The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Pontyok a jég mellől

Pontyok a jég mellől

Hogy mi a jó a téli horgászatokban? Bár alapvetően szeretek télen horgászni, de, hogy miért, azt néha már magam sem tudom, főleg akkor nem, amikor a tópartra érve az a látvány fogad, mint legutóbb a nyékládházi Koi 1-es tó kapujában. Bizony, a fele vízfelületet jég borította, ami nem tett túlzottan optimistává a halfogást illetően, és akkor még finoman fogalmaztam. Persze vagyok annyira elvetemült, hogy ez ne szegje kedvem, így természetesen a „sarkonfordulás” helyett elcuccoltam a tó legtávolabbi szegletébe, ahol horgászbarátaim már vártak. Úgy voltam vele, hogy ha halat nem is fogok, legalább beszélgetünk egy jót a srácokkal, na meg megmutatom nekik az egyik 2021-es csaliújdonságunkat, amely alighanem igazán nagyot fog szólni! 

Mire elcűgöltem a rendelkezésre álló kiskocsival az összes felszerelésem a tó túlsó felébe, alaposan leizzadtam annak ellenére is, hogy lehetett nagyjából plusz 1 Celsius fok. Persze, mire odaértem, a srácok már javában pecáztak és próbáltak úgy tenni, mintha nem zavarná őket az egyre intenzívebben hulló csapadék, amely ekkor még csak havaseső volt. Az előjelek tehát nem voltak túlzottan biztatók, de a horgászat épp azért szép, mert sosem tudhatjuk, hogy mit tartogat számunkra az adott szituáció! 

Mivel korábban még sosem jártam ezen a tavon, úgy döntöttem, hogy szokásommal ellentétben ezúttal két bottal fogok horgászni. Az egyikkel a tó képzeletbeli középvonalát dobáltam kiakasztott zsinórklipsszel, pontosan és ütemesen, míg a másik botommal egy nagyon erősen aromás töltettel pásztáztam a vizet 15-20 percenként újat dobva, amolyan kereső jelleggel. Természetesen mindkét végszerelék lelkét egy tömködős method kosár jelentette, melyek alá az egyik botra egy nagyobb, 8-as horog és 10-es, normál tüske, míg a másikra egy kisebb, 14-es horog és 7-es vékony tüske kombinációja került. Annyi előzetes információm volt a vízzel kapcsolatban, hogy lakják szép, nagyobb testű pontyok, na meg, ha minden igaz, pontosan 7 db tokhal is, melyek megfogása külön kuriózum itt mindenki számára. 

Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves tólakó! A háttérben látszik, hogy a tó jelentős része még jég alatt…

Ezúttal két feeder bottal horgásztam. A 360-as Concourse-szal végig egy pontba dobáltam, míg a szintén 360-as Universal volt a kereső botom. 

Mire felállítottam a székem és az ernyőm, vízbe kerültek a végszerelékek és én is magamra öltöttem minden szükséges ruhaneműm, a havaseső átváltott szép, nagy pelyhekben hulló hóra, ami egy olyan feelinget kölcsönzött a horgászatnak, amely miatt ezúttal is megérte korán kelni. Sajnos egy darabig volt is idő gyönyörködni a hóesésben, hiszen az első egy órában egy kapitális dévérkeszegen kívül mást nem sikerült fognom. Ez az időszak azonban remek alkalmat jelentett arra, hogy megmutassam horgászbarátaimnak az egyik 2021-es Benzár csaliújdonságot, a Pro Corn Wafters termékcsaládot. 

A Pro Corn Wafters termékcsalád joggal viseli a világújdonság nevet! 

A szóban forgó csalik alapvetően nem a hideg vízi horgászathoz lettek kifejlesztve, melyet jól mutat a 14 mm-es méretük is, hanem elsősorban a célzott feederbotos pontyhorgászathoz, melynek akár a kifejezetten szelektív vállfajához is kiváló választást jelentenek. A Pro Corn Waftersek a valódi tengerire megszólalásig hasonlító csalik, amelyek alapanyagaikat tekintve is erősen „kukoricásak”, hiszen összetevőik között több kukoricaszármazék fellelhető. Ez így már önmagában is egyedülálló véleményem szerint, de még nem minden! Nagyon fontos ugyanis elmondani velük kapcsolatban, hogy az állaguk rendkívül masszív, jól kezelhető, így egy nagyon tartós, „horogálló” csalicsaládról van szó csalitüskés és hajszálelőkés felkínálás esetén egyaránt. 

Ezen a horgászaton két íznek, a májasnak és az édeskukoricásnak jutott szerep az elérhető 10 közül. 

A Pro Corn Waftersek állaga lehetővé teszi a legpraktikusabb, csalitüskés felkínálást.

Egy megfelelő méretű horoggal, amely esetemben a 8-as Benzár Method Round Feeder, remekül összhangban van a csali. 

Bár ezt alighanem a víz alatti működése szemlélteti a legjobban. Tökéletes pozícióban várja a pontyokat!

A csalik neve árulkodó, hiszen wafter jellegűek, ami fogósságuk szempontjából meggyőződésem szerint elsőrangú. Ha egy megfelelő méretű horog alá szúrjuk vagy fűzzük fel őket, a lehető legjobb pozícióban fognak elhelyezkedni a mederfenéken. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a horgot nem emelik el a fenéktől, de jelentősen kikönnyítik azt, így az óvatosabban táplálkozó pontyok is megfoghatók ezekkel a csalikkal. Én egyébként a 8-as méretű Benzár Method Round Feeder horoggal és 10 mm-es normál csalitüskével használom ezeket a csalikat, amely horog már kellően nagy a 14 mm-es wafterekhez és lent is tartja azokat.

