The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Sikeres Sporthorgász Augusztusi számából

Pontyhorgászat Budapest tengerpartján

A nyári horgászatokat főként bányatavakra tervezzük, hiszen az ilyen mély, tiszta vizeken számunkra is elviselhetőbb a hőség. Plusz a halak is aktívabbak, mivel a mélységnek és a talajból előtörő forrásoknak köszönhetően frissebb és oxigéndúsabb a tó vize. Jelenleg 35 állás található a tavon, melyből én a 33-as placcot foglaltam el. A horgászhely bal oldalán egy mélyebb árok húzódik, körülbelül nyolcméteres mélységgel, melynek törésére egy horgászbotot helyeztem el. Másik két végszerelékemet szemben, viszonylag közel a kötélpálya tartóoszlopaihoz raktam, 5-5,5 méteres mélységbe. Ezeket az ígéretesnek tűnő területeket H bójával jelöltem meg. Előttem rengetek púpot mutatott a halradar, ezért laza fékkel, magasba állított rodpoddal horgásztam, és természetesen minden halra csónakkal mentem rá. Pontyok mellett amurok is megtalálhatók a vízben szép számmal, ezért a két Big One etetés mellett készítettem egyet magvasat is, ami natúr magmixből és The One Gold particle mixből állt. (Paál Norbert)

Felvidéki horgászat

Felvidéki barátom, Péter úgy ismeri a tározó, a kis Duna, a Vág, számos kisebb-nagyobb kanális és kavicsbánya vizeit, mint a tenyerét. Ezért is tervezünk minden évben horgásztúrát hozzá, ami az idén kisebb késedelmet szenvedett a koronavírus-járvány miatt. Péter Szencen lakik, alig húsz kilométerre Pozsonytól. A város központjában lévő 128 hektáros tónak gazdag a halállománya, az itt fogott eddigi legnagyobb ponty 30,6 kilós! Eredetileg öt tó volt itt egymáshoz közel, aztán a kavicsbányászat befejeztével összebágerozták őket, így nyerte el mai formáját. Vize kristálytiszta, 5-6 méter mélységig lelátható. Van még egy 86 hektáros kavicsbányató a vasút másik oldalán, átlagmélysége 13-16 méter. Remek a ragadozóhal-állománya, de a pontyok nagyja is húsz kiló feletti. (Zákonyi Botond)

„Urban fishing” az RSD-n

A mai napig megmaradt a városi horgászat iránti szerelmem. Szeretek sötétedés után a fővárosi Dunán márnázni. Varázslatos látvány, ahogy felgyúlnak a lámpák. A hidak, a vár, a Halászbástya és a Parlament fényei egyszerűen csodálatosak. Az RSD kicsit más, de azt is nagyon szeretem. Keresztülhalad több városon is, és mindenhol lehetőség nyílik valamilyen módon a horgászatra. Például egy elhagyatott stégen vagy valamelyik híd tövében (Gubacsi,Taksonyi, Ráckevei stb…) vagy éppen egy parkban, esetleg bármi olyan helyen, ahol nem tilos a peca, és nem zavarnak el magánbirtok-háborításért. Igazából nem egyszerű üres részt találni, de megéri keresgélni, mert tapasztalataim szerint a nehezen megközelíthető, kényelmetlen helyek mindig jó halakat adnak.  (Jankovich Krisztián)

A fjordokon túl

Csípős, hűvös idő fogad minket, és a hegycsúcsokról visszaköszönő hósapkák látványa is meglepő augusztus elején. A hűs táj mellé hűs vendégszeretet is társul, gyorsan megkapjuk az apartmanjaink kulcsát, majd a hajókat is birtokba vesszük némi gyorstalpaló kíséretében. Mondhatom, ezt sem viszik túlzásba, sőt, amikor kiderül, hogy baj esetén ne is a tábor alkalmazottait zaklassuk, hanem egyenesen forduljunk a parti őrséghez, ez nagyon meglep. Ez itt így megy, ne is zaklassuk őket, hisz a mentés végső soron nem az ő dolguk. Bizarr! De hisz mi bajunk lehet nekünk, Tiszán edződött ladikos horgászoknak? Mit nekünk a Norvég-tenger, így a sarkkör felett több mint 300 kilométerrel? Mit nekünk az a 22 kilométer a hánykolódó tengeren, ahova az utolsó sziklán túl, a nyílt tengerre érdemes kihajózni, ha igazán nagy élményekkel szeretnénk gazdagodni? Mit nekünk a 6-8 méteres hullámhegyek, hullámvölgyek? Mit ne mondjak: a hajó kulcsát szorongatva belém költözött némi kétség, de bízom a már itt edződött társainkban. (Oláh Csaba)

