The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Visszavágó

Amikor az ember horgászni indul kis hazánk ezernyi vízterületeinek valamelyikére, gondosan felkészül, megvásárolja a szükséges felszerelést és fejben összeállítja a nyerőnek vélt stratégiát a pikkelyesek ellen. Ha versenyről van szó a dolog még hatványozottabban jelentkezik.  A spori bízva bízik, de sokszor bizony az egyetlen hal az adott napon a remény. Az is csak a végén…

Valami ilyesmi történt velem is április 11-én, amikor Maconkán rendezték meg a VI. TAVASZI CENTRUM – KING BAITS KUPA-t. Az anyagi és szellemi ráhangolódás ellenére azon a vasárnapon bizony nem sok babér termett a számomra. 16 év egyéni versenysport alatt megtanultam, hogy nem mindig győzhet az ember, Ennek ellenére hiúságomat bántotta a dolog, hiszen a tavalyi évben vagy tucatszor horgásztam ezen a tározón és mindig élvezetes horgászatban volt részem.

00

01

Múlt év májusában fogott 8 kg-os tükörpontyom a II. Sz. Versenypályán egy szem csemegekukoricára érkezett…

02

ilyen időjárási körülmények között. A kép délután 1 órakor készült…

A dolgot tehát nem hagyhattam annyiban, így az univerzum rendjének visszaállítása érdekében egy hét múlva ismét meglátogattam a tavat. Magát a Maconkai víztározót bemutatni szerintem jelen esetben felesleges, hiszen a szerencsések, akik horgásztak már ott, jól ismerik halbőségét és faunájának gazdagságát.

És akkor térjünk rá az igazság pillanatára, vagy ha jobban tetszik a visszavágóra, mert akárhogy is szépítem,2010-ben eddig a maconkai vízi lakók vezetnek velem/„szárazföldi patkánnyal” szemben.

Az érkezést próbáltam minél korábbi időpontra helyezni, ám sofőröm és horgásztársam/ Józsi, akit ha valamilyen véletlen folytán még megemlítenék akkor egyszerűen csak „J”-nek fogok aposztrofálni/ máshogy gondolta. Így az a tervem, hogy ugyanoda ülök le, mint ahová sorsoltam kudarcba fulladt, mert érkezésünkre már tele volt a pálya. Kis tanakodás és a halőrök segítőkész útmutatása alapján a felező szigetet választottam lövészároknak.  Ennek is ültek már a belső részein, így maradt az eleje, és némi hezitálás után meghorgászandó területnek is inkább a nagysziget felőli oldalt választottam. Így a jól kigondolt verseny- szimulációból egyedül a rendelkezésemre álló 5 órát tudtam betartani. Mert hát az időjárás is derűs- napsütéses volt, habár ezt az eltérés a versenyhez képest- ahol jegesre fagyott a hátsóm- szívesen fogadtam. Az egyedüli szépséghibája helyemnek a vízben előttem elterülő vízi növényzet volt.

03

Ha itt pontyot akasztok azt mókás lesz ezen a labirintuson átvezetni. Érdekes módon, mint később kiderült a kárászok menekültek/ nem egyszer sikeresen/ a növényzet közé

Mikor elkezdtem kipakolni csobogásra lettem figyelmes. Kárászok tömkelege ívott közvetlen a nádasban és a sás között. Ennek nem igazán örültem, mert tapasztalataim szerint ilyenkor nem nagyon táplálkoznak. Pedig nagy volt a kísértés hogy a feeder-es szereléket csak úgy belógatom a szemre is legalább fél kg-os kárászok közé.

04

Forrt a víz a kárászok nászától

05

Volt, hogy a partra is kiugrottak

06

Csak ezen a kis területen 7 kárászt láttam

A kezdeti csodálkozás és morfondírozás után el kellett dönteni mi legyen az etetőanyag. A versenyen a Pelletes Fekete került bevetésre, csemegekukoricával, darabolt gilisztával és csontkukaccal dúsítva. A máskor eredményes kaja egy hete nem váltott ki táplálkozási rohamot a halaknál.  Így maradt az okoskodás, gondolkozás és a zavar, amit Ádám érezhetett anyák napján.