Ez a horog és csali páros remekül működik! 

Térjünk azonban vissza a horgásznap történéseihez. Nagyjából fél 10 lehetett, amikor az érdemi halfogás szempontjából megtört a jég. Határozott, botgörbítős kapás jelentkezett ugyanis a 360-as Concourse Feederemen. Az elkövető egy meglehetősen harcias pontyocska volt, amely azonban nem bírt a rugalmas bottal, így néhány perc múltán bölcsőbe került. Bár egy kapásból messzemenő következtetéseket nem szabad levonni, mégiscsak arra a botra érkezett, amellyel egy helyre dobálva horgásztam, nem pedig a keresőre. Ez volt az első biztató momentuma a pecának.

A következő dobásra semmi nem történt. Kisvártatva azonban újabb kapás, ezúttal a kereső boton. Na, ezzel aztán az időközben felállított teória, miszerint még a félig befagyott tóban is eredményesebb a pontos, ütemes peca, mint a kereső, gyorsan megdőlni látszott. Persze ettől függetlenül nagy izgalommal vettem fel a botot és kezdődhetett is a küzdelem! Érezhető volt, hogy ezúttal egy lényegesen komolyabb ellenfél akadt a horgomra, így a fárasztás is hosszabbra nyúlt, mint az első potyka esetében. Az akadás azonban ezúttal is hibátlan volt, így újfent „összehalaztam” a pontybölcsőm. 

A kereső botom esetében egész nap nagyon agresszívan aromáztam, melyhez kedvenc Method Spray-met, a csoki-narancsost használtam. 

Ez nemcsak kellemes illatával, hanem fluo színével is hozzájárult ahhoz, hogy a pontyok gyorsan megtalálják a kosaramat. 

Egy gyönyörű töves volt a nap második pontya! 

A nap hátralevő részében azonban mégis az történt, amiben titkon reménykedtem. A halak ugyanis szemlátomást jól reagáltak a pontosan és ütemesen bejuttatott halas etetőanyagra és pelletre, így innentől kezdve szinte minden akciót a kiakasztott klipszes felszerelés adta. Jött néhány gyönyörű ponty, melyek alaposan megdolgoztatták a finom pálcát! Ettől élvezetesebb vállfaja szerintem kevés van a feeder horgászatnak, hiszen hatalmas élményt jelent erőtől duzzadó, egészséges pontyokat fárasztani egy 60 gramm dobósúlyú bottal! 

Alaposan meg volt dolgoztatva a felszerelésem! 

Azonban ez alkalommal mindegyik fárasztás merítéssel végződött, egyetlen hal sem távozott idő előtt. 

A nap legizgalmasabb akciója már jócskán délután következett. Lassú, komótos húzást észleltem a spiccen, amely akár beleúszás is lehetett volna, viszont a bot egyszerűen úgy maradt. Ekkor pedig egyértelmű lett számomra, hogy nincs helye tétlenkedésnek, kezdődhet az újabb fárasztás! A ráemelést követően azonban olyat tapasztaltam, amit aznap még nem. Ellenfelem határozottan elkezdett távolodni tőlem és lehúzott jó 20 méternyi zsinórt az orsóm dobjáról. Ekkor persze már sejtettem, hogy minden bizonnyal a nap hala van horgon, azonban aggasztott, hogy a mellettem ülő barátaim felszerelésén is keresztül szándékozott menni. Ezt sajnos nem is tudtam megakadályozni, így kénytelen voltam elhagyni a helyem és az összes bevetett készségen túlmenve folytatni a küzdelmet. A hal egyébként semmi jellegzetest nem mutatott, így meg sem fordult a fejemben, hogy nem ponty küzd a horog végén. Az igazán nagy meglepetés akkor ért, amikor a kristálytiszta vízben egy hosszú, fehér testet pillantottam meg. Tok! Ez bizony a tóban élő tokhalak egyike, amely már épp megadni készült magát a kemény küzdelem után. Szerencsére volt kéznél bojlis merítő és olyan is, aki megszákolja a halat, így a merítés gyorsan és problémamentesen zajlott. 

A hal valódi méreteiről csak a merítést követően győződhettünk meg, ugyanis az pont végig érte a 120 cm-es Carp Expert Comfort pontybölcsőt. Micsoda példány! Nagyon örültünk neki mindannyian, hiszen tényleg kevés hozzá hasonló jószág lakja a tavat, méretét tekintve pedig bőven a nap hala lett ő egyébként is. 

Ez a fárasztás jó példája volt annak, hogy mekkora erő lakozhat egy finom feeder botban is!

Méltó zárása volt ez a hal ennek a nehezen induló, de aztán nagyon-nagyon jól alakuló horgászatnak! 

A visszaengedését követően nem is horgásztunk már sokáig, bár sokkal kellemesebb volt az idő, mint reggel, amikor megérkeztünk. Összességében egy nagyon tartalmas és halban a vártnál sokkal gazdagabb napot zártunk, amely során remekül működtek a bevetett csalogatóanyag és felszerelések. A társaság is remek volt, a Pro Corn Waftersek nem különben. Ezekről a csalikról még sokat fogunk hallani a jövőben, ebben biztos vagyok! 

Szabó Bence

Képek: Molnár Zoltán