezebben lefilmezhető horgászatba. Hogy miért olyan nehéz? A dunai sporik biztos tudják, hogy a kőruganyokon este még egy ember is „sok” nem, hogy egy stáb…, Egy nagyobb koppanás, hangos beszéd, rossz lépés elég ahhoz, hogy az adott hely ne adjon jobb méretű süllőt. A lámpa fénye ugyanúgy véget vet a halfogási esélyeknek, de nincs lehetetlen!

Az idei szezonban bátran állíthatjuk, hogy a Duna volt az egyik legerősebb. Kora nyártól október közepéig rengeteg halat fogtak a Dunán a pergetők és a békés-halasok egyaránt, természetesen erről nem akartam lemaradni, mint ahogy fent említettem… Heti 3-4 alkalommal a Duna vizét szűrtem és a fogási arányok javultak. Sokszor felkaptam egy kis kézi kamerát, amire ráerőszakoltam egy horgászfejlámpát aminek a lencséjét befestettem vörösre ezzel is csökkentve a zavaró tényezőket és nekivágtam küldetésemnek. Őcsényi cimborám, Mata és hű kompániája meghívtak az érsekcsanádi szakaszra, hogy összehozzuk az általam régóta várt dunai filmet. Többszöri egyeztetés és egy időpont változtatás után végre csak összejött méghozzá jobban, mint amire számítottam. Összesen három napunk volt, hogy produkáljunk valamit ezért egy kisebb csapattal szálltunk vízre és bátran „előre ittunk a süllő bőrére”. Ezt a bandát elneveztük szerencsés brigádnak. Nem is értem, hogy miért vágtunk bele ennyire optimistán, de a poén, hogy tényleg piszok szerencsések voltunk, a név kötelez ugyebár…

Első éjszaka a Dunán 3 részre szakadt a banda. Nálam volt a piros fénnyel „kókányolt” kamera, cimborám Ezer Zsolt pedig infralámpával és az ehhez átvariált kis akciókamerákkal filmezett. Aznap este úgy döntöttem nem horgászom, inkább filmezek, had gyűljön az anyag és egyúttal tanulok a helyi erőktől. Talán másfél óra telt el a fényváltás után, amikor csörrent a telefon: „Gyertek azonnal!”

A csapatunk legmázlisabb tagja, Csili Péter már a csónakban fotózkodott kapitális fogasával mire odaértünk. Nagyon bánom, hogy nem tudtam lefilmezni időben, de a csodás ragadozó és az öröm meg lett örökítve. Utunkat folytatván Kunyik Gábor kíséretében sikerült azért egy-két akciót, éles kapást felvenni, de testesebb halat már nem sikerült fognunk.

Másnap egy bajai halászlé után korábban vízre zavart minket minket a jó idő. Rengeteg folyón jártam már, de ez a Gemenci Duna gyönyörű… Elővettük a régi nagy manns-eket és meggumiztunk pár helyet miért ne?…

Bumm! Reménykedtem, hogy jobb süllő, de a kis harcsák sem rontották el a jó kedvemet. Aznap annyira meleg volt, hogy az éjszakai peca közben folyt a hátunkról a víz. A gemenci Duna „zenélt”. Irdatlan hangos rablások mindenhol, szarvasbőgés, vaddisznóröfögés a sötét erdő felől. Különösen nagy örömet okoz számomra, hogy a puskamikrofon remekül rögzítette a harcsa puffogások zaját. Nagyon, nagyon be voltam sózva és halat akartam fogni, de amikor az ötödik süllőm lépett le már kezdtem kikészülni, amit Koprivanacz Csaba folyamatosan rögzített, mindaddig amíg élesben rá nem durrantott egy kisebb haresz a veterán matámra.  Aznap este ugyanazon a kövön még 2 hasonló bajszos köszönt ránk.

(harcsa az éjszakában)

A déli szakaszon töltött horgászatunk harmadik napjára sajnos már nem maradt időnk, hogy éjszaka is filmezzünk ezért már délelőtt megkezdtük a támadást gumihallal és délutánig bezárólag szép eredményeket értünk el.

A gemenci Duna és az időjárás kegyes volt hozzánk. Amíg tartott az alacsony víz és a jó idő én is bátorkodtam a csapat két tagját Matát ás Koprivanacz Csabát meghívni az általam ismert Dunára. Matasics József azaz (Balin Isten) kedvére való tekintettel csorgós pecával kezdtük, hogy Mata az érdi balinokat is megabajgassa, de ahogy gondoltam, egy-két domolykó is ráragadt a wobblerekre. Természetesen ellátogattunk egy kősüllős helyre is ami, hozta a formáját és nagyon szerettem volna egy szép méretes éjszakai süllővel befejezni, de csak egy kis ceruza süllőcskét sikerült produkálni a fényváltás után. Nem baj! A küldetés sikerrel járt, a Szerencsés Brigád minden tagjának halas lett a keze, lefilmeztünk egy kapitális süllőt, sikerült élesben rögzíteni jó pár kapást és remekül éreztem magam ezzel az „elvetemült” társasággal, akik igazi dunai horgászok. Reményeim szerint a történteket decemberben láthatjátok a F&H csatornán!

 

Írta: Erdélyi Koppány