07

Melyiket szeressem?

Végül úgy döntöttem, hogy most egy teljesen más íz világgal próbálkozom, mint egy hete, és az általam korábban még nem használt Ponty Piros-t fogom a frontvonalra, valamint az etetőkosárba küldeni némi felturbózás és adalékanyag hozzáadása után.

08

És a győztes…

Mivel nem kevertem be indulás előtt az etetőanyagot, ezért ezzel kezdtem a horgászatot. Két zacskó etetőanyaghoz öntöttem egy flakon ízben hozzá passzoló CSL Tuning Vörös Démon Hideg Vízi aromát, hadd legyen jó tömény, hátha fel tudom kelteni a nászidőszakban lévő kárászok, és a pontyok figyelmét. Tudom, hogy egy etetőanyagnak a halak tetszését kell elnyernie, de ennek az etetőnek és az aromának az emberi orr számára is rendkívül kellemes illata van.

09

Korábban nem próbálkoztam még ennyire tömény aromásítással. De a múlt hét után egy életem egy halálom…

Az egy flakon aroma azonban korán sem elég 2 kg etetőanyag kellő állagú bekeveréséhez, így egy kis víz hozzáadásával nyertem el a végleges állapotot. A homogén állag eléréséhez elengedhetetlen a rostálás, így el tudjuk kerülni, hogy csomós, ragadós legyen az etetőanyag.

10

A már beleöntött flakon aroma után, a víz hozzáadásával már igazán óvatosan kell bánni

11

Egy közepes lyukátmérőjű szita szerintem tökéletes, mert kellően egyenletesen lehet átdolgozni rajta az etetőanyagot,és a pellet szemek kiválogatására is alkalmas

12

És íme az eredmény:megfelelő állagú és kellemes aromájú etetőanyag, habár ezt az internet még nem adja át

Miután elkészült az „alap etetőanyag” félretettem és letakartam, hogy a darabosabb szemek szívják meg magukat és  az alkoholos aroma járja át az egész keveréket.

Ami a felszerelést illeti ezen a napon ugyanazt használtam, mint a versenyen.

A bot egy Shimano AX MultiMedium Feeder melyre egy 50-esméretű Spro Hardliner Pro LCS1050 került.

13

Maconkán bármikor összeakadhatunk vízi szörnyekkel. A BeastMaster-nek most a vízinövényekkel is meg kellett birkóznia

14

Ennek az  orsónak a  mérete és fékrendszere ehhez  a bothoz  nekem tökéletesen megfelelt,igaz a megbízhatóan működő nyelető fékre most nem volt szükség

Főzsinórnak az előttem elterülő vízi dzsungel és a velem szemben lévő nádfal közelsége miatt 0.20-as Nevis Espirit zsinórt használtam. Előke gyanánt egyszer került a forgókapocsba 0.18 Sufix SilySoft. Nyerőnek viszont szintén 0.18-as átmérővel, a Vision fluorocarbon előke zsinór bizonyult.

Ahhoz, hogy a növényzeten birka módjára át tudjam vezetni a halakat még előtte ki kellett fárasztani őket. Igen ám, de szemben 5-6 méterre már nádfal van és oda sem lett volna ildomos beengedni őket. Épp ezért a szokásosnál kissé erősebbre állított féket egy 50 cm-es erőgumival finomítottam. Ezen csúszott a 25 grammos gubanc gátlócsővel ellátott etetőkosár. Az előkéket pedig egy 10-es méretű Fox KwikChange forgókapocsba csatlakoztattam.

A szerelék elkészülte után az etetőanyaghoz hozzáadtam fél doboz csemegekukoricát, amit egy horgászat alkalmával sem hagyok ki a repertoárból. Maconkára pedig ez különösen igaz.

