The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Vadászéletek 5. – Láng Rudolf (Sólyom)

A vadászetika legnagyobb magyar képviselôje, Kittenberger Kálmán bensôséges barátja és munkatársa,  a Nimród Vadászújság kiváló publicistája 1881. január 7 én született Vérteskozmán. Apja „vidékerdész” volt. Középiskolai tanulmányait Gyôrben, a Bencés Fôgimnáziumban fejezte be. Egyetemi évei után, mint magyar-latin szakos tanár, Lôcsén kezdett el tanítani. Részt vett az I. világháborúban, ahol megsebesült. Hazaengedték, de felépülése után ismét a frontra vezényelték, ahonnan öt év múlva, 1920 karácsonyán Szibérián át érkezett haza. Trianon után – mert Lôcsére már nem mehetett vissza – a magyaróvári piarista gimnázium civil tanára lett. Elévülhetetlen szakírói életmûvét ebben a városban alkotta meg. Itt élt 1963. május 25-én bekövetkezett haláláig.

A vadászat szerteágazó kérdéseiben mindenki (írói nevén) Sólyom ítélôszéke elé járult. Az ô tanácsát kérte az országgyûlési felszólalására készülô felsôházi képviselô csakúgy, mint az egyszerû vadôr. Sólyomnak a Nimród Vadászújság 10 rovatában (általános érdekû közlemények, vadászati tanulmányok, vadásziskola, tárcák, irodalom, vadászati elbeszélések, lô- és fegyvertechnika, lôszer, Nimród Vadászújság panaszkönyve, vadászeb, különfélék) 1000-nél több oldalon, mintegy 500 írása jelent meg. Írásait leginkább Sólyom néven tette közzé, 8 cikkét viszont Borz aláírással fejezte be. Témagazdagságát, sokoldalúságát nem lehet meghaladni. Munkásságával a vadászati gondok, problémák sûrûjében valamit folyvást rendbe tett. Ezt igazolja az is, hogy írásainak több mint a fele az általános érdekû közlemények rovatban jelent meg. Cikkeinek igazságtartalma attól teljes, hogy tollát a következetes okfejtés, az okok feltárásával végzett bizonyítás vezette. Az általa felmutatott helyes állásfoglalás belátó visszhangot váltott ki, mert a hibákat megbocsátó stílusban bírálta.

Láng Rudolf kiemelkedô szakírói teljesítményét 1938 márciusában a Nemzeti Vadászati Védegylet igazgató-választmánya egyhangú lelkes határozatával ezüst emlékserleggel tüntette ki, „melyet a tiszta erkölcsû felfogásától és igazságérzetétôl irányított kitûnô tollával, mint a magyar vadászok érdekeinek és a magyar vadászat ügyének hivatott védelmezôje, éber ôre és fáradhatatlan harcosa” nyert el.
1945 után, a kommunista berendezkedés idôszakában nem vadászhatott. Vadászírói tevékenysége is beszûkült. Csak a vadásziskola rovatban jelentek meg írásai folyamatosan: „Kezdô vadászok ABC-je” 1946-47-ben és „Egy öreg vadász levelei öccséhez” 1948-ban. Ezután már csak a szomorító magányosság volt az osztályrésze, amelybôl kilépni nem kapott lehetôséget. Így vadászírói tevékenysége csak híres barátaival Csathó Kálmánnal, Fekete Istvánnal és Kittenberger Kálmánnal folytatott sûrû levelezésben valósult meg. „Kitti”-vel (Kittenberger Kálmán) hosszú éveken át szinte mindennapos levelezésben volt. Ez a rendkívül gazdag levelezés-hagyaték az 50-es évek nyomasztó, félelmet keltô légkörében az utókor számára nem maradt fenn, ami a magyar vadászati kultúra pótolhatatlan vesztesége.


Sólyom vadászírói kortársai: Fekete István, Rózsahegyi Kálmán, Széchenyi Zsigmond valamennyien elragadtatással méltatták Sólyom munkásságát, és abszolút szaktekintélynek fogadták el ôt. Minôsítô véleményét „epedve várta” Széchenyi Zsigmond, aki Sólyom „ôszinte tisztelôjének és hívének” vallotta magát. Fekete Istvánt az írói pályán Sólyom indította el. Az ô tanácsai hatására indult és nyert az Új Idôk pályázatán a Zsellérek címû regényével. Elsô díjat nyert könyvét így dedikálta: „Sólyomnak – aki elôbb hitt ebben a könyvben, mint én – igaz szeretettel”. Fekete István minden írói tervére és a már megírt mûveire elmulaszthatatlanul érkeztek Sólyomtól az útbaigazító és lelkesítô gondolatfutamok. A nagy elbeszélô mintegy másfél száz kötetnyi levelet írt Sólyomnak címezve. Levelezésük bensôséges baráti-lélektársi kapcsolatot sugároz, amelyben gazdag és mély tartalmi áradat tárul fel, kölcsönösen meghatározó hatást gyakorolva mindkettôjük írói-szakírói életmûvére.

Fekete István alkotta meg a legteljesebb Sólyom-értékelést a Kittenberger Kálmán élete címû regényében „Sólyom a vadászat és a vadászok lelkiismerete, bölcs tanítója, aki sohasem beszélt szószékrôl, sohasem nyilatkoztatott ki semmit, sohasem csúszott le a gorombaság eleve hibás vagdosásába. Sólyom volt a mértékletesség, a nívó, az egyenes út, amelyrôl soha nem tért le. Ô volt a stílus és a vadászpolitika mérlegtartója, a dolgok látója és tudója, az európai hang és vadászkultúra tévedhetetlen harcosa.” „Sólyom ebbôl a regénybôl ki nem maradhatott, mert egyet jelentett Kittenberger Kálmánnal, egyet újságjával és nélküle nem képzelhetô el egyik sem.”
Rózsahegyi Kálmán Sólyom jelentôségét méltatva, „nemzeti kincs”-nek nevezte ôt, „akinek már régen a vadászati osztály élén lenne a helye, de (ahogy Rózsahegyi mondta) mi magyarok soha nem tudtuk megbecsülni az igazi értékeinket.”
A sólyomi életmû elôtt tisztelegve erôsödjék annak a felismerése, hogy az ô szellemiségét kell érvényre juttatni, hogy tanításának apró elemei jelentsenek etikai táplálékot minél több vadász számára, hiszen a vadászok jellemének, erkölcsének alakulására alapvetôen hatnak a pozitív cselekvési minták, amelyek erkölcsös, etikus szokásokban, gondolkodásmódban jelennek meg.

Sólyom örökérvényûen kivívta, hogy az egész magyar vadásztársadalom tanítója, nevelôje legyen. Felemelve ôt a feledés mélységeibôl, 1992-ben Gyôrben megalakult a Sólyom Vadászegylet, amely a sólyomi igaz vadász felfogást képviseli, terjeszti, hogy az ô „világos és mértékletes bölcs betûi mély utakat vágjanak a növekvô vadászgenerációk haladó gondolkodásában.”
Halálának 40. évfordulója legyen cselekvô követésre szólító alkalom!

(Sólyom kétféle utónévvel szerepel az ôt felidézô írásokban: Rudolf és Rezsô. A Rudolf Rezsôre magyarosítása nem szorította ki az eredeti utónevet. Így mindkét név önálló maradt.)

Írta: Dr. Simon János (Sólyom Vadászegylet elnöke)