The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Sikeres Sporthorgász májusi tartalmából

Áporkai süllők

Miki közben bedobta a nagy kampós harcsázó fenekezőket, tenyérnyi kárászokkal. Fél óra múlva kezdődtek el a kapások, végre sikerült megfogni egy próbálkozót. Másfeles süllő akadt az óriás horogra. Majd még egy. A közismerten óvatos, finom cuccal megfogható süllők teljesen valószínűtlenül a harcsára méretezett csalikra jöttek. Közben a pörkölt is elkészült, Jani, a tógazda is leült velük enni, hozott egy meggyes pálinkát, amit talán már nem kellett volna. Közben a süllők is leálltak. Az időjárás elvileg kedvezett volna a harcsának, de csak nem akart jönni… (Bodolai László)

Compószerelem

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen már gyermekkoromban megismerkedhettem a horgászattal. Akkoriban a Csepeli-kavicsbányatavon volt a szüleimnek egy fából készült kis nyaralója, ahová hétvégente jártunk ki pihenni. Illetve ők pihentek, én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy kifogjam a tó összes halát. A felszerelésem egy zsebpecából és egy faágból készített horgászbotból állt. Stégről stégre jártam. Csontival, gilisztával és az akkori favorit csalival, a paprikás kenyérből gyúrt pici gombóccal próbáltam becsapni az ott élő naphalakat, sügéreket és jobb esetben vörösszárnyú keszegeket is. Egy napon azonban egy tavirózsa levelei között pecáztam, amikor is az úszóm szépen oldalazva alámerült. Gyors bevágás és rövid fárasztás után a kezemben tarthattam egy aranyos-zöldes színben pompázó, alig tenyérnyi halacskát. Csodálkozva néztem apró pikkelyeit és pirosas színű szemeit. Első látásra szerelem volt ez a találkozás, ami a mai napig is tart. (Jankovich Krisztián)

Folytatás a nyugalom szigetén

A horgászat sikere sokszor csak rajtunk múlik, hogy tudunk-e reagálni az időjárásra, a pontyok viselkedésére, illetve hol, mikor, milyen csalit kínálunk fel nekik. Ezen a bányatavon az átlag mélység 11 méter körül van. Az előző évekre visszatekintve túlnyomó részben 7-11 méteres mélységekben lehettünk eredményesek. Viszont ez az idei évben teljesen megváltozott. Gyakorlatilag elmondható, hogy a túrán kifogott halak 99 százalékát négy méternél sekélyebb vízből sikerült kifognunk. Csalizás tekintetében is teljesen változtatni kellett. Az előző években a nagyobb csalik működtek, ezen túrán pedig a kisebb csalikkal voltunk eredményesek. Na, nem azért, mert idén kisebb lett a halak szája… Sok minden lehet magyarázat erre a jelenségre, egy biztos: az apróbb csalikkal sokkal több kapást tudtunk elérni. (Csörgő Tamás)

Vágtázó erő

Csapongó gondolataim közben megállás nélkül szórom a csalit. Épp egy bedőlt fa törzse mellé pottyantom, indítom magam felé, és azon elmélkedem, hogy ez a hatalmas fa is a hódok állhatatos munkájának lett-e az áldozata, miközben félúton járó csalimat bődült erővel elragadja valami. Akasztanék, de meg sem bírom emelni a pálcát, már sír is a keményre állított orsóm fékje, és úgy neki vág a hal a hajóm oldalának, hogy majd’ átfordulok a vízbe. Te jó ég! A hirtelen jött kapástól és a szokatlan agresszív vágtától kissé megzavarodok, ráadásul harcsám minden áron a fa alá akar bebújni. Még mindig tépi le a madzagot, és csak lassan kapcsolok! Reszkető kézzel indítom az elektromost, de nem bírja kihúzni a ladikot a nyílt vízre, kénytelen vagyok berántani a nagymotort, de közben tartanom kell a halat is, mely perecbe feszíti az erős botomat, és recsegve hajbókol a komoly erő felé. Végre felbőg a motor, és végre megindulok a nyílt víz irányába… (Oláh Csaba)