15

Ha Maconkára megyek a csemegekukorica az első csalik között van amivel próbálkozom

Következhet egy adag giliszta darabolva, mert a hosszú tél után kell a fehérje a halaknak. Nem mellékesen azért titkon reménykedtem hátha egy két pocakosabb kárász és péklapát méretű dévérkeszeg is díjazni fogja ezt az igyekezetemet, és hogy ilyen önzetlenül gondolok rájuk.

16

Giliszta  „zsülien”-re vágva

17

Majd hozzáadva

Végül, de nem utolsó sorban az etetőanyag utolsó alkotóeleme egy két marék csontkukac került beszórásra a kellemesen édes illatú cuccba.

18

Ezekből már nem lesz légy…

19

Egy kis dagasztás után kész a –remélhetőleg- halak számára ellenállhatatlan csemege

Mivel a magyar egy kreatív nép, ha létezne sufnituning nevű sport, abban biztosan világelsők lennénk. A bejuttatásra váró etetőanyag gombócok elkészítésének meggyorsítására üres fogkrémes dobozból és szösztelenítő henger nyeléből sikerült egy hasznos kis szerkezetet fabrikálni. Akinek van kutyája-macskája tudja miről van szó, akinek nincs egyszerűen fogadja el a tényt , hogy ilyen henger létezik a  világon. Lényegében ugyanúgy néz ki, mint a PVA hálókhoz kapható henger és tömőrúd, csak kisebb Ugyanolyan méretű gombócokat, jelen esetben hengereket tudok vele készíteni relatív kevés idő alatt.

20

Működés közben a sufnituningos etetőgombóc gyártó

21

Ennél szabályosabb hengereket rajzolni sem lehetne

Ezekből a hengerekből került első körben 20 darab belövésre kb. 30méterre. Utána már csúzlival nem lőttem többet. Egyrészt nem akartam még jobban zajongani, hiszen a kotrási munkálatok szerintem eleve zavarják a halakat. Bár mivel én egy védettebb öbölnek is nevezhető részen horgásztam, talán még jól is jött. Másrészt a feltámadó szél is ide, befelé fújt, ami azért bizakodásra adott okot, úgy terveztem, hogyha nincsenek kapások 5-10 percenként csalicsere. Ezáltal kellő mennyiségű lesz az etetőanyag pótlása a kosár által.

Az alapozó etetés után első csalinak egy fúrt pelletet tettem fel szilikon hajszálelőkén egy szem techno pufival lebegtetve, melyet Haldoradó Tenger Kincse dipbe mártottam. Horognak egy Gamakatsu G-Carp Method Hook-ot választottam 6-os méretben, az előke pedig ebben az esetben volt 0.18-as Sufix Silky Soft. Arra gondoltam, talán az etetőanyagtól merőben eltérő íz felkelti a halak érdeklődését. 10 perces várakozás után azonban éreztem, nem ez lesz a nap siker csalija. Döntésemet az is indokolta, hogy az etetésem körül folyamatosan láttam halmozgás, ugrást de a spicc nem akart görbülni.

22

Az első versenyző

23

Halas dipbe halas pellet, de hiába. Ez a gusztusos csali ma érintetlen maradt

Próbálkoztam még finom ponty és hibrid pelletekkel, sajnos hasonló eredménytelenséggel. Mindenkire rábízom kinek melyik a szimpatikusabb. Félóra eredménytelenség után előkapartam a tavalyi Haldoradó-s aromákba beáztatott csemegekukoricáimat, amikkel sok szép halat fogtam már a múlt év nyarán és őszén. Ráadásul Maconkán a legtöbb nagytestű dévérkeszegemet is rendre egy szem csemegekukoricával sikerült zsákmányolni.

