The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Márciusban az Alaszkán

Március közepe tájt, mikor végre végérvényesen beköszöntött a tavasz, az éjjeli fagyok száma minimálisra csökkent és a nappali hőmérséklet túlszárnyalta a 15°C-ot úgy döntöttem, hogy itt az ideje 2015-ös évem első, komolyabb bojlis túrájának.  Mivel a kiszemelt víz egy bányató volt, változatos mederrel, és 4-5 méteres átlagmélységgel, nem számítottam haldömpingre az alig, 9-10°C-os vízhőmérsékletnek köszönhetően. Persze hazudnék, ha nem vallanám be, hogy titkon reméltem és bíztam abban, hogy sikerül a tóban szép számmal élő nagytestű pontyok közül elcsípnem egyet-kettőt. Az Alaszka Carp Lake Heves megyében található, amely az M3-as autópályáról könnyen megközelíthető.  A 70-es évekbeli horgásztó vízterülete 9,2 hektár, melynek, ahogyan azt már említettem vízmélysége elértheti az 5 métert is. Medre törésekkel tarkított, az aljzata pedig szinte mindenhol sóderes, iszapmentes. A tóparton számtalan kényelmi funkció található a tógazda jóvoltából, értem ez alatt a minden igényt kiszolgáló vizesblokk épületet, az összes horgászhelynél kialakított áramfelvételi lehetőséget, és nem utolsó sorban az egész területen fogható ingyenes Wi-Fi szolgáltatást. A szabályzat lehetővé teszi az etetőhajó használatát az etetés és a szerelék behordásának céljából.



Mondhatom, hogy izgatottan és füstölős kapásokra kiéhezve láttam neki a pakolásnak, majd a tóhoz vezető alig 1 órás autóútnak. Kellemesen enyhe szél és gyönyörű napsütés fogadott a kora délutáni órákban, az autóm hőmérője picivel kevesebb, mint 20 °C-ot mutatott. A tógazda ellátott némi információval a kedveltebb helyekkel kapcsán, majd nekiálltam a kipakolásnak, helykeresésnek. A harmadik, egyben utolsó végszerelékemet már napnyugta után sikerült az általam, egy jónak vélt helyre behúznom. Két szerelékemet egy-egy előttem található 2,4-2,6 méter mélységű púpra helyeztem, majd a harmadikat pedig egy törés aljába, ahol kb. 4,3m-es víz volt.  Előzetes információ gyűjtés alapján nem kell sokat etetni ezen a tavon a siker érdekében, elég 1-2 marék bojli és némi pellet. Kezdésnek én is így tettem, az etetőhajó kamrájába a horog csali mellé, 1-1 marék oldódó Red One-t és CSL pelletet raktam.

Éjszaka folyamán 1-1 kapásom volt. A két „púpos” botom sült el, a füstölős kapások okozói két kisebb 3-4 kg körüli szép, egészséges tükörponty volt. Reggeli frissítés folyamán újrahúztam mindhárom szerelékem, egyelőre ugyan oda, ahova a tegnap folyamán raktam őket. Tettem ezt azért, mert több halfordulás is megtörte a gyengén hullámzó vízfelszínt nagyjából a meghorgászott területeim közelében. A délelőtt és délután folyamán szépen érkeztek a halak, mindkét púp szinte azonos mennyiségű bajuszost adott. Kezdett bebizonyosodni számomra, hogy valóban elég az 1-1 marékos etetési mennyiség.

Az igazán nagyok még várattak magukra, de akkor ott ez egyáltalán nem jutott eszembe, nem bánkódtam, köszönhetően a nappali kapás intenzitásnak és az erős, harcias pikkelyeseknek. Naplemente bekövetkeztével teljes elégedettséggel feküdtem le, ugyanis úgy gondolom, semmi okom panaszra. Hasonlóan a tegnapi éjszakához, most is két kisebb potyka ugrasztott ki a meleg ágyamból. Horogszabadítás után gyorsan visszafeküdtem, ugyanis teljes erővel akartam nekilátni a következő napnak.  Minden egyes frissítéskor PVA szalagra fűzött oldódó Red One-t akasztottam a horogra, ugyanis azt szerettem volna, hogy közvetlen a horog mellett is legyen pár szem bojli. A hajszálelőkémre pedig a legtöbb esetben Oldodó Red horogcsalit fűztem, amit saját dipjébe áztattam.

A nappal folyamán lecsökkent a kapások száma, de még mindig a két púpnak köszönhettem a legtöbb halat. Kora délután lehetett, az ebédemet fogyasztottam miközben lassan megindult a távolabbi púpon lévő szerelékem. Lassan kattogott le az orsó dobjáról a zsinór, azt gondoltam, hogy egy kantáros hal összeszedte a zsinóromat és az okozhatja ezt az óvatos kapást. Ráemeltem, majd nagyobb ellenállással találtam szemben magam. Akkor már tudtam, hogy ez nem kantár, hanem egy jobb hal küzd a zsinór másik végén.  Mire elém ért a hal igencsak megizzasztott, többször visszatört a mélybe, ami újabb 20-30 méter zsinórvesztést jelentett számomra. Végül sikerült kellően kifárasztanom és megpillantani egy gyönyörű nyurgatestű tövest, majd sikeresen megszákolnom.  Adrenalin szintem az egekben, remegő kézzel akasztottam ki a horgot a vaskos, hibátlan ajkából. Gyönyörű, formás, sötét színekben pompázó töves feküdt a bölcsőmben, amely 15,7kg-ot nyomott. Gondolom mondanom sem kell, ennél jobb kezdést el sem tudtam volna képzelni első túrámon. Pár fotó készítése után a fertőtlenítést követően izgatottan, egyben kimerülten engedtem vissza lakóhelyébe.

Teljes elégedettséggel húztam vissza végszerelékemet, azután elmeséltem az örvendetes hírt a tógazdának, aki velem együtt nagyon örült a fogásnak. A délután kicsit csendesebben telt, volt időm körbesétálni tavat és gyönyörködni az éledező természetben és a víztetőn napozó halakban.

Másnapra sajnos beborult, és az utóbbi két nap igen változékony időben telt el. Volt hurrikán erejű szél, eső, némi napsütés és hajnali fagy is. Azt gondolom, hogy ez az időjárás jócskán befolyásolta a halak kapókedvét, ugyanis két jobb halon kívül, amik közel 10 kilogrammot nyomtak, csak pár kisebb társukat sikerült szákba terelnem.

Az összepakolás idejére  szerencsémre sikerült kifognom egy szélcsendesebb eső mentes időszakot, aminek bevallom nagyon örültem, mert nagyon bosszantó tud lenni, ha a felszerelést vizesen kell elrakni. Összegzésképp nagyon jól éreztem magam, sajnos nagyon hamar eltelt az elmúlt pár nap, amit itt töltöttem, de mindenképp visszatérek egy picit jobb időbe, hogy elcsípjek egy harcias 20kg feletti pocakost. Mindenkinek ajánlom az Alaszka Carp Lake-et, aki szereti a változatos medrű, izgalmas tavakat, az erős utolsó percig küzdő pontyokat és nem utolsó sorban a kényelmet.

Írta és fényképezte: Paál Norbert