Rakós botos top-tippek

Talán a legkedvesebb horgászmódszerem a rakós botos technika. Imádom, mert pontos, mert gyors, és még a legóvatosabb halakat is becsaphatom vele, és persze a pillanatot, amikor egy jobb hal kihúzza a bot testéből a gumit. Ezeket az élményeket bárki átélheti, aki akár egy középkategóriájú feederbot és -orsó árából inkább választ magának egy beugró szintű rakós bot pakkot. Ha nem vagyunk körültekintőek, sok kellemetlenségben is részünk lehet. De nézzük, mire figyeljünk, ha először veszünk a kezünkbe rakós botot! (Jéger Szabolcs)

Hűségben a hőséggel

Augusztus… Hát ismét itt vagyunk! Az évnek egy jellegzetes fordulópontja, legalábbis számomra, hiszen túl vagyunk a korábban annyira óhajtott nyár derekán, s akár tetszik, akár nem, lassan kopogtat az ősz. Nemrég még azt számolgattuk, mikor érkezik végre a meleg, az igazi nyár, aztán alig pillantottunk kettőt, máris „kifelé mentünk” az évből. Ez a hónap pedig szintén el fog múlni a maga lomha, füllesztő módján, ahogy általában szokott. Természetesen, ilyenkor is számtalan horgászélményt tartogatva. (Jakó László)

Tisza-tavi felszíni pergetés

Ha jól emlékszem, az elmúlt év végén beszéltem meg Mérten Andrással, hogy amikor eljön az ideje, és repül a kérész, akkor elutazok hozzá a Tisza-tóra és felszíni csalikkal megpróbáljuk becserkészni a ragadozókat. Ezt a tervet sajnos az időjárási körülmények megváltoztatták, illetve egyértelművé vált, hogy a kérész nem a mi kérésünkre fog elkezdeni repülni. Mivel már megbeszéltük, hogy találkozunk, én felkészültem, és el is utaztam abban az időpontban Bandihoz, amikor sejtettük, hogy a kérész repülni fog. Sajnos nagyon erős lehűlés érkezett, viharral, széllel. Ezen felül még egy zavaró körülmény gátolta meg, hogy a kérész elkezdjen rajzani: a magas, koszos és hideg vízzel érkező áradás. Amikor egy ilyen hideg vizes áradás érkezik, az jelentősen megváltoztatja a halak és a kérészek élővilágát is. A baljós előjeleket már láttuk, a meteorológusok jelezték a lehűlést, és tudni lehetett, hogy a Tisza árad. Mivel meg volt beszélve a találkozó, úgy döntöttem, elutazom Bandihoz és pergetünk együtt. (Hodula Tamás)

Balinpergetés filléres csalikkal

Évek óta egyre nagyobb divat a legmárkásabb, legdrágább tengerentúli műcsalikkal pergetni. Az amerikai és japán wobblerek sem tudnak mindig csodát tenni, sőt, az esetek többségében a klasszikusnak mondható típusok hozzák még mindig a halat, tovább erősítve az évtizedek óta köréjük íródott legendát. Sok helyen, köztük a Balatonon is a mai napig fogósak a tradicionális támolygók és a legegyszerűbb, legolcsóbb balinólmok. Nem pénz, hanem szerencse kell ahhoz, hogy jó helyen, jó időben ott legyünk a parton, és elcsíphessük a vadászó őnöket. (Halmos Mihály)