24

Tudom,hogy lehet kapni külön Nagypontyos kukoricát is, de nekem így,a  kevés vízzel higított nagy Ponty aroma jobban bevált. Keveredik a csemegekukorica jellegzetes édes ízével és illatával

25

Ugyanígy van elkészítve a Nagy Dévér-es változat is.

Úgyhogy most ezek repültek ugyanoda, ahová előtte a pelletek. Az előkezsinórt itt már lecseréltem 0.18-as Spro Vision-ra, horognak pedig 10-es méretű Gamakatsu 2260B-t használtam. Egy szem kukorica még kényelmesen ráfért.  A bedobás után nem is kellett sokat várni egy erőtelje kapásra. A bevágás után azonban nem éreztem túl nagy  ellenállást. Kb. fél perccel és némi manőverezgetés után emeltem ki a kb. 15-20 dekás kárászt, amit követett még vagy 6 társa. Kezdett aggasztani a dolog, annak ellenére, hogy ez már több volt, mint amit a versenyen szákoltam, de nem hagyott nyugodni a tény, hogy jóval nagyobb halakat látok mozogni az etetésem közelében, mint ezek az apróságok.

26

Egyen kárász a horgon

Arra, hogy gilisztát tűzzek a horogra gondolni sem mertem, mert biztos voltam a hasonló eredményben. Eljött tehát az újabb váltás.6-os méretű Raptor karikájába közepes méretű Maggot Clips-t akasztottam és telepakoltam csontival, középen egy technopufival meglebegtetve. Ezt kezdetben natúr, később Nagypontyos dipbe áztatva is kipróbáltam. Legnagyobb bánatomra és főleg meglepetésemre ezt még a tenyérnyi kárászok sem vették fel.

27

Igazi fehérje bomba

28

Hiába az édes szósz a hús köré, ez sem kellett nekik

Az a bizonyos korábban említett remény most kezdett el véglegesen elhalni bennem a tekintetben, hogy ma termetesebb halat akasztok. Úgy döntöttem, hogy akkor legalább az apróságokkal elszórakozom. Így visszaakasztottam a korábban csemegekukoricával alkalmazott előkét, de most csak 4 szem csontit tűztem fel.

29

Felkészültem a kárászok hadára

Az első dobás után a már ismerős intenzív húzás a spiccen. A bevágás után viszont aznap nem tapasztalt ellenállást éreztem. Sőt a kis kárászok miatt kilazított fék is megszólalt. Az erőgumi és a Shimano bot viszont hamar felőrölte a hal erejét és hamarosan szákolhattam egy gyönyörű kárászt.

30

Ez a kárász már megérdemli , hogy nem madár módjára repüljön

31

Azt hiszem, ez életem eddigi legnagyobb kárásza

A folytatásban sorra voltak kapásaim, melynek java része a 10-20 dkg-os egyen kárászok számlájára írható. Ezt a zsákmányt érdekes módon csak két kisebb dévérkeszeg és egy izmosabb vörös szárnyú színesítette. De nem igazán bántott a dolog, mert majd minden dobás után akasztottam halat. Így a folyamatos kitekerés, etetőanyag tömködés, bedobás, és a szikrázó napsütés miatt vetkőzni kezdtem, mert elkezdtem izzadni. A rendelkezésemre álló 5 órából az utolsót kezdtem meg, amikor az első olyan húzás jött, ami lehúzta volna a botot a tartóról, ha nem figyelek. Közel 5 perces fárasztás után sikerült megszákolni a nem túl nagy, de gyönyörű testű nyurgapontyot.

32

A kisebb kárászokkal ellentétben gond nélkül átjött a „dzsungelen”

33

Szárazra kerülésének oka: 4 db csonkukac

A szél ezután kezdett egyre jobban fújni, és hiába felém, a kapásokat jószerivel csak akkor láttam, ha felém jött a hal és kiegyenesedett a spicc. Ennek ellenére sikerült megfognom duci kárászom társát, és a bajszos is találkozhatott a szákban tükrös testvérével, és persze jöttek a kisebbek is számolatlanul. Meg mentek is, mert kis termetük ellenére valahogy mindig sikerült megtalálniuk a növényzetet. Érdekes és számomra örömteli viszont az, hogy egyszer sem szakadtam be és a horgot sem kellett lecserélnem. Pedig ellenőriztem a hegyét sűrűn. Főleg a kárászok, és a pontyok után.

