The Fishing & Hunting Channel – Közép-Európa egyetlen lokalizált horgász-vadász csatornája

Csuka

Esox lucius

A csuka valamennyi édesvizünkben megtalálható, kivételt képez talán a hegyvidéki patakok hűvös vize. Akár másfél méteresre is megnő, súlya elérheti a 25 kilót is. Szürkészöld színű testét világos foltok borítják. Élőhelyén mindig szüksége van valamilyen fedezékre, búvóhelyre, innen támad áldozatára lesből, egyetlen gyors ugrással. Folyóvizeken kedveli a növénnyel sűrűn benőtt partmenti részeket, ahol nincs, ott szívesen beáll a meder egyenetlenségeibe, vagy a partbiztosító kőrézsű mellé. Állóvizeken a vizet övező nádfal illetve a hínáros részek nyújtanak megfelelő fedezéket a csukának. Ahol a vízben él vízitök, vagy tündérrózsa, annak a levelei alatt is szívesen tanyázik, de a vízbe dőlt tartásokon is megtalálja a búvóhelyét. Mindig lesből támad, s mindig beáll a rejtekhelyére, ám amikor a víz hőmérséklete jelentősen lecsökken és a táplálékállatok a mélyebb vizekre húzódnak, a csuka kénytelen korgó gyomra által hajtva követni őket. Ilyenkor nincs megszokott leshelye, vándorol. Télen nem vermel, így a csuka lékből is horgászható. Kiválóan lát a vízben, szeme rendkívül érzékeny. Tápláléka vegyes, mindent elfogyaszt, ami a vízben él és mozog. Saját faját sem kíméli. Falánk ragadozó, rendkívül gyors, és nem hibázik. Szájából, kissé hátra, befelé hajló fogai közül gyakorlatilag nincs menekvés. A zsákmányhalat legtöbbször a farkánál kapja el, majd megforgatja a szájában, és fej felől nyeli el. Gyomornedve olyan erős, hogy a lenyelt acélhorgot is képes elbontani, megemészteni. Sokéves tapasztalat szerint elmondható, hogy a hidegebb hónapokban a csukakapások a nap déli óráira tehető. A nyári hónapokban viszont egészen más a helyzet, itt ugyanis a kifogott csukák zömmel a hajnali, reggeli és a késő délutáni órákban kerülnek horogra.