Ágas-bogas akadók között

Ha a felszíni pecára nem reagálnak a halak, akkor az akadókban és a növényzetben lapuló halakat kell kapásra bírnunk. A csuka ott áll lesben a meder alján vagy vízközt a növényzetben, és az éppen arra érkező prédára ront rá. Ezeken a nehéz terepeken is sikeresek lehetünk megfelelő felszereléssel. A közelmúltban szándékosan akadóval tarkított vízre terveztem a horgászatomat, ilyen például a Rétközi-tó. Nagyon sok területe van, ami nehezen meghorgászható, vannak olyan sekély vízi kiöntések, amik szinte teljesen telítettek növényzettel, régi bokrokkal, bedőlt fákkal, ahol csak az akadásmentes technikák alkalmazhatók. Csónakkal próbáltam felderíteni azokat a helyeket, amelyek partról nem közelíthetők meg, abban bízva, hogy itt a csukák bátrabban táplálkoznak.  (Hodula Tamás)

Az utolsó pillanat

A horgászat nem létezik halfogás nélkül. Persze lehet kikapcsolódni úgy is, hogy nem fogunk semmit, de mégiscsak a halak megfogása, és sokszor a kapitális halak megfogása vezérel bennünket. Mikor elérkezik ez a pillanat, nem mindegy, hogyan vagyunk erre felkészülve, főleg a ragadozók esetében, amikor a kiemelés szakaszában szembe találjuk magunkat az éles fogakkal. (Lukácsi Béla)

Mindenhol jó, de a legjobb a Dunán!

Tavasszal, ha ez ember élővízre indul horgászni, mindig van benne egy cseppnyi bizonytalanság, hiszen az évszak szeszélyessége, a vizek gyorsan, akár néhány nap alatt drasztikusan változó hőmérséklete, illetve az olykor már-már nyárias, néha pedig a legzordabb teleket idéző időjárás mind-mind alapjaiban befolyásolják esélyünket a halfogásra. Persze könnyű annak, aki közel él valamelyik nagy folyónkhoz vagy tavunkhoz, hiszen minél többet látogatja az ember ezek partját, annál jobban fogja tudni, mikor érdemes elindulni horgászni, és mikor nem. Sajnos én elég szerencsétlen helyen lakom ebből a szempontból, hiszen kedvenc vadvizem, a Duna legközelebbi szakasza is majd’ száz kilométerre van, így a vízálláson kívül vajmi kevés naprakész információval szoktam rendelkezni, amikor útra kelek, és célba veszem szeretett folyóm partját. (Szabó Bence)

Vissza a deltába

Miért írok erről pont most, egy világjárvány közepén? Mert talán az első hely lesz, ahová el tudunk indulni horgásztúrára a korlátozások feloldása után. Autóval megközelíthető, nem kell repülni, a tábor pedig egy pár ezres kis faluban van, ott is biztonsággal el tud lenni az ember egy-két hetet is. Tehát a jelenlegi helyzetben aki ki van éhezve egy jó horgásztúrára, annak szinte az egyetlen alternatíva a Duna-delta marad. Lévén, hogy az olasz, spanyol határokat örülünk, ha augusztusra megnyitják. Románia és a Duna-delta biztos, hogy előbb lesz utazható számunkra, mint az említett országok. De térjünk vissza a delta vidékéhez, és nézzük meg, mi az, ami ennyire különlegesség teszi ezt a vízterületet! Képzeljétek el álmaitok vízpartját: bedőlt fák, hatalmas visszaforgós gödrök, sebes, sekély vizek, lassú folyású csatornák, Velencei-tó méretű tavak, amelyek útvesztő módjára nyílnak egymásból. Mindehhez képzeljétek hozzá az érintetlen természetet, madár- és vadvilágot. Talán így már kezditek érteni, miért nyilvánították 1990 decemberében bioszféra rezervátummá a területet. Gondoljatok bele: ha valaki eljön a Duna-deltába horgászni, egy ilyen adottságú környezetben pecázhat napokat, heteket… (Pálfai Gábor)