Összességében élvezetes pár órát töltöttem el, habár az egy héttel ezelőtti versenyhez képest csak az időtartam volt azonos. Az időjárás kegyesebb volt, és a későn érkezésünk okán máshol kellett horgásznom. A halak mérlegelése közben ugrott be a „nap hala” egy 2,90 kg-os tőponty személyében, de mivel a saját magam számára megszabott időn túl érkezett, ezért nem számítottam bele most, a maconkai halakkal vívott csatába. Fél 9-től fél 2-ig áztattam a zsinórt. Ezalatt a  két pontyot és két duci kárászt nem számolva 7.04 kg halat fogtam, melyek három hal kivételével egytől egyig kárászok voltak.

34

Maconkán  5 óra alatt is lehet több halat fogni ennél, de így is élvezetes volt a nap

35

Természetesen minden hal visszanyerte szabadságát

36

Belőle szívesen fogtam volna  többet

37

A duci duó

38

Az időntúli ponty szintén csonticsokorra éhezett meg

39

Szép, egészséges maconkai ponty,

40

melynek pontos súlya 2,90 kg

Miközben a halak mérlegelésével és fotózásával voltam elfoglalva azon gondolkodtam vajon mit ronthattam el egy héttel ezelőtt. Lehet, hogy akkor is át kellett volna váltani a Ponty Pirosra. Lehet, hogy még sűrűbben kellett volna csali cserélni, és változtatni a meghorgászandó távolságokat. Bár az is igaz, hogy a körülmények is mások voltak. Mindenesetre az első találkozás a Haldorádó etetőanyag család eme tagjával nagyon meggyőző volt. Megfelelő adalékok hozzáadásával az egészen apró testű keszegféléktől egészen pontyokig kapásra lehet bírni a halakat. Van egy olyan halványlila bajsejtelmem, hogy ha a nagy szigetre, vagy a gátra ülök le sikerült volna jobban megdolgoztatnom a szörnymestert is. De persze a tévedés jogát, mint minden esetben most is fenntartom magamnak. A kisebbek visszaeresztése után a 4 nagyobbacska járult a mérlegeléshez. Nagyobbik kárászomnál 1.32 kg-ot mutatott a mérleg, míg a kisebbik 0.88 dkg–os volt.

41

Sok gilisztát ehetett fel az etetésemről, ha ennyire megnőtt

A kárászok visszaengedése után már csak a két ponty lemérése volt hátra. Ránézésre is a nyurga tűnt súlyosabbnak, habár egyik sem volt kapitális példány.

42

És igazam is lett. Súlya kereken 2 kg,

43

míg a tükrös, ha nem is sokkal, de alatta maradt

Összesen 12,9 kg halat sikerült fognom. A versenyen ennek az eredménynek jobban örültem volna, de hát ez egy ilyen sport. Igen aktív 5 órát töltöttem a vízparton. A két oldalamon ülő horgász /az egyik „J” volt/ jóval szerényebb zsákmánya azt mutatja, hogy nem feltétlenül Én vagyok egy non plus ultra mesterhorgász, hanem azt, hogy a megfelelő etetőanyag elengedhetetlen egy eredményes horgászathoz. Legyen szó öröm és hobby pecáról, versenyzésről, vagy akár egy olyan gyakorló horgászatról melynek tapasztalatait később akár versenykörülmények között is tudja kamatoztatni az ember.

A Ponty Pirosnak köszönhetően sikerült 1:1-re módosítani a meccs állását köztem és a maconkai halak között. De még messze van 2010 vége…

Szöveg: Vetró Péter

Kép: Vetró Krisztián